Miklós Árpád (MIÉP)

1993. november 21.

MIKLÓS ÁRPÁD, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos törvényt tárgyal most a Parlamentünk, hisz mostanában szinte naponta újabb és újabb településekre jut el a vezetékes gáz. Ez akkor is örvendetes tény, ha a szénbányászat napjainkban tapasztalható nagyarányú visszafejlesztésével már nem tudunk egyetérteni. Hogy belássuk a gázszolgáltatásról szóló törvény fontosságát, érdemes röviden visszatekinteni a múltra is. 1856-ban gyulladtak ki először a gázlámpák Magyarország két nagyvárosában, Budapesten és Pozsonyban. Ezután több városunkban megindult a szénalapú gázgyártás, például Sopronban, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és a többi. A városi gázgyárak önálló részvénytársaságokként működtek, de a várossal mindig szerződésben rögzítették a jogokat és a kötelezettségeket. 1948 és '49-ben hajtották végre az államosítást, és a városi tanácsok irányítása alá kerültek a gázgyárak. 1967-ben a megalakult Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt felügyelete alá kerültek a gázszolgáltatók, kivéve a Fővárosi Gázműveket. Kialakultak a mai gázszolgáltató vállalatok, például észak- dunántúli, dél-dunántúli, közép-dunántúli, dél-alföldi és a tiszántúli gázszolgáltató vállalatok. 1969-ben születik meg az első átfogó törvény, az 1969-es VII. számú törvény a gázenergiáról. Az 1970-es években a szénbányászat jelentős visszafejlesztésével egy időben állami szénhidrogénprogram lett meghirdetve. Ezen belül volt a gázprogram, melyre állami célcsoportos pénzt kaptak a gázszolgáltatók. A lakosságnak ingyen vitték el a gázt a telekhatárig. Ez a törvény az akkor érvényes állami tulajdonosi szemlélettel készült. Minden az államé, az árakat az árhatóság, később az Ipari Minisztérium állapította meg. A tröszt működése során az eredményt szabadon átcsoportosíthatta. Az állam felé csak a tröszt számolt el, és nem a 24 vállalat. A törvény végrehajtási rendeleteit többször kellett módosítani. Ebben az időben folyik a városi gázról a földgázra való átállás. Sok városban ez be is fejeződik. Az 1980-as években a Kormány által meghirdetett gázprogram befejeződött, és megindult az önerős gázvezeték-építés. A tanács vagy a lakosság pénzén épült hálózatokat is át kellett adni a gázszolgáltatóknak. 1991. július 1-jétől az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztről leválnak a gázszolgáltatók, és közvetlen állami irányítás mellett dolgoznak, az Ipari Minisztérium irányítása alatt. 1992 novemberében módosítják a gáztörvény végrehajtási rendeletét, ezután már nem kötelező átadni a vagyont. Aki nem akarta átadni a vagyont 1992 novembere után, az üzemeltetési szerződést kötött a gázszolgáltatókkal. 1993. január 1-től egyszemélyes, 100%-ban állami tulajdonú részvénytársasággá alakult át a gázszolgáltató vállalat. Ezen történelmi bevezető után arra fogok kitérni, hogy miért szükséges ez az új törvény. Elsősorban azért, mert a régi elavult, az egész érvényben levő törvény a szocialista tulajdonosi gondolkodásra alapozott. A végrehajtási rendeletek korszerűtlenek, a jelzett módosítások csak toldozgatások. Az új tulajdonosi szemléletnek és a magántulajdon védelmének kell érvényesülnie az új törvényben. Ez az új törvény a privatizációtól függetlenül is kell, ugyanis a régi már működésképtelen. A törvény elfogadása a privatizációt is segíti, mivel rendezi a tulajdonviszonyokat és a szolgáltatói jogosítványokat. Meg kell teremteni a gázárképzés módszerét és helyét, még ha átmenetileg állami árképzés is marad, és nem szabadár. Az ármódosítás, sajnos, elkerülhetetlen, így csak a képzés módjára és a helyére kell itt utalni. El kell dönteni, hogy kinek kell és hogyan kell képezni az árakat. Az árnak tartalmaznia kell nyilván a költségfedezetet, a fejlesztési forrást és még a tisztességes hasznot. Mit tartunk a törvény erényének? Elsősorban azt, hogy hatálybalépéskor mind a régi, mind a leendő gázszolgáltató pályázhat szolgáltatói jogokért és területekért, habár ezt egyértelműbben is meg lehetett volna fogalmazni a törvényjavaslatban. A gázhálózat fejlesztése a gázszolgáltató feladata. Elvileg biztosítva van az önkormányzati beleszólás is, mivel a törvény szerint a Magyar Energiahivatal az érdekelt helyi önkormányzatok képviselő-testületei véleményének figyelembevételével dönt - írja a törvény. Biztosítja a fogyasztói érdekvédelmet, rendezi az átmeneti tulajdonjogi kérdéseit, habár ezeket is egyértelműbben és részletesebben kellett volna megfogalmazni. Mit tartunk a törvény gondjainak? (18.20) A közszolgáltatási szabályzat kiadását a törvénytervezet a Kormány hatáskörébe utalja. Mi azt javasoljuk, hogy a közszolgáltatási szabályzat kiadását a törvény utalja a szakminisztérium hatáskörébe. Ezt már a várható módosítások gyakorisága miatt is célszerű lenne megtenni. A törvénytervezet településre és területre engedi meg a gázszolgáltatói pályázatok kiadását, beadását. Javasoljuk, hogy a településre csak akkor engedje meg a törvény a pályázatot, ha a település ellátása más településhez nem kapcsolódik. A gázszolgáltatói jogosítvány visszavonásra is kerülhet felszámolási eljárás miatt. A tervezet szerint - nagyon helyesen - a folyamatos gázszolgáltatást fönn kell tartani, de az energiahatóságnak ki kell jelölnie valamelyik gázszolgáltató társaságot a további szolgáltatás fenntartása érdekében. Szerintünk semmilyen társaságot sem lehet kötelezni a tevékenység végzésére hatósági úton, ezért a kijelölés helyett az adott területet meg kell pályáztatni. A törvényjavaslat szellemében a gázszolgáltatónak kell megépíteni a gázvezetéket, és amikor az utcában ott van a gázvezeték, a fogyasztónak elég akkor eldönteni, hogy át akar-e térni a gázfogyasztásra, vagy megmarad a réginél. Tehát ilyen alapon nincs kényszer. Dönthet a polgár továbbra is úgy - ha már a kapuja előtt van a gázvezeték, akkor is -, hogy szénnel, olajjal vagy esetleg villannyal fűt. Tehát ez enyhít valamit azon a természetes monopolhelyzeten, amibe a gázszolgáltatók kerülnek. Szükségesnek tartjuk, hogy a törvényben rögzítésre kerüljön az, hogy a szakminisztérium adja ki a végrehajtási rendeleteket. Összességében javasoljuk a törvényjavaslat elfogadását, az általunk beadott módosító indítványokkal együtt. Köszönöm a figyelmet.