Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam volna beszállni a miniszter úr és Török Ferenc vitájába, amit igyekszenek - természetesen - egymás távollétében lefolytatni egymással. Azonban mégis fel kell szólalnom, mert a miniszter úr természetesen nem a lényegről beszélt. A lényeg ugyanis az, hogy ebben az országban van egy rendkívül elmaradott távközlési infrastruktúra, egyéb elmaradott infrastruktúrák mellett, természetesen. Ennek a problémának a kezelése már 1990-ben a Parlament elé került. Akkor volt Palotás János képviselőtársamnak egy önálló törvényjavaslata, amely arra vonatkozott, hogy bizonyos társaságok a korábbi törvényi szabályozással ellentétben - ahol a Matávnak többsége kellett, hogy legyen - végezhessenek távközlési üzemeltetést. Akkor a megfelelő miniszter úr, Siklós Csaba felszólalt, és azt mondta, hogy ezt az indítványt most szavazza le a Ház, mert 1990 szeptemberében a távközlési törvény a magyar Parlament elé fog kerülni, és ez lesz az, ami elrendezi ezt a kérdést. Természetesen ez a Kormány korábbi és azóta is tett ígéreteinek sorsára jutott, vagyis nem tartotta be a Kormány. Ennek ellenére az országban nagyon sok helyen, mintegy 20 helyen, főleg vidéken egyébként, megalakultak azok a telefontársaságok, amelyek úgy gondolták, hogy ha van távközlési törvény, akkor ki fognak írni koncessziós pályázatokat. Ezeken a koncessziós pályázatokon ők eséllyel fognak pályázni, és ebben az esetben lehetőségük lesz arra, hogy a lakossági, az önkormányzati és a külföldi tőke igénybevételével egy nagyon gyors fejlesztést hajtsanak végre ezen a területen. Miután a távközlési törvény végleges meghozatalára 1993-ban került sor, ezek a társaságok '91-ben és '92-ben nem kerültek abba a helyzetbe, hogy bármit is tehessenek a távközlés fejlesztése területén. Ezt a miniszter úr az iménti felszólalásában elmulasztotta önöknek elmondani. (Dr. Fodor András Attila: Dehogynem! Arról is beszélt, hogy a pénzt beszedték.) Elmulasztotta azt is elmondani Fodor András Attila képviselőtársam azt mondja, hogy beszedték a pénzt. Igen, ezeket a pénzeket az önkormányzatok őrzik, ezek a pénzek kamatoznak, ezeket elkülönített számlán tartják az önkormányzatok, a pénzek kamatoznak, és egyes helyeken a társaságok ha '93. december 31-ig nem végzik el a fejlesztést, akkor még büntetőkamatot is fizetnek ezek után a pénzek után. A lakosság pénze biztonságban van. Ezzel szemben viszont, amikor a távközlési törvényt - talán emlékeznek képviselőtársaim - nagy viták után végre a Parlament elfogadta, annak volt egy olyan előírása, hogy a koncessziós pályázatokat ki kell írni. Az országban 20 társaság várt arra, hogy kiírják ezeket a koncessziós pályázatokat. A pályázatok kiírására mostanában került sor, meglehetős késéssel. A pályázatok elbírálása még hátravan. Ez a bizonytalanság, ami a Palotacom kapcsán az országban létezik - és egyébként azzal egyetértek, hogy bizonytalanra nem kellett volna a lakosságtól a pénzeket beszedni, és az ígéret törvény hiányában megalapozatlan volt -, de az országban 15-20 ilyen társaság van, ami azt jelenti, hogy körülbelül 500 település lakossága érintett a kérdésben. A miniszter úrnak arról kellett volna tájékoztatást adnia, hogy mit várhat ezeknek a településeknek a lakossága; arról kellett volna beszélnie, hogy miért késlekedett a Kormány a távközlési törvény meghozatalával; arról kellett volna a miniszter úrnak beszélnie, hogy mi lesz a vidéki telefonhálózat- fejlesztésekkel; honnan lesz arra tőke, honnan lesz arra pénz, és végül arról kellett volna a miniszter úrnak nyilatkoznia, amiről Török Ferenc napirend előtti felszólalása egyébként szólt, hogy a koncessziós pályázatok kiírása vajon miért ellentétes a távközlési törvényben megfogalmazottakkal. (Taps az SZDSZ soraiban.) Úgy gondolom, hogy a Parlamenten keresztül az ország nyilvánossága megérdemelne egy átfogó tájékoztatást ezekben a kérdésekben, mert ez a feszültség a lakosságban nemcsak a Palotacom kapcsán, hanem 450 településen van meg ma az országban. Senkinek nincs információja, és az is lehet, hogy e társaságok között természetesen megalapozatlan vállalkozások is vannak. De lássunk végre tisztán ebben a kérdésben. (15.20) A miniszter úrnak nem személyeskedő vitát kellett volna folytatnia (Közbeszólások a bal oldalról: Úgy van!) az a feladata, hogy egy fontos ügyben tájékoztassa az ország lakosságát. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a bal oldalról.)