Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Késő éjszaka van, de én hiszem azt, hogy az éjszakában elmondott szó is célba talál, főleg, ha a legilletékesebb is jelen van, vagy legalábbis a legilletékesebbek egyike, aki meghallgatja vagy meghallotta azt, amit Rózsa Edit képviselőtársam imént elmondott. Ezzel kapcsolatban szeretnék én is egy erősítést kérni az államtitkár úrtól. Rózsa Edit beszédének, fölszólalásának a második pontjában bizonyos születésházak létesítésére szolgáló leendő alapítványt említette. Szintén ismerem ezt a derék házaspárt, aki ennek kezdeményezője volt itt, Magyarországon. Egy hatgyermekes családról van szó, s mivel én magam is nagycsaládos vagyok, igaz, én eggyel lemaradtam mögötte, de tudom, hogy a kórházakban az állapotok, az egészségügyi ellátás és minden egyéb menynyi gondot okozott és okoz még ma is, nem akarom negyedik fiamnak a születési körülményeit most ecsetelni. Úgy érzem, hogy az egyik leghumánusabb javaslat ez, ami a Parlament történetében elhangzott az utóbbi időkben, és jó lenne, ha erre valóban sikerülne ezt a - nyugodtan mondhatom ma -, ezt az igazán nem is olyan sok pénzt megteremteni. Sok persze akkor, ha nem tudjuk, honnan kell elvenni, de úgy érzem, hogy ezt valamiképpen meg kellene teremteni, tudniillik ennek a szolgálatnak a továbbiakban beláthatatlan nagy és jó következményei lennének, ahogyan hallottuk a képviselőnőtől is. Kérem az államtitkár urat és képviselőtársaimat - vagyunk itt még, akik a jó hírt tovább tudjuk adni -, igyekezzünk ebben a kérdésben tényleg megegyezésre jutni, és a szavazásnál talán minden frakcióban azt a szempontot érvényesíteni, hogy az életért, az édesanyákért - s nem azért, mert egy anya mondta ezt, és egy másik is aláírta, én is szívesen aláírom bármikor, még ha kapcsolódó módosításra kerül sor, akkor is - tegyünk valamit, mert hiszen ennek a kérdésnek az élet szolgálatában lesz a legfontosabb szerepe, valamint a jövő generációjának a gondozásában. Ez valóban olyan humánpolitikai feltételnek a megvalósítása, amely, azt hiszem, még ebben az országban hiányzik, s valóban a rendszerváltás - ahogyan a képviselőnő is mondta - akkor következik be, ha a humánpolitikai kérdésekben úgy tudunk előrejutni, hogy ez az erkölcsi és az etikai kérdéseket érintse. Erre pedig nem lehet a pénzt sajnálni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps.)