Kuncze Gábor (SZDSZ)

1993. november 14.

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A következõ javaslat Törvényjavaslat a rádióról és a televízióról címet viseli 13773-as számon. Tekintettel arra, hogy a két ügy összefügg, valamint az idõ kímélése céljából a két javaslatot együtt terjesztem a Ház elé, és utána a szavazás természetesen külön történik majd róluk, ha ez így lehetséges.

Ami a két ügy összefüggését illeti, itt arról van szó, hogy a rádióban és a televízióban egy egészen sajátos helyzet alakult ki, ami élénken foglalkoztatja már hetek óta a közvéleményt, élénken foglalkoztatja hetek óta a sajtót, és a politikai közvéleményben is újabb ellentéteket gerjesztett.

Ennek a kialakult helyzetnek a kezelésére egy rövid távon megoldásokat hozó és egy hosszú távon megoldásokat hozó javaslatot terjesztettünk elõ. Azért adom elõ a kettõt együtt, mert a kettõ ily módon összefügg egymással.

Ami a tényfeltáró ideiglenes bizottságot illeti a rádióban és a televízióban történtek kivizsgálására, ez a javaslat Nagy Tamás és Palotás János képviselõtársaim által is jegyzett. Az indok, amiért véleményem szerint az Országgyûlésnek a két intézményben kialakult helyzettel foglalkoznia kell egyrészt, hogy ezen intézmények mûködtetéséhez jelentõs mennyiségû költségvetési pénzeket használunk fel, másrészt pedig ezen intézmények közszolgálati funkciót töltenek be, és mint ilyenek egyáltalán nem mindegy, hogy hogy mûködnek. Ezeknek az intézményeknek a Parlament érdeklõdési körében kell maradnia, és abban az esetben, ha ilyen mértékû problémahalmaz merül fel ezekben az intézményekben, mint ahogy az most megfigyelhetõ, akkor a Parlamentnek az elõbb említett két ok miatt ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell.

Foglalkoznunk kell természetesen azért is ezekkel a kérdésekkel, mert noha a történések a készülékek egyik oldalán történnek, ugyanakkor viszont a történések érintettje a készülék másik oldalán helyet foglaló fogyasztó: a rádióhallgató és a televíziónézõ. A történet róla szól. Róla szól egyrészt azért, mert az õ véleményének az esetleges befolyásolásáról van szó; vagy ha ezt pozitívan akarom megfogalmazni, akkor arról van szó, hogy neki kell pártatlan tájékoztatást kapnia, és ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy biztosított-e ez a pártatlan tájékoztatás a jelenleg kialakult helyzetben.

Másrészt róla szól a történet azért is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a pénzéért - amellyel õ is hozzájárul ezen intézmények fenntartásához - milyen mûsort kap cserébe, márpedig az ismert események következtében számosan mondják le annak a lehetõségét, hogy az általuk létrehozott, egyébként nagyon értékes alkotások ezeken az intézményeken keresztül eljussanak a nézõhöz, illetve a hallgatóhoz. Véleményem szerint ezen szempont is indokolja azt, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.

Tényfeltáró vizsgálóbizottságot javasolunk, és itt hadd emlékeztessek arra, hogy egy ilyen javaslat már volt, ami az 1992. október 23-i események kivizsgálására alakult volna. Akkor ezt a javaslatot a Parlament nem fogadta el. Ha elfogadta volna, akkor az a tényfeltáró bizottság már megállapította volna pontosan, hogy mi történt valójában a téren, és talán azzal elkerülhetõk lettek volna a mai események, amelyek a televízióban, rádióban kialakultak.

Mindezen indokok alapján javasoljuk azt a tisztelt Háznak, hogy alakítsa meg ezt a vizsgálóbizottságot, foglalkozzon ezzel a kérdéssel és adjon instrukciókat a helyzet megoldására vonatkozóan.

Ez a megoldás kezelhetné az akut helyzetet, ami jelenleg kialakult ebben a két intézményben, ugyanakkor viszont természetesen magát az egész problémahalmazt ez hosszú távon nem rendezi. A hosszú távú megoldást a médiatörvénynek az elfogadása jelentheti.

