Szabó Lukács (MIÉP)

1993. december 5.

SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A demokrácia időigényes, költségigényes és nagyon rossz dolog, de jobbat még nem találtak ki. A demokrácia parlamenti pártokon keresztül érvényesül. A pártok működéséhez eszközökre, ingatlanokra, épületekre van szükség. De nincs arra szükség, hogy ezek az eszközök, ezek az ingatlanok a tulajdonukban is álljanak. S gondolják meg, ha a jelenlegi gyakorlatot folytatnánk tovább, ami szerint a parlamenti pártok tulajdonhoz jutottak, ebben az esetben a jövőben ezek a pártok eltűnnének - mert a szerencse forgandó -, vagy a programok már nem olyan vonzóak, ezek a vagyonok, attól tartok, már nem lennének meg. Kérdés, hogy megengedheti-e az ország, ez a szegény ország magának, hogy gazdag pártjai legyenek. Véleményünk szerint nem engedheti meg. Ha a jövőben, a következő választások után mások lesznek a parlamenti pártok, nem a jelenlegiek, ki fogja és milyen forrásból ellátni őket például székházzal? A kincstári vagyonkezelőnél eljárva felvilágosítottak róla, hogy nincs olyan alap, amiből a mindenkori parlamenti pártokat fel lehetne ruházni. Nincs. Szükséges megnézni, hogy kik és milyen módon jöttek azzal a véleményem szerint támogatandó ötlettel vissza, hogy a pártok csak használatba kaphassanak székházakat és különböző eszközöket. Elsőként említeném a Minisztertanács 1989. évi határozatát, amelyik 1133-as számon látott napvilágot. Eszerint a Minisztertanács nem elrendeli, nem határozza, hanem tudomásul veszi, hogy az MSZP csupán azoknak az ingatlanoknak a kezelői jogát szándékozik fenntartani, amelyekre - mint politikai pártnak - a működéséhez feltétlenül szüksége van. Tehát az MSZP maga határozta meg azt, hogy mire van szüksége. Minden párt konszenzussal határozta meg azt, hogy ki milyen ingatlant fog kapni, ami elengedhetetlenül szükséges a működéséhez. Kivéve az MSZP-t. Tehát Orwell után szabadon: minden párt egyenlő, de van egy egyenlőbb, és ez az MSZP volt már '89-ben. Látszólag ezt a kérdést szabályozta a '90. évi LXX. törvény, amelyiknek az 1. �-a azt mondja ki, hogy a társadalmi szervezeteknek az állami tulajdonú ingatlanokra vonatkozó kezelői joga kártalanítás nélkül megszűnik. Ugyanennek a törvénynek az 5. �-a: a társadalmi szervezet a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek 1990. október 15-ig köteles bejelenteni, hogy mely ingatlanokra nézve szerzett használati jogot e törvény alapján. Birtokomban van egy tulajdoni lap, amely 1993. december 3-i. Eszerint a Hajdú-Bihar megyei Szocialista Pártnak jelenleg is kezelői joga van egy székház nagyobbik részén. Ebből az következik, hogy a '90. évi LXX. törvény nem lett végrehajtva. Ugyanerről a tőről fakad az, hogyha meg lehetett ezt Hajdú-Bihar megyében csinálni, nyilván az országban 18 másik helyen is meg lehetett még csinálni. Mi jogosítja fel arra az MSZP-t - és remélem, erre a frakcióvezető úr vagy távollétében a helyettese nyilatkozni fog -, hogy még mindig, 1993-ban előjogokat biztosítson magának? (16.20) És akkor még nem beszéltem a pártvagyonról, arról a pártvagyonról, amelyik többek között vállalatokban testesül meg: az MSZMP-s vállalatok változatlanul és zavartalanul most is az MSZP tulajdonában vannak. Tehát szegény ország és gazdag pártok. A pártok visszaélnek tehát azzal, hogy a párttörvény módosítása során tulajdonhoz jutottak. Van párt, amelyik már el is adta a tulajdonát, és kérdezem: ezek a milliárdok mire lesznek fordítva? Nyilvánvaló: egyrészt fel lesz élve, másrészt pedig jönnek a választások, és az ország tele lesz szemetelve belőle. Kérdés az, hogy van-e az ország abban a helyzetben, hogy közpénzen teleszemetelteti a pártok által az országot.