Török Ferenc (SZDSZ)

1993. november 14.

TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én nagyon sajnálom, hogy legjobbjaink eltávoztak már - beleértve az egész Kormányt... (Derültség.) Úgy gondolom, elfáradtak már a költségvetési vitában. Nem baj, majd aki hallja a felszólalásomat, adja át nekik, hogy mit mondtam.

1990 õsze óta veszek részt a költségvetési vitában, jogászként hallgattam a közgazdászok érveléseit. A Kormány igyekezett bizonygatni a tervezés és a számadatok helyességét, és mindig vázolta az elkövetkezõ jövõt; az ellenzék pedig cáfolta azokat - hisz ez volt a dolga. És mi történt minden évben? A kormányzati oldal a három év alatt még véletlenül sem, de megközelítõleg sem találta el a költségvetés akár bevételi, akár kiadási oldalának számait. A költségvetési deficit azóta évrõl évre nõ; a Parlament pedig - igaz, az ellenzék tiltakozása mellett - tudomásul veszi a negatív találatokat.

Mi lehet ennek az oka? A Kormány peches - vagy a szakértelem hiánya? Megmondom õszintén, én az utóbbira szavazok. Fémjelzik a ciklust az átgondolatlan kormánydöntések, nincs a Kormánynak - nemhogy hosszú távú, de - középtávú vagy rövid távú gazdasági koncepciója sem. (Bejczy Sándor: Semmi sincs!) Ami volt, az volt - az már nincs. A múlté a Nemzeti Megújhodási Program, a Kupa-program, Szabó miniszter úr Kupa-korrekciója - már az sincs... Sõt, óráról órára változnak a gazdasági elképzelések. Emlékezzenek arra, képviselõtársaim, hogy most szeptemberben - ugye, megkaptuk már júliusban a költségvetési törvényjavaslatot - Szabó miniszter úr a tévé nyilvánossága elõtt jelentette, hogy minden megváltozott, strómant nem alkalmaz, saját nevében fogja elõterjeszteni a Kormány javaslatait - mint képviselõ. Aztán gyõzött a józan ész; mégis fucsa lett volna, hogy Szabó miniszter úr fogja támogatni Szabó képviselõ úr javaslatait. És így aztán a Siklós Csaba képviselõtárs és Becker Pál által jegyzett csomag került benyújtásra.

Most mi lesz akkor - én csak kérdezem -, hogyha netán Szabó miniszter úr beteg lesz a szavazáskor, és akkor mégis Becker államtitkár úrnak kell majd támogatnia a saját javaslatait?

De azóta már tudjuk, hogy egy újabb csomag érkezett, meg még most jelezte Szabó miniszter úr, éppen a hét végén, hogy a forrásadónál mégiscsak elfogadják azt, hogy 10%-kal lesz esetleg - akkor egy újabb csomag lesz... Az lesz majd az igazi tulajdonképpen ebben a Parlamentben, amikor egy képviselõ-miniszter meginterpellálja saját magát mint minisztert, a miniszter válaszol a képviselõnek, és nem fogadja el, mondjuk, a saját válaszát a miniszter... Én gondolom, ez lesz itt az igazi csemege... (Derültség és szórványos taps.)

Tisztelt Ház! E rövid bevezetõ után - csak tallózva - néhány kérdést szeretnék érinteni a teljesség igénye nélkül. Szerintem ezeknek a kérdéseknek a megoldása javítaná a költségvetés jövõ évi helyzetét.

Óriási nyomás nehezedik a Vám- és Pénzügyõrségre azért, hogy bevételeit növelje. Ehhez szükség lenne az új vámtörvényre. Állítólag készen van, csak a Kormány késlekedik a beterjesztéssel; helyette inkább politikai jellegû törvények meghozatalát szorgalmazza, mint a gazdaságilag fontosakét.

A jelenlegi rendelkezések hatékonyabb alkalmazása is javíthatna a költségvetés bevételi oldalán, csak ahhoz a Vámõrség költségvetési támogatását kellene jelentõsen növelni.

