Mészáros István László (SZDSZ)

1993. november 21.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében, Soós Károly Attila képviselőtársammal egyetemben egy nyolc pontból álló módosítványsort terjesztettünk elő az adózás rendjéről szóló törvényjavaslathoz. A módosítvány sorszáma 13751-es. Ezekkel a módosításokkal egyrészt az adminisztrációs terhek további növekedésének kívánunk gátat vetni, másrészt a szigorodó szankciórendszer olyan részeit kívánjuk megsemmisíteni, amelyek álláspontunk szerint durván eltúlzóak, amelyek szerintünk az elérni kívánt célt aránytalanul súlyos, indokolatlan hátrányokozással szolgálják. Tisztelt Ház! Nézzük először az adminisztrációs terhek kérdését. Jelentősen megnövelné álláspontunk szerint a bürokratikus terheket, ha az Országgyűlés elfogadná a Kormány azon javaslatát, amely módosítaná az adóhatóságoknál való bejelentkezés rendjét. Eddig az egyéni vállalkozó ugyanis a vállalkozói igazolvány átvétele, a gazdasági társaság pedig a cégbejegyzési kérelem benyújtása után volt köteles az adóhatósághoz bejelentkezni. A javaslat 1. �-a viszont ezt az egyébként logikus sorrendet megfordítja. Vállalkozói igazolványt, illetve cégbejegyzést csak úgy lehet kérelmezni, ha előtte a vállalkozó vagy a cég az adóhivatalnál bejelentkezett. A Kormány által tervezett változtatás nyomán a törvényjavaslat (1) bekezdésének 7. pontjából kitűnően immáron az adózónak három bejelentést kellene tennie. Először, amikor a vállalkozói vagy cégbejegyzési kérelmet benyújtja, másodszor, mikor a bankszámláját megnyitja, és harmadszor, amikor a vállalkozói igazolványt átvette, illetve a cégbejegyzés megtörténte után. Ennél a bonyolult és bürokratikus eljárásnál - tisztelt képviselőtársaim - sokkal egyszerűbb lenne egy olyan rendelkezés, amely szerint a vállalkozói igazolványt kiállító önkormányzat, illetve a Cégbíróság a határozatának egy példányát köteles lenne az adóhatóságnak megküldeni. Tisztelt képviselőtársaim, ennyire egyszerű lenne az egész. Szerintünk az elérni kívánt célt, nevezetesen, hogy az adónyilvántartás rendszere zárttá váljék - ezt a célt egyébként támogatjuk - ez a megoldás is kielégítően szolgálhatná anélkül, hogy további bürokratikus terheket okozna az állampolgároknak. Szerintünk az államnak törekednie kellene arra, hogy az állampolgári kötelezettségek teljesítését lehetőség szerint olyan módszerekkel mozdítsa elő, amelyek a polgároknak minél kevesebb bosszúságot okoznak. Ezért érthetetlen számunkra, hogy miért ennyire érzéketlen erre a szempontra a Kormány. Ez a javaslata a Kormánynak, amiről szó van, azt mutatja, hogy a szolgáló állam filozófiája meglehetősen idegen ettől a Kormánytól. Ezért a plénumhoz fordulok most, hogy szíveskedjék a Kormány javaslatával szemben a mi módosító indítványunkat támogatni. Az elkövetkezendőkben a szankciórendszer szerintünk eltúlzó elemeinek megsemmisítését szolgáló indítványainkkal szeretnék foglalkozni. Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy ebben a körben a Kormány elfogadta néhány javaslatunkat. Így azt, amely a kettős büntetés elkerülése érdekében továbbra is megakadályozná, hogy a mulasztási bírság kiszabása mellett késedelmi pótlékot is megállapítsanak, ha az adózó a bevallási kötelezettségének csak késedelmesen tett eleget. Azt az indítványunkat is támogatja a Kormány, bár változtatott formában, de a lényegét tekintve támogatja azt az indítványunkat, amelyik azt szolgálja, hogy ne szakadjon meg az elévülési idő akkor, ha az adózó önellenőrzés kapcsán tett bevallást. Ezenkívül támogatja a Kormány azt az indítványunkat is, amely a gazdasági társasággal szemben kiszabott bírsággal kapcsolatosan azt fejezi ki, hogy ez a tény még önmagában ne eredményezze azt, hogy a gazdasági társaság vezetője ne vállalhasson két évig vezető tisztséget. Tisztelt Ház! Továbbra is ragaszkodik azonban a Kormány