Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Azt hiszem, Elnök Úr, hogy ezt a Parlamentet nagy szégyen érné, hogyha nem hagyná ezen nagyon lényeges kérdésben kifejteni mindazt, amit szeretnék elmondani. (Taps a bal oldalon.) Igyekszek sietni, fel fogom olvasni a válaszomat, elnök úr, ezzel is siettetem az időt. Ha valóban minden ilyen nagyszerűen történt, mint ahogy azt a miniszter úr válasza tartalmazza, akkor mi indokolja azokat a szigorú intézkedéseket, amelyeket a miniszter úr szükségesnek tart foganatosítani. A miniszteri válasz ugyanis jótékony homályban hagyja, mondhatni nagyon ügyesen csomagolja azt a tényt, hogy az ÁV Rt.-nél alkalmazott végkielégítési elv korántsem annyira törvényszerű, mint azt beállítani eddig nem kevesen igyekeztek. Mert igaz ugyan, hogy a Munka Törvénykönyve csak a végkielégítés mértékének kötelező minimumát határozza meg, amelytől az érintett felek megállapodása alapján a munkavállaló javára el lehet térni, de ugyanígy igaz az is, hogy a végkielégítés mértékét a törvény a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időhöz, s nem a betöltött munkakörhöz kapcsolódó felmondási időhöz köti, azaz a végkielégítés csak munkaviszonyfüggő