Ugyanilyen jó befektetés lenne az APEH költségvetésének emelése is. Az APEH szervezete a megfelelõ adóellenõrzésre alkalmatlan, így az állami bevételek növelését nem az eltitkolt adók felderítésébõl, hanem az aránytalan mértékû bírságokból próbálja biztosítni. Az adózási, eljárási és szankcionálási szabályok szigorítása és számonkérése a vállalkozók felé természetesen törvényes. De míg a számonkérés kizárólag csak ezt a kört érinti, és a feketekereskedelem továbbra is virágzik, addig ez teljesen etikátlan! A Kormány részérõl van ugyan törekvés a feketekereskedelem visszaszorítására, de ugyanakkor annak költségvetési feltételrendszerének megteremtésére még kísérletet sem tesz, így a törekvés eleve kudarcra van ítélve. Ezért elengedhetetlenül szükség volna az APEH létszámának és eszközrendszerének fejlesztésére, egy érdekeltségi rendszer bevezetése mellett. Igaz, a kiadási oldal nõne - de annál sokkal jobban nõne a bevételi oldal is, ez pedig a deficit csökkenését eredményezné.

Az 1994. évi költségvetési bevétel egy részét a társaságiadó-bevétel képezi. Igaz, hogy az adókulcsot a törvényjavaslat csökkenti, de ugyanakkor újabb terheket ró az adófizetõre. Itt kiemelném a természetbeni juttatásoknál bevezetendõ új szabályozást. Eszerint jövõre az összes természetbeni juttatásnál, aki adja, fizet 44% adót, és aki kapja, az is fizet újabb 44%-ot. Ez összességében körülbelül 60%-os adóterhelést jelent.

(19.30)

Az állam nem tudja vállalni a szociális gondoskodást, aki pedig felvállalja, azt megbüntetik 44%-os adóval. A Kormány ezt a lépését azzal indokolja, hogy ne természetben juttassanak a munkaadók a munkavállalóknak, hanem álljanak helyre a tisztességes bérviszonyok. Én meg azt mondom, hogy a Kormány teremtse meg a tisztességes bérviszonyoknak megfelelõ feltételeket, és vezessen be tisztességes adórendszert. Nem elfogadható a Kormánynak az a filozófiája, hogy ha csökken az adóbevétel, akkor emelni kell az adókat. Aki tisztességes és bevallja a jövedelmét, fizessen többet, sõt még többet! Ez az állampolgárokat csak csalásra ösztönzi.

A minimáladó bevezetésérõl, melyet magam is elhibázott lépésnek tekintek, már sokat nem akarok beszélni, ezt képviselõtársaim megtették. Ez az adófajta sem nem vagyoni, sem nem jövedelmi típus, egy egyszerû tevékenységi adó. A piacgazdaságban ilyen nincs, és attól teljesen idegen elem. Ez a rendelkezés egyébként súlyosan sérti a Kormány által meghirdetett befektetések ösztönzését. Ha valóban veszteséges a cég, akkor nem lesz mibõl fizetni adót, ha pedig azért nem fizet, mert visszaforgatja a jövedelmét, és befekteti a vállalkozásába, akkor azt a lépését megadóztatni elfogadhatatlan.

Ha már a befektetések ösztönzését említem, nem támogatható a külföldi befektetõk eddigi kedvezményének fokozatos leépítése. 1994. január 1-jétõl pedig ezeknek a preferenciáknak a megszüntetése nagyon veszélyes lépés. A magyar és külföldi vállalkozók számára az esélyegyenlõség megteremtése nem a külföldi befektetési kedvezmények eltörlését, hanem a magyar vállalkozók részére is a kedvezmény megadását jelenthetné.

A törvényjavaslat a kormányzat részére eseti kivételek engedélyezését helyezte ugyan kilátásba. Az ígéret elõre kiszámíthatatlan elemet visz a gazdálkodásba. Normatív szabályozás helyett a szubjektív döntéseknek kedvez, ez pedig a protekcionizmus melegágyát jelenti. Ez a döntés a 70-es évek szintjére való visszatérést jelentené, akkor ugyanis az illetékes hatóság döntési jogától függött egy-egy adókedvezmény engedélyezése.