a boltbezáráshoz mint szankcióhoz, ha az adózó két éven belül többedik alkalommal mulasztja el a nyugtaadási kötelezettséget. A boltbezárást mi azért ellenezzük, mert az egyébként jócskán megemelt bírságok szerintünk kellő garanciát nyújtanak. A boltbezárás mint további jogkövetkezmény azért nem szerencsés, mert eltérő következményekre vezet, attól függően, hogy a boltos milyen termékeket árusít. Annak ugyanis, aki romlandó termékeket vagy élő állatokat forgalmaz, a bezárásból eredő kárai nagyobbak, mint másoknak. Szerintünk pedig nem indokolt, hogy kereskedőcsoportonként ténylegesen súlyosabb szankcióval sújtsunk valakiket, mint egy másikat. A törvényjavaslat pedig - tisztelt képviselőtársaim - ezt az eltérést nem veszi figyelembe, ezért mi a bezárást nem tudjuk támogatni. Itt jegyzem meg, hogy az SZDSZ-frakció nincs egyedül ezekkel a kifogásokkal. Úgy emlékszem, hogy kormányoldalról is érkezett be módosító indítvány ehhez a körhöz. Tisztelt Ház! A Kormány meg kívánja változtatni továbbá az adóhatóságok illetékességi szabályait. Ebben a körben a javaslat 9. �-a szerint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal fővárosi, valamint megyei szerve az APEH elnökének engedélyével ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhetne. Ezzel a rendelkezéssel mi nem tudunk egyetérteni, mert ez az illetékességi rend feloldását jelentheti. Egy jogállamban az állami hatáskör és az illetékesség szigorúan szabályozva van. Ettől eltérés csak összeférhetetlenség vagy elfogultság esetén lehetséges. Ha tehát van olyan ok, amely miatt valamelyik megyei ellenőrzési hivatal a konkrét ügyben nem járhat el, akkor ezt összeférhetetlenségi szabályként kéne megfogalmazni, de nem kéne korlátlan felhatalmazást adni az illetékességi szabályok figyelmen kívül hagyására. Ezenkívül megjegyezném azt is, hogy általános szabály, hogy ha valamelyik szerv vizsgálódni kíván az illetékességi területén kívül, megkeresi az arra illetékes szervet, esetünkben a területileg illetékes adóhatóságot, amelyik aztán elvégzi a megkeresésben foglalt vizsgálatot. Tisztelt Ház! Van még egy olyan indítvány, amire feltétlenül ki kell térjek, bár ezt nem az SZDSZ adta be, tehát eredetileg nem a Szabad Demokraták Szövetsége piszkálta ezt a kérdést, de a kérdés felvetése teljesen jogos. A pénzügyminiszter ugyanis korlátlan felhatalmazást kapna a törvényjavaslat értelmében arra, hogy egyedi adatokat magához kéressen: adózással kapcsolatos adatokat. Ad absurdum előfordulhatna, hogy telefonon megrendeli valakinek az adózással kapcsolatos adatait, és az a következő órákban már ott is fekszik az asztalán. Álláspontunk szerint ez súlyosan elhibázott megközelítés, tekintettel arra, hogy az adóztatás megítéléséhez, az ezzel kapcsolatos koncepciók előkészítéséhez a pénzügyminiszternek nincs szüksége egyedi adatokra, hanem összevont adatokra van szüksége. Éppen ezért súlyos hiba lenne, hogyha ilyen korlátlan felhatalmazást kapna a pénzügyminiszter, mint amit a törvényjavaslat tartalmaz. (17.50) Meg kell, hogy jegyezzem, hogy Békesi képviselő úr az általános vitában igen részletesen kitért az ebből fakadó veszélyekre, és annak minden pontjával egyetértek. Van viszont egy tisztázatlan kérdés előttem, és szeretném, ha a Pénzügyminisztérium képviselője válaszolna rá itt a mai ülésen. Tekintettel arra, hogy a forgatókönyv szerint két módosító indítványt is támogat a Pénzügyminisztérium, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az egyik Komor Sándoré az együttes jelentés 25. pontjában, amelyik fenntartaná ezt az általános felhatalmazást, a másik pedig Békesi Lászlóé az együttes jelentés 29. pontjában, amelyik ezzel ellentétesen megszüntetné az általános felhatalmazást. Az együttes jelentés szerint mind a kettőt támogatja a Kormány, úgyhogy én meg szeretném kérdezni azt, hogy most melyik az igaz a kettő közül. Merem