Gyurkó János (MDF)
DR. GYURKÓ JÁNOS környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A vízlépcsők ügye annyit szerepelt már a tisztelt Házban, hogy nem kell külön magyarázni: miért jelent nagy környezeti kockázatot síkvidéki duzzasztógátak építése. A rövid időt kihasználva ismertetem, milyen intézkedéseket tettünk. A KTM 1991-ben tájékoztatót készített a Kormány számára az ügyről. Ez összefoglalja a lényeget, azt, hogy a vízlépcső megépítését energetikai szempontból indokolatlannak, környezeti és természetvédelmi szempontból károsnak tartjuk. A károk megelőzése érdekében javasolták a '88-ban megkötött egyezmény, illetve az azt tartalmazó szándéknyilatkozat felmondását. Ezek után a Külügyminisztériummal egyeztettünk, hogy milyen lépéseket kell tenni a Drávára vonatkozó szándéknyilatkozat megszüntetésére. A KHVM-mel a határvízi együttműködés keretében új ökológiai szemléletű együttműködést kezdeményeztünk a Dráva-Mura albizottságban, illetőleg a horvát környezetvédelmi szerveket megkerestük a közös nemzeti park létrehozására irányuló tárgyalások megkezdése érdekében. Nagyon fontosnak tartjuk a KHVM tevékenységét a határvízi együttműködésben, mert az érvényben levő egyezmény garanciát nyújt arra, hogy egyoldalú lépések ne történjenek. Három albizottságban is dolgozik KTM-szakértő, tehát a környezetvédelmi szempontokat ismertetni tudjuk ebben az albizottsági működésben. A Dráva-Mura albizottságban természetvédelmi képviseletet is biztosítunk. Ebben az irányban munkálkodva támogatjuk a KHVM előterjesztését, amelyben felhatalmazást kér új magyar-horvát határvízi egyezmény előkészítésére. A közös nemzeti parkkal kapcsolatban a KTM természetvédelmi államtitkára 1992-ben levélben kérte a horvát környezetvédelmi tárca együttműködését. (10.30) A szakértői szintű tájékozódást és kezdeményezésünk megerősítését követően ez év december 3-án Simoncic horvát miniszterhelyettes úr látogatását várjuk. Remélhetőleg e találkozó a két tárca együttműködésében alkalmat ad a természetvédelmi témák megvitatására is. A Külügyminisztérium hozzájárulása ehhez a válaszhoz a következő: A kétoldalú szerződésekben való állami utódlásról a nemzetközi jog szokásjogi normaként rögzített szabálya kimondja, hogy valamely kétoldalú szerződés az utódállam és harmadik állam vonatkozásában hatályban levőnek akkor tekinthető, ha az érintett államok erről kifejezetten megállapodtak, vagy magatartásukból ilyen megoldás következtethető. A magyar Külügyminisztérium jelezte ez év nyarán a horvát külügyminisztériumnak, hogy ezt a '88-ban a Dráva komplex hasznosítására megkötött szándéknyilatkozatot nem óhajtja érvényben levőnek fenntartani. Ebből következik, hogy a szóban forgó kétoldalú nemzetközi egyezmény, illetőleg a csatolt szándéknyilatkozat Magyarország és Horvátország vonatkozásában a nemzetközi jog szerint nem tekinthető hatályban lévőnek, éppen ezért felmondása sem lehetséges. Az egyezmény függő jogi helyzetben volt, a szerződés egyoldalú teljesítése vagy teljesítésének kikényszerítése a nemzetközi joggal ellentétes. Ezért amikor a horvát fél felvetette a szerződés érvényességének kérdését, a magyar Külügyminisztérium a fenti nemzetközi jogi szabályra hivatkozva 1993 júliusában diplomáciai jegyzékben hivatalosan is a horvát fél tudomására hozta, hogy nem kívánja a '88. évi egyezményt a Horvát Köztársaság vonatkozásában hatályban levőnek tekinteni, ugyanakkor a magyar külügyminiszter javasolta a Dráva folyó közös védelmével és használatával összefüggő kérdéskörök új áttekintését. Köszönöm szépen a figyelmet.