Meg kell jegyeznem azonban, hogy a befektetési kedv nem elsõsorban az adókedvezményektõl függ, hanem az ország gazdasági helyzetétõl. A mezõgazdaság az iparral együtt padlón van, a bankrendszerünk csõdöt mondott, a deficit nõ, amely elõbb-utóbb magunk alá temet. Az infláció tovább növekszik, és így ebbe a gazdasági környezetbe csak az õrült ruház be. Legalább az õrülteket kellene egy kicsit segíteni!

Tisztelt Ház! Túlzás nélkül állítom, hogy ebben a Házban már többször, százszor elhangzott, hogy szükség volna az államháztartási reformra. Mindez a kormányoldalon süket fülekre talált. Tulajdonképpen megértem a miniszter urakat, minden tárcáért felelõs miniszternek az a célja, hogy a költségvetésbõl kihasíthassa azt az összeget - és ez minél több legyen -, amellyel a saját aktuális feladatait meg tudja oldani. Hosszú távú feladat megoldására gondolni sem lehet, az átfogó gazdasági koncepció hiánya ezt lehetetlenné teszi.

Gondoljanak képviselõtársaim például a honvédelmi tárca költségvetésére. Egy hadsereg védelmi képességét a felszereltsége, fegyverzete határozza meg. Ismereteim szerint a minisztériumnak fogalma sincs arról, hogy az elkövetkezõ években - mondjuk '95-ben és '96-ban -, távolabbra nem is gondolok, milyen fejlesztésre lesz költségvetési fedezete. Használt vagy esetleg legkorszerûbb tankok megvásárlására lesz-e lehetõsége? Lesz-e fedezete a javításra? Addig nincs baj, amíg a gyakorlótéren elromlik egy tank, azt legfeljebb bevontatják. De egy esetleges, teljesen nem kizárható támadás esetén ez az út nem járható. Persze, ha arra számítunk, hogy úgysem lesz támadás, az más, akkor hadsereg sem kell. Így már jogos, hogy nem lehet hosszú távra tervezni.

Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében valamennyi területet egységesen kezelni természetesen lehetetlen. Fontos a kultúra, a környezetvédelem, a honvédelem, a külügy, az egészségügy és így tovább, sorolhatnám. Ezeknek a területeknek az érdekében különbözõ lobbyk mûködnek. Senki nem akarja tudomásul venni, hogy elõbb a gazdaságot kell, kellene rendbe tenni, és akkor jutna pénz valamennyi területre, így azonban az egyes területek elszívó hatása lehetetlenné teszi a gazdaság talpra állítását, sõt további bajok forrását jelenti.

Számomra nagyon érdekes figyelni azt is, hogy az egyes minisztériumok felelõs beosztású vezetõi a saját Kormányuk döntéseivel szemben hogyan próbálnak lobbyzni, és jutni újabb és újabb költségvetési forrásokhoz. Milyen az a kormányzati fegyelem, ahol a Kormány mint testület elfogad egy költségvetési javaslatot, és akkor az egyes tárcák miniszterei, különbözõ képviselõket megnyerve, azokon keresztül lobbyznak a Kormány döntése ellen. Konkrét példákkal is szolgálhatnék, olyannal is, amikor egy egész bizottságot próbált az egyik tárca megnyerni a költségvetési támogatások indokoltnak vélt emelése tárgyában. A csökkentés érdekében, érdekes, senki sem lobbyzott.

Ilyen helyzetben és e jelenségek mellett az 1994. évi költségvetés javítása ellenzéki oldalról kilátástalan. A költségvetés alapvetõ hibái teljesen kezelhetetlenek. Kisebb, fontosnak ítélt korrekciókat lehet javasolni, de átdolgozni azt nem áll módunkban.