remélni, hogy a Békesi-féle indítvány támogatása felel meg a valóságnak, mert az alkotmányossághoz fűződő igényeket is ez elégítené ki. Mindezek után, tisztelt képviselőtársaim, beszédem befejező részében hadd tegyek egy-két általános megállapítást. Ezt meg kell, hogy tegyem amiatt, mert sok szó esik az adómorál nem kielégítő voltáról, jövedelemeltitkolásokról, a feketegazdaságban keletkezett láthatatlan jövedelmekről. Olyan nagy számok röpködnek e témakörben, hogy az embernek már szinte az a benyomása keletkezik, hogy azért vannak gazdasági problémák, mert az emberek nem adóznak rendesen. No de, tisztelt képviselőtársaim, félretéve a tréfát, tényleg komoly dolgokról van szó. Ezért aztán teljesen természetes, hogy minden pénzügyi kormányzat arra törekszik, hogy a láthatatlan jövedelmek minél nagyobb hányadát feltárja. Az adózási fegyelem javítását és ezt a próbálkozást mi is nagyon fontosnak tartjuk. Tévedés lenne, tisztelt képviselőtársaim, azt hinni azonban, hogy ennek egyetlen eszköze a minél szigorúbb büntetések kilátásba helyezése. Az önkéntes jogkövetésre való hajlam megerősödésének tudniillik ezenkívül még számos, tehát a tételes jogalkotáson túlmutató számos feltétele van. Erre, tisztelt képviselőtársaim, utaltam egy évvel ezelőtt az adózás rendjéről szóló törvénymódosítás vitájában. Felolvasnék egy nagyon rövid részletet az 1992. november 11-i hozzászólásomból. Tehát idézem: "Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy mi támogatunk minden olyan intézkedést, amely az adómorál javítását célozza, de ugyanakkor ezt az ésszerűség és az alkotmányosság figyelembevételével teszi. És ki kell hangsúlyozni itt azt is, hogy az adózási fegyelmet leginkább az állampolgárok számára érthető és elfogadható, valamint az általuk ellenőrizhető adófelhasználási célok és módok megteremtésével lehetne javítani. Ehhez viszont szükséges lenne az államháztartási reform és az állami feladatvállalás újragondolása. Mindannyian tudjuk, hogy ezzel a Kormány mind a mai napig adós maradt" - mondtam én egy évvel ezelőtt. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a megállapítás egy évvel később, tehát most, 1993 őszén is érvényes. Ezt azért tartottam szükségesnek idézni, mert mindezek hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a polgárok minél kevésbé érezzék az adófizetést az "idegenek" által történő kifosztás egyik formájának. Különösen fontos ez most, amikor, sajnos, olyan történelmi előzményeknek köszönhetően, amelyeket most nem kívánok külön nevesíteni, az adóvisszaélés még, sajnos, nem tartozik az erkölcsi normák alapján elítélendő dolgok közé, ezért különösen fontos, hogy minden olyan lehetőséget kihasználjon a Kormány, amellyel ezen változtatni tudna. Van aztán egy közmondás, tisztelt képviselőtársaim, mégpedig az, hogy fejétől bűzlik a hal. Esetünkben ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni, milyen módon bánnak a közpénzekkel a hatalmon lévők. Én most felteszem a kérdést, hogy vajon az államtitkárok, a tárca nélküli miniszterek, az alapkezelő szervezetek, a hivatalok elszaporodása, vajon a közpénzek magáncélokra alapítványokba fordítása titkos kormányhatározatokkal, vajon gyanús vagyonkimentési akciók vagy többmilliós végkielégítések állami vezetőknek, vagy a fedezetlen állami költekezések, a fedezetlen állami kötelezettségvállalások vagy a felelősségre vonás rendszeres elmaradása a pénzkezelési, illetve pénzhasználási szabálytalanságok esetén, vagy a törvényhozók tudatos megtévesztésére való törekvés azzal, hogy némely költségvetési intézmények a bevételeiket alultervezik, hogy ezzel költségvetési támogatási többlethez jussanak, vajon mindezek azt a benyomást erősítik-e a polgárokban, hogy az állam gondos gazda módján bánik az adójukkal. Vajon ezt a benyomást erősíti-e az, hogyha az adósok listáján, amelyet mostanában már szerencsére