Rab Károly (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha az elején össze szeretném foglalni a költségvetési törvénynek a felsõoktatási és tudományt érintõ részét, akkor azt mondanám, hogy a Kormány szellemi kannibalizmust folytat, fölfalja még azt is a szellemi erõforrásokra szánt pénzekbõl, azt a keveset is, ami maradt.
A másik, amit mondhatnék a felsõoktatást és tudományt érintõ részérõl, hogy a Kormány úgy viselkedik, mint a rossz hõlégballonosok, amikor süllyed a hõlégballon, akkor nem a homokzsákot dobják ki, hanem a gázpalackokat, amik azért még félig, negyedig vannak.
A harmadik megállapításomat pedig személyesen Szabó Iván miniszter úrnak szeretném mondani, ha idefigyelne, hogy a miniszter úr nem tud számolni, vagy a miniszter úrnak a kollégái nem tudnak számolni: a költségvetés teli van olyan adattal, ami nem felel meg a valóságnak. És hogy rögtön egy példát mondjak: múlt héten a miniszter úr megjelentette ezt a közbensõ tájékoztatót az 1994. évi költségvetésrõl, abban az szerepel, hogy 10%-nak megfelelõ mértékû támogatáselvonásra kerülhetne sor az alapoknál.
Mondok egy példát: az OTKA, az országos tudományos kutatási alap, ami az elmúlt évben 2 milliárd 440 millió forint volt, a költségvetés eredeti változatában már lecsökkent 1,8 milliárdra, aztán egy még nagyobb étvágyú szellemi kannibál csökkentette 1,6 milliárdra, miniszter úr legyen szíves utánaszámolni, hogy a 2 milliárd 440 milliónak mennyi a 10%-a. Biztos, hogy nem csökken az érték 1,6-ra, ez tudniillik 36%-os csökkentés a 10-zel szemben. De erre majd még vissza fogok térni.
A költségvetésben nagyon szép mondatokat olvashatunk, idézek egyet ebbõl a remekmûbõl: "A Kormány tudatában van annak, hogy a gazdasági visszaesés nem szüntethetõ meg átfogó és offenzív mûszaki fejlesztéspolitika nélkül." Következésképpen amilyen adatokat látunk, úgy látom, hogy a Kormány nem akarja a visszaesést megszüntetni. Évek óta olvashatjuk a Kormány elõterjesztésében, hogy a Kormány kiemelten kezeli az oktatást, stratégiai ágazatként kezeli a felsõoktatást, prioritást élveznek a szellemi erõforrás fejlesztését szolgáló források. Ehhez hasonló mondattal teli vagyunk, ugyanakkor a tények és a szavak nagy-nagy eltérésben vannak.
El kell ismerni, hogy bizonyos eredmények az elmúlt években vannak: több, jóval több hallgató van a felsõoktatásban, valamelyest javultak a bérek - bár erre majd visszatérek - és bizonyos javulást jelent az is, hogy komoly pénzek a felsõoktatásban és a tudományban pályázati úton nyerhetõk el, és ez bizony eredménynek tekinthetõ.
A valóság azonban lényegesen romló helyzetet mutat. Az évek óta tartó folyamatos elvonások lehetetlenné teszik a minõségi váltást. Valójában értelmetlenné válik a több hallgató akkor, ha nincs megfelelõ infrastruktúra, és évek óta a felsõoktatásban lényegesen romlott a mûködési költség helyzete. Ezt majd mindjárt fogom idézni: a '94. évi mûködési keretek kevesebbek, mint a '92. évi záróadatok. Tudniillik olyan mértékben rendezték vissza a '93. évben a különbözõ megvonásokkal épp a mûködési költségkereteket, hogy az valójában a növekedés - a '93-hoz való növekedés - ellenére még mindig kevesebb, mint az 1992. évi.
Semmit sem ér a több hallgató, hogyha nincs megfelelõ infrastruktúra, nincs megfelelõ szakirodalom, információs háttér. Értelmetlenné válik a mennyiségi növelés. Értelmetlenné válhat a hallgatók számának a növelése, hogyha nem követi egy minõségi váltás például az oktatásban, az oktatók személyében, és ugyan van változás a bérek emelkedésében, emelkedtek a bérek, közeledik is a közalkalmazotti besorolás, de maga az a bértáblázat olyan alacsony, hogy semmiféle szelekciót nem indít el a felsõoktatásban, így valójában több hallgatót fognak oktatni ugyanazok az oktatók, nem tudnak a felsõoktatásba jobb oktatókat, jobban felkészült oktatókat meghívni.
