Fekete Gyula (MDF)
DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban arra igyekszem képviselőtársaim figyelmét ráirányítani, hogy látszólag a Házszabály a mi belső ügyünk, valójában talán az Alkotmány utáni legfontosabb magatartást előíró jogszabály. A Házszabály dönti el, hogy mennyire tudja egy-egy képviselő érvényesíteni az általa képviselt választópolgárok akaratát a Parlamentben, mennyire tud fellépni az érdekükben. Demokratikus berendezkedésünket is erősítheti a Házszabály. Módot adhat arra, hogy a választópolgárok megnézhessék: hogyan foglalt állást egy-egy vitatott kérdésben a képviselőjük, vagy hogy hogyan foglalt állást egy-egy párt ugyanezen kérdés eldöntése során. Ha már bizottsági szinten eltűnik a felelősség az indítványok feletti szavazás során, akkor a választópolgárok előtt egy egyéni felelősség nélküli, kollektíve felelős Országgyűlés áll a választások előtt. Teljesen tanácstalan lenne abban a kérdésben, hogy eddigi képviselője képviselte-e az érdekeit vagy nem, mivel még ha akarná, sem tudná meg, hogy hogyan szavazott korábban. Nagyon fontos, a demokrácia alapkövetelményét kielégítő elem a Házszabályban a képviselői önálló indítványok plenáris ülésén való megtételének a joga, illetve a képviselői módosító indítványok feletti plenáris szavazás lehetősége. Ha mindezen javaslatok eltűnnek a személyek szerint nem nyilvántartható bizottsági szavazások dzsungelében, akkor gyakorlatilag megszűnik a képviselők lakossági választói elszámoltathatóságának a lehetősége. Emiatt elterjedhet és általánossá válhat az Országgyűlést egészében elítélő lakossági meggyőződés, és kell lenni annyi keserű történelmi tapasztalatunknak, hogy tudjuk, kik állnak a parlamentarizmust lejárató, a demokrácia módszereit megkérdőjelező nézetek mögött. Az alkotmányügyi bizottság jelentésének 38. �-a tartalmazza módosító indítványomat. Eszerint maradjon meg változatlanul a módosító indítványok eddigi elbírálásának a gyakorlata, kerülhessen valamennyi olyan indítvány a plenáris ülés elé szavazásra, amelyik legalább egyharmadnyi szavazatot kapott a bizottságokban. Érvelésem azon az egyszerű várható tényen alapul, hogy ha teljesül az ügyrendi bizottság javaslata, akkor a Ház jószerivel csak kormánypárti képviselők módosító indítványai felett fog szavazni. Ha már a bizottsági szinten megköveteljük a módosító indítványok feletti 50%-os többséget, 50%-os arányt, akkor gyakorlatilag nincs arra esélye a 40-45%-os szavazati arányt elért véleményeknek, hogy a plenáris szavazások során megmérettessenek. Miért lenne rossz ez a változás? A választópolgárok érdekeit már említettem. Nekik érdekük, hogy megismerjék képviselőjük szavazatát, számukra ez kedvezőtlen fordulat lenne. A demokratikus társadalom, az állam érdekeit szintén már említettem. Érdeke valamennyi demokráciának, hogy a választópolgárok ne magában az Országgyűlésben, mint intézményben csalódjanak, hanem bízzanak abban, hogy ez az intézmény jó, hiszen meghibásodott elemei kicserélhetők. Baj lenne, ha a Parlamenten kívüli orvoslás lehetőségét keresnék a demokráciában csalódott állampolgárok. Szerintem a módosító indítványok megszületését bosszankodva szemlélő előterjesztőknek is érdeke a képviselői különvélemények markánsabb megjelenítésének a lehetősége. Ha ugyanis a képviselő nem tudja igazolni saját párttagtársai, választópolgárai előtt, hogy módosító indítványok benyújtásával fáradozott az érdekükben, akkor szorongattatás esetén nem marad más választása, mint hogy "nem"-et mondjon a törvényjavaslat egészére. Hogyan szavaznak a világ más parlamentjeiben a módosító indítványok felett? Közeledünk-e az új Házszabálynak a módosító javaslatok feletti szavazást korlátozó javaslata révén a nemzetközi gyakorlathoz vagy távolodunk attól? Az általános nemzetközi gyakorlat az, hogy a képviselők valamennyi módosító indítványa felett szavaz az Országgyűlés. A parlamentáris demokráciát követő országok több mint felében ezt a gyakorlatot követik. Az országok mintegy negyedében, ha a bizottságok nem fogadtak el valamely módosító javaslatot, akkor a Házszabály támogató képviselők aláírásához köti az indítvány feletti plenáris szavazás elrendelését. Néhány országban ez tekintélyes számú képviselő, például a Koreai Köztársaságban 30, a japán parlamentben 26 képviselő, Brazíliában 25 képviselő ajánlása szükséges a szavazáshoz. Belgiumban és Luxemburgban 5, Franciaországban és Finnországban már 2 képviselő támogatása is elégséges a szavazás megkéréséhez. Több