sűrűn közzétesznek, állami érdekeltségek is előkelő helyet foglalnak el, mint például amikor 1993. szeptember 13-án közzétették ezt a kezemben tartott listát, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, az IM Büntetés-végrehajtási Országos Parancsnokság, valamint az állami építőipari vállalatok többsége igen tetemes társadalombiztosítási járulékhátralékkal rendelkezett, például az Országos Kárpótlási Hivatal a hatodik helyet foglalta el az adósoknak a listáján, az IM Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága pedig a második helyet foglalta el. Vajon ezek hozzájárulnak-e ahhoz, hogy olyan benyomás keletkezzék az állampolgárokban, hogy gondos gazda módjára bánik a kormányzat a pénzükkel? Ezt a felsorolást csak azért mondtam el, mert az adózási morál javításának szerintem elengedhetetlen feltétele, hogy az állam és intézményei a pénzhez való viszonyukban jó példával járjanak elöl. Vegye végre észre az állam a gerendát a saját szemében is. Aztán most már csak példálózó jelleggel három dolgot szeretnék még itt megemlíteni. Az egyik: az önkéntes jogkövetést szerintünk az is elősegíthetné továbbá, ha az államháztartási reform következtében jelentősen csökkenne a központi újraelosztás aránya, és ezzel lehetővé válna az adók mérséklése. Nem én, hanem Surján László miniszter úr nyilatkozta azt az ősz elején, hogy a jelenlegi Kormány működésének a kezdetén az újraelosztási arány 59%-os volt, '92-ben ez 68%-os volt már. Ez, tisztelt képviselőtársaim, durván azt jelenti, hogy minden három forintból két forint megy el valamelyik központi pénzalapba, költségvetésbe. Azt kell még itt megjegyeznem, hogy a jövedelmek ilyen mértékű központosítása még egy régi vágású szocialista kormánynak is a becsületére válna. Be kellene látni végre, hogy többre lehetne jutni esetleg alacsonyabb adókkal, hiszen lehetséges, hogy akkor kevesebben vállalnák az eltitkolás kockázatát. Meg szeretném jegyezni még a stabil adótörvényeknek a követelményét. Erről Palotás János képviselőtársam ejtett néhány szót az általános vitában. Valóban, az adótörvények évenkénti változtatása kiszámíthatatlanná teszi a gazdasági környezetet, azt a benyomást keletkezteti az állampolgárokban, hogy nem is érdemes azokat megtanulni, mert úgyis megváltoztatják. Végezetül: nagyobb gondot kellene fordítani a törvény előtti egyenlőség tiszteletben tartására. Erre is történt már utalás. Mert akkor, amikor a parlamenti többség kormány-előterjesztésre a nagyvállalatok több száz milliós tartozásait engedi el, illetve ütemezi át, akkor nehezen érthető az a kampány, amely egyébként az adót nem fizetők ellen folyik, akik ellen egyébként álláspontunk szerint valóban fel kell lépni. Tisztelt Ház! Ebből a példálózó jellegű felsorolásból is látható, hogy az adózási fegyelem területén sokkalta szélesebb összefüggésekről van szó, mint pusztán az eltitkolás kérdéséről. Az adózást eleve rossz légkör veszi körül, nem kis mértékben az előbb elmondottaknak is köszönhetően. Ezért, miközben általában támogatjuk a láthatatlan jövedelmek feltárására irányuló kísérleteket, amenyiben azok ésszerűek és alkotmányosak, és ennek nem mond ellent, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy ezt a konkrét törvényjavaslatot éppen a beszédem első részében említett kifogások miatt nem tudjuk támogatni, tehát ha támogatjuk is a láthatatlan jövedelmek feltárására irányuló intézkedéseket, mindenképpen fölrójuk a Kormánynak, hogy a jogszabályok szigorításán kívül semmit nem tett, nem járt elöl jó példával. Így csak az a remény maradt nekünk, hogy a következő kormány gyökeresen eltérően viszonyul majd - remélhetőleg - a közpénzekhez, és ezzel az adózási morál erősödéséhez, a régi beidegződések felszámolásához önmaga is hozzájárul majd. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim, a kitüntető figyelmüket. (Taps.) (18.00)