Ez a Parlament a médiatörvénnyel másfél-két éven keresztül egyszer már foglalkozott, és végül egy sikertelen szavazási procedúra után nem fogadta el a Ház. Mint tudjuk, senki nem volt a Házban, aki megszavazta volna. Ezzel természetesen nem a múlt heti vitát akarom felidézni, csak jelzem, hogy a Ház nem fogadta el ezt a törvényt.

Ugyanakkor viszont ha a következõ parlamentre hagyjuk a médiatörvény meghozatalának ügyét, új parlament, új felállásban, új vitákat indít. Lehet, hogy miután nagyon fontos kérdésrõl van szó, konszenzusra kell jutni, ott is másfél-két évig tart az ügynek a rendezése, ami esetleg azt jelentheti, hogy nemhogy 1994-ben, de még 1995-ben sem lesz médiatörvény, ami rendezi ezt a helyzetet.

Véleményem szerint az a javaslat, hogy esetleg egy teljesen új médiatörvényt esetleg benyújt a kormányzat, azért nem túlzottan szerencsés, mert bár az elfogadásra kerülhetne esetleg ebben a ciklusban, de ha új javaslatról van szó, az megint újabb és újabb egyeztetéseket igényel, és esetleg a Parlamentnek mégsem lesz lehetõsége a médiatörvényt ebben a ciklusban meghozni, s akkor elõáll az a helyzet, hogy a következõ parlament és így tovább és így tovább - esetleg hosszabb ideig foglalkozik vele.

Éppen ezért mi egy olyan javaslatot teszünk, hogy benyújtjuk a Ház elé a médiatörvénynek azt a változatát, amely azon pontokat tartalmazza, amelyekben egyszer már valamikor egyetértés volt, illetve azon pontok esetében, ahol ez az egyetértés nem állt fenn, ott A, B vagy esetenként C variációban tárjuk a Ház elé a választási lehetõségeket.

Ez a törvényjavaslat, amit mi most benyújtunk, 154 §-ból áll, mintegy 400 indítványból jön össze ez a 154 §. A 400 indítványban 40 ellenzéki indítvány található, amibõl következik, hogy az összes többi, az vagy a Kormány eredeti javaslata, vagy a kulturális bizottság, alkotmányügyi bizottság javaslata, vagy pedig a kormánypártok képviselõinek a javaslata. Nem lehet tehát azt mondani, hogy egy tiszta ellenzéki javaslat lenne. Ugyanakkor viszont ez így egy olyan alap, amirõl érdemes tárgyalni, és aminek alapján valószínûleg gyorsan meg lehetne hozni a médiatörvényt, hiszen ami a Rádióban és a Televízióban történt, mindnyájunkat arra int, hogy márpedig médiatörvényre szükség van, mert ez rendezheti véglegesen az ügyeket.

(15.40)

Arra az esetre javasoljuk még, ha a tisztelt Ház úgy dönt, hogy elfogadja és napirendre tûzi, majd késõbb tárgysorozatba veszi a törvényjavaslatot, javasoljuk, hogy a parlamenti pártok bevonásával kezdõdjenek egyeztetõ tárgyalások a kérdésrõl. Emlékeztetem önöket, hogy jó példák állnak elõttünk, hiszen mind a honvédelmi törvény, mind pedig a rendõrségrõl szóló törvény esetében igen eltérõ álláspontok voltak az eredeti álláspontok, ugyanakkor viszont az egyeztetõ tárgyalások során lehetõség volt arra, hogy ezek a törvények elfogadhatók legyenek, és minden valószínûség szerint ezeket a Parlament meg fogja alkotni.

Másrészrõl emlékeztetek arra, hogy az idén a Parlament több kétharmados törvényt fogadott el, szemben a tavaly év végi, idei év eleji nyilatkozatokkal, ami megintcsak arra utal, hogy abban az esetben, ha a tárgyaló partnerek között van készség ezeknek a törvényeknek konszenzussal történõ meghozatalára, akkor van lehetõség is arra, hogy ezek a törvények létrejöjjenek.

A törvényt azért nyújtottuk be, hogy derüljön ki: kik akarnak itt médiatörvényt. Kérem képviselõtársaimat, hogy támogassák a javaslatot. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)