országban, például Tunéziában, Hollandiában, az Elefántcsontparton a szavazást szakaszokra osztják. Először fő elvek, koncepciók felett szavaznak, ezáltal néhány szavazással kiejtik az eltérő koncepciójú módosító indítványokat, majd az uralkodó koncepción belül gondolkodó indítványok felett szavaznak egyenként. Több országban, például a Dél-afrikai Köztársaságban, Kanadában, Máltán a törvényjavaslattal ellentétes szellemű módosító indítványokat nem lehet benyújtani, azaz csak az eredeti szándék kisebb-nagyobb módosítását engedi meg a házszabály. Nagyon meglepő a görög megoldás, itt az illetékes miniszter jóváhagyása kell a bizottsági ülésen elvérzett módosító indítvány feletti szavazáshoz Nyilván a miniszter mérlegeli. Lehet, hogy éppen a módosító indítvány feletti szavazás lefolytatása belátóbbá teszi a módosító szándékú képviselőt, és ily módon még ha az indítványát le is szavazza a Ház, a végszavazásnál a képviselő támogatja az alapjavaslatot. Olyan szigorú előírás, amit a most tárgyalt házszabály-tervezet tartalmaz, lényegében csak a spanyol parlamentben létezik. Ott csak frakciókérésre teszik lehetővé a bizottsági vitán leszavazott indítvány feletti plenáris szavazást, mint ahogy az előttünk fekvő házszabály-tervezet tenné ezt lehetővé, de nálunk csupán a minősített, többséget igénylő indítványok esetében. Összegezve a nemzetközi gyakorlatot: a módosító indítványok feletti szavazás tekintetében 83 ország házszabályait összenézve egyetlenegy országban nem kötnék olyan súlyos feltételekhez a képviselői indítványok feletti szavazást, mint mi tennénk. Gondolkodjunk el ezen, a számunkra nézve nagyon kedvezőtlen összehasonlításon és szavazásunkkal előzzünk meg egy, a mainál kevésbé a demokratikus berendezkedést szolgáló Házszabály létrejöttét. Akik pedig a szavazási időt sokallják, azok gondolkodhatnának olyan szavazási metódus kidolgozásán, amelyik megengedi a koncepcionális szavazást. A koncepciók feletti szavazás beiktatható lenne a részletes vitára bocsátás előtti szavazás előtt, ezzel lerövidülne a részletes vita, mivel csak az uralkodó koncepcióba tartozó indítványok sorsáról kellene később vitatkozni. (13.10) Egy másik megoldásként a szavazás menetébe is be lehetne iktatni a koncepciók közötti választás lehetőségét. Megjegyzem: az indítványok 10-15%-a felett ma is azért nem szavaz a tisztelt Ház, mert ha az adott paragrafusra nézve elfogadott egy indítványt, akkor a többi indítványt ezzel automatikusan elvetette. Lényegét tekintve ez is egyfajta koncepció feletti szavazás, ezt a szavazási módszert is lehetne tágítani, bővíteni. Támogatottság hiányában ilyen házszabály-változatot nem dolgoztam ki, de jeleznem kell, hogy a koncepciók feletti szavazás nem rejti el a képviselők egyéni felelősségét úgy, mint ahogy az ügyrendi bizottság által jelenleg támogatott megoldások elfedik a képviselők egyéni véleményét, és egy kollektív felelősség irányába tolják el a szavazások társadalompolitikai visszhangját. Az alkotmányügyi bizottság jelentésének 6-14. pontja foglalkozik egy nagyon fontos képviselői jog kérdésével: az önálló indítványok napirendre tűzésének lehetőségével. Az általános vitában hangzott el dr. Fodor István részéről, hogy a képviselő alapvető és elidegeníthetetlen joga kell, hogy legyen az önálló indítvány előterjesztésének a joga - ez teszi őt lakossági érdekeket képviselni képes személlyé. Képviselői alapjogoktól való megfosztásról döntene a tisztelt Ház, ha ezt a jogot korlátozná. A képviselői jogok ily módon történő korlátozása melletti érvek közismertek. Az előterjesztők véleménye szerint többeket csak a televízió előtti szereplés lehetősége vonz, és számukra teljesen közömbös, hogy hány szavazatot kap az indítvány. Véleményem szerint ezen is lehet segíteni úgy, hogy hétfő esti vagy kedd esti időpontra helyezzük át az előterjesztés lehetőségét, és egy további időpontra a szavazást. Más esetekben is akár hetekre eltávolodik egymástól a részletes vitában elhangzott érvelés és a szavazás időpontja, miért éppen az önálló indítványok esetében kellene ragaszkodnunk az előterjesztés és a szavazás egyidejűségéhez? Nagyon szerencsétlen, rossz megoldásnak érzem a jelenlegi előterjesztést azért, mert olyan tényezőkre hivatkozva számol fel képviselői alapjogokat, amely tényezők különösebb jogsérelem nélkül megváltoztathatók. 