Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy annak a több ezer önkormányzatnak, annak a több száz rendőri szervnek, annak a több százezer munkaadónak és annak a nagyon sok egyéb szervnek a nevében visszautasítsam azt a megállapítását, amely, sajnos, a kérdésfeltevéséből következik: mintha mindennapi tapasztalat fogalmaztatta volna meg önnel azt, hogy nap mint nap a roma kisebbség általános tapasztalataként kellene ezt a faji diszkriminációt megélnie. Kérdéséből ugyanis úgy tűnik, mintha itt Magyarországon, a Magyar Köztársaságban elharapózott volna a faji egyenlőség megsértése, és valami sürgős jogi szabályozásra lenne szükség. A helyzet szerencsére nem ez, tisztelt képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, és nem is az, amit képviselő úr állít kérdésében: hogy Magyarországon pusztán deklarálják a jogszabályok a faji megkülönböztetés tilalmát. Ezért, nagyon röviden, tényleg az időt kímélve, csak fölsorolnám azokat a - nem deklaratív jellegű - jogszabályokat, amelyek teljes mértékben kizárják az ön által említett és egy sárospataki vendéglő kidobófiúi által jegyzőkönyvbe mondott, de semmivel sem igazolt - ahogy ön mondja: soha tanúkkal nem igazolható - esetet, ami, ha esetleg meg is történik, szerencsére talán súlyos faji megkülönböztetésnek nem minősíthető ma Európában és Magyarországon. Nos, az alkotmány 70/A. �-a egészen hosszasan sorolja, hogy minden személy számára - tehát nemcsak az állampolgárok, hanem a nem állampolgári jogon itt tartózkodó személyek számára is - természetesen emberi jogként rendelkezésre áll, faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más véleményre tekintet nélkül minden eszköz a megkülönböztetéssel szemben. A Büntető Törvénykönyvből most, az idő rövidsége miatt csak három tényállást szeretnék önnek figyelmébe ajánlani: a Büntető Törvénykönyv 156. �- ának a faji megkülönböztetés bűntette, majd a 157. �-ában ugyancsak a népi, faji vagy vallási csoport elleni bűncselekmény igen szigorú büntetési tételeivel sújtott tényállása vagy a közösség elleni izgatás bűntetti alakzatának 269. �-ában említett szabályozása sem deklaratív szabályozás. Természetesen a hivatali bűncselekmények egész sora foglalkozik ezzel: a bántalmazás hivatalos eljárásban vétségétől kezdve, a kényszervallatáson keresztül, a jogellenes fogvatartás bűntettéig - és akkor még hosszasan beszélhetnék a Polgári Törvénykönyvnek a személyiség védelméhez és a személyhez fűződő jogok általános megsértésének esetei igen szigorúan és sok garanciával szabályozott tényállásairól, és akkor még a Munka Törvénykönyvének és egyéb, kapcsolódó jogszabályoknak a nagyon sok, szankciókkal és különböző kötelezettségekkel járó előírásait csak megemlítem, mert az időm lejárt. Még egyszer mondom, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselő úr: természetesen, ha önnek - mint ahogy a kérdéséből az derül ki - nincs igazolható tapasztalata, illetőleg nagyon nehéz konkrét eset bizonyítását az érdekeltek részéről a hatóságok tudomására hozni, az elszenvedők részéről mindenképpen valamilyen tevőleges magatartásra - nevezetesen: feljelentésre vagy peres eljárás megindítására - van szükség. Arra biztatnám képviselő urat, és azokat, akik önt informálták, hogy ne habozzanak ezt megtenni: a Magyar Köztársaság valamennyi hatósága és hivatalos szerve biztosítani fogja az itt felsorolt védelmet az ön által hivatkozott esetekben. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)