Rott Nándor (KDNP)
DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre kell bocsátanom, hogy a költségvetés általános vitájában a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának álláspontját a frakció vezérszónoka ismertette. Magam politikai felelősségemnek és lelkiismereti kötelességemnek tartozom azzal, hogy súlyos aggályaimat megosszam önökkel, javaslataim általános szempontjait felvázoljam. A Kormány június végére elkészítette a költségvetési törvényjavaslatot, és július első napjaiban benyújtotta - kézhez kaptuk. Aki csak kevéssé is ismeri a törvény-előkészítés munkamenetét, jól tudja, hogy ehhez a törvényjavaslat és mellékletei kimunkálását el kellett végezni április-májusban. Ehhez képest a törvényjavaslat pénzügyminiszteri expozéja október 12-én hangzott el - következésképp egy ekkor már jó féléves anyagot terjesztett elő -, amelyben egybevonta a magánszemélyek jövedelemadójáról, a társasági adóról és az illetékekről szóló törvényjavaslatok ismertetését is. Ez alatt a fél év alatt lényegesen másként alakultak a korábbi prognózisok, módosultak az előrebecslések, szinte minden megváltozott - csak a törvényjavaslat maradt változatlan. Közjogilag tartom rendkívül aggályosnak, hogy a pénzügyminiszter úr az eredetileg benyújtott, de a tárgyaláskor már belsőleg inkonzisztenssé vált törvényjavaslatot részletezett módosítások, kiegészítések nélkül terjesztette elő. A négy törvényjavaslat miniszteri expozéja együttesen mintegy 55 percet vett igénybe. Ha az adókra "fecsérelt" időt levonjuk, nettó 45 perc jutott a költségvetésre - amibe belefért mintegy 100 milliárd forintos többlet indoklása is, és több más módosítás megemlítése is. Ez olyan rövid idő, hogy a rekordok Guinness-könyvébe kívánkozik teljesítményként. A 100 milliárdos többlettel, a módosításokkal kapcsolatban a miniszter úr azt jelentette be, hogy "A közeli napokban a módosítások rendelkezésre fognak állni." Maga a bejelentés is dodonai volt ebben a formájában. Az viszont eleve formabontó, hogy a módosításokat nem a pénzügyminiszter úr, hanem két igen tisztelt képviselőtársam, Becker Pál és Siklós Csaba nyújtotta be - mint ez az előzőleg kibontakozott vitában azért kivesézésre került. Közjogilag tartom rendkívül aggályosnak azt, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak a pénzügyminiszter úr által bejelentett hiányosságait nem ő maga korrigálta, hanem ezt a korrekciót két képviselő nyújtotta be. Veszélyes volna, ha precedensként szolgálna a végrehajtó és a törvényhozói hatalmi ágak feladatmegoszlásának ilyen összevegyítése, a Kormány felelősségébe tartozó feladatok törvényhozási elvégeztetése. A törvényességi gondok egész sora merül föl az 1994. évi költségvetés kapcsán az előzőeken túlmenően is. A teljesség igénye nélkül említek néhányat: Az államháztartási törvény szerint az Országgyűlés részére a központi költségvetés tárgyalásakor kell benyújtani az elkülönített állami pénzalapok mérlegeit, egyebek között, továbbá a helyi önkormányzatok összevont mérlegeit és a társadalombiztosítás mérlegeit - de ezt még tovább is lehetne sorolni. Az államháztartási törvény 57. �-a azt is kimondja, hogy "A Kormány az alap bevételeinek és kiadásainak tervezett összegét és rendeltetését az éves költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg köteles jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszteni." Nagyon is vitatható, hogy a törvényjavaslat 12200/1. szám alatt benyújtott első kötetében a 273-274. oldalon közreadott táblázatok tartalmilag és terjedelemben megfelelnek-e az államháztartási törvénynek. Egyes alapok vonatkozásában kétségtelenül nem felelnek meg. Az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 34. �-a (1) bekezdésében a központi környezetvédelmi alap esetében az előbb említett táblázatban közöltnél sokkalta részletesebb és tartalmilag is eltérő bontást ír elő az alap éves költségvetési terve vonatkozásában. Még súlyosabb hiány azonban, hogy a központi költségvetés mellől hiányoztak a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetései. Az államháztartási törvény előírja, hogy a társadalombiztosítás gazdálkodásának előirányzatait stb. a költségvetési törvénnyel egyidejűleg kell az Országgyűlés elé beterjeszteni. Föl kell tenni a kérdést: hol voltak ezek a mérlegek? Kik szegték-szegik meg az érvényes törvény előírásait azzal, hogy elmulasztották például a társadalombiztosítási költségvetés benyújtását? Miképp dönthetne az Országgyűlés a központi költségvetésről a társadalombiztosítási költségvetési törvények javaslatainak ismerete nélkül? Ezek látszólag formai, közjogi, törvényességi aggályok, de az tükröződik bennük, az mutatkozik meg, hogy a jogszabály-előkészítés összehangolatlanul, pontatlanul és oly módon folyt és folyik - nemcsak a költségvetés esetében, sajnos, ez sokkal szélesebb körűen fölismerhető -, hogy nem biztosítódnak a törvényesség feltételei. Nagyon szomorú, hogy ezt kell megállapítanom, hogy fönnálló, érvényben lévő, általunk meghozott törvényeket nem tartunk be, nem tartanak be a különféle kormányszervek - és ez nagyon súlyosan érinti az egész rendszerünk jogi stabilitását és azokat az elveket, amelyeket valamennyien elfogadtunk, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt. Néhány szót a költségvetés tartalmi, érdemi problémáiról: Itt aggályaim még súlyosabbak, mint a formai, közjogi jellegűek voltak. A jelenlegi és az előző kétévi költségvetésben azonos hibák ismétlődnek, amelyek két jellegzetes fő csoportba tartoznak: az egyik a gazdasági prognózisok túl optimista előrejelzése, a másik a bevételek alábecslése. Ez azért is érdekes, mert ez a két tendencia látszólag egymással ellentétes, és mégis egyszerre érvényesül összes negatív hatásaival együtt. Meg kell említenem és el kell ismernem, hogy a benyújtott törvényjavaslattal szemben expozéjában a pénzügyminiszter úr már mértéktartóbbnak és reálisabbnak mutatkozott, de még mindig nem eléggé realisztikusan látja a gazdasági folyamatok alakulását. (12.00) Minthogy a költségvetés a gazdaság - eredeti - túlzott optimista prognózisán alapszik, ezért alapjaiban törékeny. A másik, évek óta ismétlődő szisztematikus hiba, a várható bevételek alábecslése. 1992-ben például a költségvetés központi fejezeteinek saját bevételei több mint kétszeresét tették ki az eredeti költségvetési előirányzatoknak, s 1993-ban is jelentősen meg fogják haladni azokat. De hasonlóképpen alábecsültek egyes adóbevételek is. Módosító indítványaimban e bevételek reálisan várható többleteiben találtam fedezetet fontos ráfordítások emelésére. Meg kell jegyeznem, hogy a két kormánypárti képviselő úr által benyújtott módosító indítványok is ebbe az irányba mutatnak. De még az ő módosító indítványaik is alábecsülték azokat a költségvetési bevételi többleteket, amelyek reálisan várhatók. A kereszténydemokraták kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az állam az eddigieknél jobban segítse a legrászorultabb rétegeket, a nyugdíjasokat, a gyermekes családokat. Így mindenekelőtt a szociális kiadásokra lehet és kell fordítani azokat a többleteket, amelyek a költségvetés reális felmérése alapján remélhetők. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)