83 ország parlamenti gyakorlatát átvizsgálva, a túlnyomó többség - mintegy 60 ország - gyakorlatában képviselői alapjog az önálló indítvány előterjesztésének a lehetősége, nem korlátozza és nem korlátozhatja ezt a jogot semmi. Ugyanakkor ugyanezen országok többségében az esti órákra, a pénteki napokra szorul az egyéni indítványok feletti vita időpontja: inkább feláldozzák a széles körű nyilvánosság lehetőségét, de nem csorbítják a képviselői alapjogokat. Ezzel együtt nem kívánom elhallgatni, hogy a megfigyelt országok mintegy negyedében némileg korlátozzák a képviselők törvényjavaslatot előterjesztő jogát, s néhány - öt-hat - országban a korlátozás megfelelne az ügyrendi bizottság által javasolt behatároltságnak. Enyhébb vagy formális korlátnak azt kell tekintenem, ha néhány képviselő aláírása szükséges az indítvány benyújtásához. Kuvaitban vagy Nicaraguában öt képviselő támogatása, Ausztriában nyolc, Japánban 10, Olaszországban és a Koreai Köztársaságban 20 képviselő aláírása szükséges az előterjesztéshez. A képviselői hozzájárulást sehol nem helyettesítheti frakcióvezetői támogatás - spanyol és magyar sajátosság az ilyen irányba történő elmozdulás. A Fülöp-szigeteken csak bizottsági tagságot vállaló képviselő jogosult önálló indítvány előterjesztésére, más ország ilyen jellegű korlátozó gyakorlatáról nincs tudomásom. Néhány országban az alkotmányügyi bizottság kitüntetett szerepkörrel rendelkezik, például Kenyában vagy Zimbabwéban csak ennek a bizottságnak a jóváhagyásával kerülhet a ház elé a törvényjavaslat napirendre vétele. Máltán, Indonéziában és Ugandában az a gyakorlat érvényesül, amit esetünkben az ügyrendi bizottság is javasol, hogy a Ház addig nem dönthet a napirendre tűzés kérdésében, ameddig a képviselő nem nyeri el valamelyik bizottság többségi támogatását. Ehhez hozzá kell tennem, hogy ezekben az országokban a kormány- előterjesztéseknek is meg kell mérettetniük a bizottságok színe előtt - napirendre vétel előtt -, míg nálunk ez a gondolat fel sem merül: nálunk csak a képviselői indítványok napirendre tűzését utasíthatja el a bizottság, kormány-előterjesztésekét nem. Ugyanilyen tágak a holland, a brit, a svájci bizottságok jogosítványai is, de - ahogyan ezt Salamon László képviselőtársam jelezte - e bizottságok mögött nagyon erős szakmai háttér áll. Több ország gyakorlatában nem szükséges a képviselők 50%-ának a szavazata a napirendre vételhez: 40%-os - kétötödös - szavazatszám elnyerése esetén is napirendre kerülhetnek ezekben az országokban törvényjavaslatok. A Jemeni Köztársaság esetében találkoztam a legalacsonyabb küszöbbel: a képviselői szavazatok egyharmadát megkövetelő feltétellel. Tölgyessy Péter javaslatában - amit két bizottság is támogatott - a jelentés 10. pontja alatt szintén előfordul a kétötödös küszöbérték, egy apró szépséghibával - azzal, hogy a képviselőcsoport kérheti időszakonként, ülésszakonként egy esetben ezt a lehetőséget. Nagyon nem helyeslem azt, hogy képviselői jogosultságokat testületek, azaz képviselőcsoportok vonjanak magukhoz. Erre csak Spanyolország parlamentje nyújt példát, de erről az országról mindannyian tudjuk, hogy az 1936 és 1975 közötti években az egyéni szabadságjogok és a népképviselet rovására mennyire az úgynevezett testületi jogosultságok érvényesültek a közéletben. Tölgyessy javaslatában más helyen is kitüntetett szerephez jutnának az érdekképviseletek, testületek - nem lenne szerencsés, ha Magyarország is elcsúszna az úgynevezett testületi demokrácia történelmileg túlhaladott irányába. A Házszabály módosítása adós fontos parlamenti elemmel: a tárgysorozatba vétellel. Saját gyakorlatunkból tudjuk, hogy hiába vettünk fel két-három éve, akár "sürgős" minősítéssel is törvényjavaslatokat a napirendre, ezeket azóta sem iktatta tárgysorozatba a házbizottság. Több mint száz előterjesztés nyugszik már évek óta érintetlenül a polcainkon, és egyre kevesebb az esélyük arra, hogy ebben a parlamenti ciklusban tárgyalásra kerülnek. Meg kellene fontolni azt a lehetőséget, hogy a tisztelt Ház félévente vagy évente dönthessen napirendről történő levételről is, ha úgy ítéli meg, hogy több napirendre tűzött indítvány már aktualitását vesztette, nem szükséges a tárgyalása. Bármelyik képviselő élhetne azzal a jogával, hogy ezt indítványozza. Véleményemet nem osztotta annyi képviselőtársam, hogy ezt sikerrel képviselhessem. Tisztelt képviselőtársaim! Elméleti és nemzetközi példáim arra kívánták felhívni az önök figyelmét, amit dr. Salamon László képviselőtársam is jelzett: pragmatikus és prakticista szempontok miatt nem szabadna csorbítani a képviselői jogosítványokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)