Horváth Lajos (MIÉP)
HORVÁTH LAJOS (MIÉP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos szavazás előtt állunk. Azért állítom ezt, mert számos személyes megkeresés, telefon, levél elolvasása után tudom, sok honfitársunk tekint nagy várakozással most előadott előterjesztésem szavazására. (Közbeszólások: óó!) Sokak előtt ismét vizsgázik - talán utoljára - a Parlament nemzeti öntudatból, eltökéltségből, következetességből. Mi történt? A Magyar Köztársaság elnöke nem oly régen - mint ez mindenki előtt ismeretes - nyilatkozott egy olaszországi lapnak. Az olasz La Stampa - baloldaltól nem túl távoli lap - Európa, segíts! címmel öszszegzi a magyar köztársasági elnök nyilatkozatának tartalmát. Ebben a cikkben az újságíró kérdésére adott olyan tartalmú válaszokat írnak le hazánk elnökének tulajdonítva, amelyek azt mutatják: az elnök nem pártatlan, politikai ellenfélként tekinti a jelenlegi kormánykoalíciót a politikai jobboldallal együtt. Annak ellenére, hogy ezen erők a választási jogukkal 1990-ben élők többségének akaratából kerültek kormányra; legfeljebb azóta politikai ellenzékbe vonultak, mint a MIÉP. (16.00) A cikkben leírtak tovább mennek. Értelmezésük szerint az elnök nem csupán elkötelezett harcosa a választáson kisebbségben maradt szociálliberális blokknak, hanem külföldi segítséget is hajlandó hívni a magyar többség elleni védelmül. Európa, segíts! - könyörög a cikk szerint, a külföld nem nemzeti, nem keresztény vagy konzervatív erőinek beavatkozásáért. Az eset nem példátlan - lásd Kádár János, 1956 -, de hihetetlen. (Zaj.) S mindenképpen megalázó. Megalázó az országra nézve. Megalázó, mert lejáratja Magyarországot. Azt a látszatot kelti, mintha nálunk egyesek politikai ellenfeleik ellen külső, mondhatnám, internacionalista szövetségesek segítségével akarnának szellemi háborúba vonulni. Azt a látszatot kelti, mintha a választások eredménye elleni fellépés lenne szükséges. Ezzel demokráciánkat sekélyesebbnek mutatja, mint amilyen az valójában. Azt a látszatot kelti, mintha a Parlament nem lett volna elég bölcs, amikor az ország elnökét választotta. De megalázó a köztársasági elnök jogi méltóságára nézve is, hiszen már régóta nem az oly népszerű Árpi bácsi méltóságáról van szó, hanem arról, amiről még lehetne. A Magyar Köztársaság elnöke címének, pozíciójának méltóságáról, amely méltán lehetne olyan közjogi méltóság, mint az alkotmányos monarchiák politikán felül álló uralkodóinak méltósága. A jogi konstrukció ugyanis - mint azt önök nagyon jól tudják - ehhez adott. Íme, nem csupán a jogi konstrukció számít, hanem a személy is. Megalázó, hogy ma sok gyanútlan - idézőjelben mondom -, jól tájékozott polgár Európában azon gondolkodhat el, vajon a magyarok elnöke miért nem a magyarokat hívja segítségül, ami önmagában is furcsa, és egyébként is, miért pont hozzánk jön árulkodni saját államára a magyar elnök - kérdezheti az olasz polgár. Kevesen bántak el oly csúnyán hazánk becsületével történelmünk folyamán, mint ez az interjú. Ezért hát azzal a kéréssel fordulok a magyar Országgyűléshez, hogy vizsgálja ki ezt a példátlan esetet. Természetesen nem az elnök kivizsgálásáról és nem egy olasz újság elleni vizsgálatról van szó, mint azt néhány bér-félremagyarázó már beállítani igyekezett. Míg az előbbi, az elnök elleni vizsgálat nem lenne ugyan képtelenség, de politikailag olyan feszültséget termelne, amelyet lehetőség szerint kerülni kell, addig az utóbbi, tehát egy külföldi lap kivizsgálása önmagában teljesen képtelenség is volna. A javaslat nem is erre irányul. Javaslatom szerint - amely a Magyar Igazság és Élet Pártjának teljes támogatását bírja - magát az esetet kell kivizsgálni, az elnök és a lap közötti affért. Különös tekintettel az elmondottak és a lap által leírtak egymáshoz való viszonyára és persze a magnószalag épségére. Megítélésem szerint a javaslat egyaránt illik a jelenlegi szociálliberális ellenzék és a kormánypártok logikájához. Talán ezért volt könnyű a szükséges számú támogató aláírásnál többet gyűjteni. Egyrészt egyes nem prejudikált, előítélet nélkül tekintett, de fontosnak tartott politikai következményekkel vagy színezettel bíró ügyekben az ellenzék nem szűnik meg vizsgálóbizottság felállításáért kiáltani. Lám, újra itt van számukra egy lehetőség. A kormánypártok pedig tiszta logikával és politikai bölcsességgel felépített tettsorozatukkal ugyanennek a lépésnek a küszöbére jutottak, hiszen a koalíciós levél - amelyet Kónya Imre olvasott fel a plenáris ülésen - tartalmilag válaszolatlan maradt. Mi maradt hát eszközként hátra az ügyek tisztázására az elnök üres válaszlevele után? Csak a tényfeltárás. Minden párt részvételével, paritásos elven, de következetesen. Erre kérem ma önöket. Több mint három évvel ezelőtt előítéletek nélkül ültem le ebben a Parlamentben. Biztos vagyok abban, hogy legtöbben ugyanezt mondhatják el magukról. Azóta sokat megtudtunk a kulisszák mögötti tényekről, de még ez sem koptathat bennünket annyira el, hogy ne objektív vizsgálatot folytassunk egy ilyen kényes esetben, hanem ehelyett a politikai csatározások, gyanúsítgatások, viszonvádak számát növeljük tárgyszerű, vizsgálóbizottság által elvégezhető tényfeltárás helyett. Az előterjesztés nemcsak az én kérésem. Talán az utolsó lehetőség az elnök elleni indulatok korrekt, házon belüli elintézésére. És a kormánypártoknak arra, hogy határozott kiállást tanúsítsanak. Hölgyeim, uraim, bízom önökben. Kérem a javaslat támogatását. (Szórványos taps.)