Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy héttel ezelőtt Szabó Lukács képviselő úr napirend előtti felszólalásában azzal a javaslattal állt elő, hogy a költségvetési vita során különítsünk el egy külön keretet abból a célból, hogy Magyarországon be nem szerezhető gyógyszerek biztosítása, illetve Magyarországon nem kezelhető betegek gyógykezelése lehetővé váljon. Szükségesnek tartom a tisztelt Házat és a közvéleményt tájékoztatni arról, hogy ez a lehetőség évek óta adott Magyarországon. A képviselő úr a javaslatát egy konkrét esettel kapcsolatban is felvetette, a konkrét esettel a következő a helyzet: egy nyolcéves, Ópályiban lakó gyermekről van szó, aki egy különleges betegségben szenved, amelyet a szakma Gaucher-kórnak nevez. Ez a betegség, sajnos, ma még nem gyógyítható, de van olyan gyógyszer, amely a betegséget képes mintegy féken tartani, a rosszabbodást megállítani. Ez a gyógyszer három országban férhető hozzá a társadalombiztosítás terhére: úgymint Hollandia, ahol a gyógyszert kifejlesztették, úgymint az Egyesült Államok, ahol nem terjed ki teljes körre a társadalombiztosítás és Magyarország. Ebben az ügyben egyébként a debreceni Orvostudományi Egyetemünkön működik egy orvoscsoport, ahol halmozottan kezelik ezeket a szóban forgó betegeket, gyerekeket, 13 ilyen beteg van gyógykezelés alatt. Érthető módon az egyetem ezen részlegének költségvetését nagyon megviseli ez a kezelés, a társadalombiztosítás, helyesebben az Egészségbiztosítási Pénztár egy külön keretet különített el ezen gyógykezelés támogatására, és tudomásom van arról, hogy konkrét szerződést küldött a klinikának, amelyben ezek a kérdések megoldódnak. Ezenkívül Magyaroszágon minden olyan beteg, aki nem kezelhető itthon, de gyógyulására megalapozott remény van, társadalombiztosítási támogatással külföldi gyógykezelésben részesülhet. Van az állampolgároknak egy másik köre, amely nem veszi igénybe ezt a külföldi támogatást, de baráti kezek, családok, illetve intézmények fedezik a költségeiket. Ebben az esetben a magyar ellenőrző szervek természetesen nem bírálják felül, de ez a rovat - hogy így mondjam -, ez a kategória nem terheli a magyar társadalombiztosítást. Egyébként a felszólalásban említett miniszterelnöki kezelés ebbe a kategóriába tartozott. Van azután állampolgárainknak egy harmadik köre, akiket emberileg csak megérteni tudunk, akiknek a hozzátartozója vagy saját maga olyan betegségben szenved, akikre azt mondja a szakma, hogy külföldön sem gyógyítható meg. Ilyenkor a társadalombiztosítás nem vállalja a külföldi gyógykezelést, és ez esetben szoktak munkahelyi támogatást, illetve lakossági gyűjtést kezdeményezni. Emberileg meg kell értsük ezt az utolsó szalmaszálat is, de azt hiszem, Magyarország erején felül vállal általában ilyen jellegű gyógykezeléseket. Egyedi gyógyszerrendelésekre kellő indok esetén tehát van lehetőség, mint ahogy külföldi gyógykezelésre is. Az ország - egészségügyünk egész helyzetét figyelembe véve - bőkezűen nyúl ezekhez a kérdésekhez, miközben sajnálatos módon alapvető feladatait, például az orvosok és ápolónők, az egészségügy egészének bérezését nem tudja kellő szinten megoldani. Az a 30 millió forint, amelyet a szóban forgó gyermek és sorstársainak kezelésére fordíthatunk, azonban nem oldja meg ezeket a nagyobb kérdéseket. Ezért én bízom abban, hogy a jövőben is rendelkezésre fognak állni ezek a keretek, mert hiszen életben tartásról, életmentésről van szó, és bízom abban, hogy az Országgyűlés a társadalombiztosítás jövő évi költségvetésének megszavazásakor biztosítani fogja a tervezetben szereplő, tavalyihoz képest mintegy 30 milliárdos előbbre lépést biztosító költségkereteket. Ahhoz, hogy tájékozottabbak legyünk mindezekben a kérdésekben, jó lenne, ha a tisztelt képviselőtársaim a társadalombiztosítási törvények tárgyalásánál és vitájában nagyobb számban vennének részt. Sajnos, legutóbb a MIÉP egyetlen képviselője sem tudott jelen lenni a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalásánál, de ez bizonyára rendkívüli és kivételes alkalom volt. Köszönöm a szót, elnök úr és köszönöm a figyelmet a tisztelt Háznak! (Taps.)