Évek óta csökken a fejlesztésre fordítható öszszeg, de még ez is magyarázható lenne, ha lenne koncepció. Így azonban azt kell mondanom: ha a magyar felsõoktatásnak, tudománynak a Kormány több pénzt biztosítana, nem biztos, hogy jól használnák föl, lehet, hogy a sivatagot öntöznénk, koncepció nélkül ezt a kevés pénzt is nagyon rosszul költhetjük el.
Ma Magyarországon a felsõoktatásban, tudományban senki nem tudja, hogy igazából mire ösztönzik, mit akar elérni a Kormány. Tudja-e valaki ma a felsõoktatásban, tudományban, hogy mire kívánja a Kormány ösztönözni, miért kaphat több pénzt, miért nem kap pénzt? Mit érdemes tennie, mit nem érdemes tennie, mire inspirálja a költségvetés, mire nem?
Valójában ma nem tudjuk, hogy a Kormány mivel akarja megoldani azt, hogy az oktatás és a tudomány hatékonyabb legyen. A mai taktika egyedül a fojtogatás és a megvonás.
Azzal egyet lehet érteni, hogy a Kormánynak az adófizetõk pénzéért hatékony felsõoktatást, hatékony kutatást kell elvárnia és megkövetelnie az autonómia mellett, de ma valójában senki számára nem világosak ezek a feltételek. Ez évek óta hiányzik: egy ilyen jellegû anyag.
Baj, hogy nincs koncepció, de még nagyobb baj, hogy a költségvetés zavaros, több helyen jelennek meg azonos célú kiadások, számos az átfedés, szöveg- és pénzzavar van, és több félrevezetõ adat található, amibõl most néhányat szeretnék bemutatni, ahol a szöveg és a tények eltérnek.
"Az oktatás, ezen belül a közoktatás és a felsõoktatás, a társadalom- és gazdaságformáló szerep 1994-ben sok vonatkozásban nõ, és a korábbi gyakorlatnál is meghatározóbb lesz." Egy bekezdéssel késõbb a következõ mondat: "Az oktatásban kialakult színvonal megtartása, a mûködõképesség megõrzése a fõ cél." Sokkal szerényebb mondat.
A következõ oldalon találhattak egy adatot a FEFA-ra vonatkozóan - ez a felzárkózás az európai felsõoktatáshoz alap -, ahol itt 2 milliárd szerepel a '93-asban, 1,8 milliárd szerepel az elõterjesztésben, a '94-esben, öt oldallal elõrébb megtalálják, hogy a FEFA 1 milliárd, amit növelt a Kormány 1,8 milliárdra. Teljesen más adat.
Felsõoktatás. "A felsõoktatás támogatása 1994-ben 41,5 milliárd forint, az elõzõ évi eredeti elõirányzatnál 7,2 milliárd forinttal, 20,9%-kal több." A Pénzügyminisztérium 1992. évi költségvetési végrehajtása ágazati bemutatásánál a '92. évi felsõoktatási összeg 40,5 milliárd, '94-ben 41,5 milliárd, valójában 1 milliárdról van szó, szó sincs 2,2 milliárdról, és semmiképpen nincs szó 20,9%-os növekedésrõl.
Szintén itt már találkozunk nagyon reális mondatokkal: '94-ben bér és dologi automatizumus nem tervezhetõ, szigorú takarékosság érvényesítésével alapozhatók meg a gazdasági feltételek.
Újabb adathiba: a '93. évi 85900-ról '94-re 103300-ra nõ a hallgatók száma. Itt késõbb van egy 3000 fõs, '94-ben egy 3700 fõs hallgatói létszámnövekedés, ami ugye 85000 meg 6700, semmiképpen nem 103000.
Amint említettem, a felsõoktatásnak a helyzete drasztikusan romlik, és ez leginkább a dologi kiadásoknál tapasztalható. A tudományegyetemeknél például az 1994-re tervezett dologi kiadás 4,4 milliárd, ez '92-ben 4,7 milliárd volt, 300 millióval több, mint két évvel késõbb.
(18.50)
Mûszaki egyetemeknél ugyanez az adat 2,8 milliárd, szemben a '92-es 3,5 milliárddal. Mûszaki és gazdasági fõiskolák 1,5 milliárddal szemben '92-ben 1,7 milliárd. Két évvel késõbb nominálisan lényeges csökkenések vannak, nem számítva inflációt, áremelkedést és mindent. Ez tragikus helyzet, és erre mondom, hogy ez a Kormány a homokzsákot dobja ki, és nem a gázpalackot.