Ilyen módosító javaslatnak tekintem annak a megtiltását, hogy a Kormány a jövõ évtõl kezdõdõen különbözõ alapítványoknak juttasson ingyenesen kincstári vagyont képezõ ingatlanokat. Az elmúlt évek eseményei és vitái - azt hiszem - ennek az indítványnak a megalapozottságát alátámasztják. Amikor a költségvetés ilyen helyzetben van, nem hiszem, hogy indokolt milliárdos vagyonokat csak úgy elajándékozgatni. Ilyet egy tisztességes Kormány nem tehet.

A költségvetés kiadási oldala csökkentésének szükségességérõl, a pazarlásról, a felelõtlen vezetõi magatartásról, gondolkodásról is sok szó esett már e Házban. Hadd mondjak én is egy példát, amelyre egy felelõs beosztású vezetõ szombati újságnyilatkozata ösztönöz.

Négy, kétségtelenül balek fiatal kirabol egy bankot és elviszi az állampolgároknak - mondom, az állampolgároknak - 91 millióját. A törvény teljes szigorával fog lesújtani, teljes joggal, és életük nagyjából véget is ér. Ezzel szemben négy, állítólag hat, egyáltalán nem balek, talán már nem is fiatal, nem rabol ki egy bankot, inkább felveszi ugyancsak az állampolgárok 60 millióját végkielégítés címén. (Derültség a bal oldalon.) Most az ÁV Rt. elnök-vezérigazgatója, Szekeres Szabolcs azt nyilatkozza az újságban, hogy ez a 61 millió nem is olyan sok, mert az ÁV Rt.-nél 1 óra 16 perc alatt keletkezik ennyi veszteség az ÁV Rt. vállalatainál. Ezt nyilatkozta. Viszont az új vezetés felgyorsult tempója csökkenti majd a veszteségeket. Csak növelte volna a veszteségeket, ha várnak a felmentéssel. Lehet, hogy önök értik ezt a logikát, egyetértenek a szemlélettel, sõt tudják, hogy most már lassul a veszteség üteme, és mondjuk az 1 óra 16 perc helyett 1 óra 20 perc alatt keletkezik annyi, mint amennyit kifizettek. Én azonban nem értem ezt. De azt sem, hogy ennyi veszteség és rossz munka mellett a felmondás elõtt az érintettek hogyan kaphattak és ki írta alá a magas félévi jutalmat, amely így megnövelte az átlagkeresetüket. Szóval így mûködnek dolgaink, további magyarázat - azt hiszem - ehhez nem szükséges.

A költségvetési bevételek egy része alul-, a másik része felültervezett, ez a korábbi években is így volt, de azt hiszem, nem véletlenül. Ugyanis ahol a bevétel nem teljesült, ott hiány keletkezett, ahol pedig több bevétel volt, azt nem a hiány fedezetére fordították, hanem fel lehetett használni átcsoportosítással más feladatok ellátására. Ez a Kormány részére egy szabad pénzfelhasználási lehetõséget biztosított. Lényegében érdemes így tervezni, mert az Országgyûlés ellenõrzése így megkerülhetõ. Most is ez történik.

Csak megjegyzem, hogy a jövõ évi önkormányzati választásoknak nincs tervezett költségvetési fedezete. Lehet, hogy a Kormány úgy gondolja, nem is lesz önkormányzati választás jövõre. De ugyanez a helyzet a kamarai törvény végrehajtásához szükséges költségvetési fedezet hiányával is.

Tisztelt Ház! Természetesen nem számítok arra, hogy az általam elmondottak bármilyen formában is megváltoztatják a Kormány elképzeléseit az 1994. évi költségvetés összefüggéseiben. Az ellenzéki észrevételek általában reakció nélkül maradnak, és a Kormány valahogy úgy viselkedik, hogy a kutya ugat, a karaván meg halad. Csak az a kérdés, hogy ez a karaván hová halad. Szerintem a gazdasági szakadékba, de oda is hátszéllel. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

(19.40)