Kutatási ágazat. A tudományos kutatások egyik központilag kezelt jelentõs forrása 1,8 milliárd forint támogatás, az országos tudományos kutatási alap. Ez a költségvetési támogatás arányát mintegy plusz 70%-ra növeli. Ez a mondat ugyan igaz, mert 65%-ról 70-re növeli, csak éppen itt nincs benne az a mondat, amelyik a leginkább igaz, hogy ez az 1,8 milliárd egy 640 milliós csökkentést jelent, és amelyhez ha Siklós Csaba úr javaslatát hozzávesszük, az még további 200 milliót jelent, tehát összesen 844 milliót vontak el a kutatási alaptól, miközben, ismétlem, a Kormány azt mondja, hogy csak offenzív fejlesztéspolitikával kerülhetõ el a süllyedés. Ezek az adatok és a szöveg közötti különbség.
S még egyetlenegy adatot említek. Az Akadémia kiadásai a természettudományok vonatkozásában '92-93-94-es években 5,2 milliárd, 3,8 milliárd, 3,4 milliárd, a társadalomtudománynál 1 milliárd, 704 millió, 621 millió. Tragikus romlások és megengedhetetlen romlások.
A miniszter úr által a múlt héten közreadott közbensõ tájékoztatóból ismét szeretném idézni, hogy az Állami Számvevõszék rámutatott az alapok pazarló gazdálkodására, és ezért következmény, hogy 10%-nak megfelelõ mértékû támogatáselvonásra kerülhetne sor - amint látjuk, a 10%, az alkalmasint 36. A következõt szeretném mondani. Hasonló a helyzet, mint amit azzal a bizonyos házzal kapcsolatban szoktak mondani, hogy nem a bútort, hanem a lányokat kéne kidobni. Hozzá kell tennem, a 10%-ot - gondolom miniszter úr is tudja - nem az irodáktól fogják megvonni, hanem a kutatástól és az oktatástól. Mert az irodáknál ott maradt a pénz, ezt lehet látni a költségvetésben is. S a leglényegesebb, hogy az államháztartási törvénybõl miniszter úr is tudhatja, hogy minden alapnak a vezetõje miniszter, tehát a Kormány által kinevezett személy. Tehát ha itt az van, hogy az alapok pazarló gazdálkodása..., akkor ez egyértelmûen azt jelenti, hogy a Kormány pazarló gazdálkodása. És minthogy a Kormány pazarlóan gazdálkodik, megvon pénzeket a kutatástól és a felsõoktatástól. Valahogy egészen mást kellett volna tenni, jóval helyesebb lett volna, ha nem a kutatástól vonnak meg 10%-ot, hanem 10%-kal javítják a Kormánynak a mûködését.
Végül azt kell mondani, hogy ez az anyag teljesen elfogadhatatlan. Itt említhetném a további megvonásokat, hiszen Siklós úr beterjesztett egy halom módosítást, és ezek a módosítások annyit jelentenek, hogy a bevételeket megnövelte a közoktatás terén, a tudományegyetemeknél, a mûszaki egyetemeknél, az egyéb oktatási intézményeknél, a kulturális intézményeknél. Természetesen ugye a bevételnövelés annyit jelent, hogy csökkentik a támogatásokat. Ennyit a Kormány kultúrpolitikájáról, oktatás-, tudománypolitikájáról.
Összefoglalva azt szeretném mondani, hogy ez az 1994. évre elõterjesztett költségvetési javaslat - amit a kormányhatározat szerint a tudománypolitikával meg kellett volna alapozni, erre nem került sor, nem került sor egy átfogó értékelésre - egy teljesen megalapozatlan költségvetési javaslat ebbõl a szempontból. Ezt a költségvetést én tragikusnak tartom, és fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a kutatás és a felsõoktatás helyzete tragikusan romlik.
Ezeknek a gondoknak az orvoslása nyilván nem kiváltságokat igényel, hanem egyetértve a Kormánynyal, hogy prioritása van, hogy ez az igazi húzóágazat, hogy az oktatásba, a tudományba való költségek nem költségek, hanem befektetések, tehát megtérülnek; ezért egyszerûen tragikusnak látszanak ezek az adatok, mert a költségvetés ilyen tételei - a fejlett országok tapasztalataiból is tudjuk - egyértelmûen az ország helyzetének a jövõbeni javítását eredményeznék.
Ezeket az adatokat látva, ezeket a megvonásokat látva egyszerûen ez a költségvetés elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)