Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ)
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném gyorsan ismertetni a tisztelt Házzal, valamint a képernyőre és a rádióra figyelő honfitársainkkal, hogy voltaképpen miről van szó. Torgyán József képviselőtársunk 9590-es szám alatt benyújtott egy országgyűlési határozati javaslatot. Javasolta, hogy tűzzék napirendre részben a vele történteket, részint egy más epizódot. Az Országgyűlés elnöke ezt követően, mivel Torgyán képviselőtársunk javaslatát leszavazták, megkérte, fölkérte a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja ki az esetet. Közelebbről két esetet. Az egyik eset bizonyos hírek szerint abban állt, hogy Torgyán Józseffel szemben némely rendőrök politikai provokációt kíséreltek meg, állítólag erről közjegyző előtt vallomást tettek. Bárkinek bármi lehet a véleménye Torgyán Józsefről, aki szerintem a magyar politika érdekes színfoltja, és nagyon sajnálom is, hogy ma nincs rajta lila öltönye (Derültség, taps.), ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint bármely más állampolgár és bármely magyar képviselő. A magyar állam tekintélye forog kockán ebben az ügyben is, amelyet természetesen lehet komikusan fölfogni, bár a magam részéről - tisztelt Ház - nem úgy ismerem én a magyar rendőrtiszteket, azok csak úgy minden további nélkül följelentést tegyenek a fölötteseik ellen. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezt a dolgot mindenképpen ajánlatos volt, helyes volt kivizsgálni. A másik eset, amelyről ebben a vitában szó volt, az 1992. október 23-i eset a Kossuth téren, amellyel kapcsolatban spekulációk és tények ezrei, százai láttak napvilágot. Például olyan tények, amelyek azt látszanak igazolni, hogy a Belügyminisztérium engedélyezte az október 23. délutáni állami ünnepség idejére és helyére az úgynevezett hadapródok tagtoborzóját. Úgy vélem, hogy ahol ilyen tények merülnek föl, vagy ilyen gyanúk merülnek föl, a kivizsgálást érdemes elvégezni. A kivizsgálást a legfőbb ügyész el is végezte. Igen ám, de a legfőbb ügyész a Ház elnökének címzett válaszában jelezte, hogy a vizsgálat eredményét összefoglaló jelentését titkosította. Tisztelt Ház! Az államtitokról az 1987. évi 5. törvényerejű rendelet 3. szakasza (1) bekezdésének b) pontja alapján, figyelemmel az 5. szakasz (1) bekezdésére is, világosan megállapítható: a főállamügyész úr ezt a titkosítást kizárólag a saját szervezetére, a közvetlen alárendeltségébe vagy államigazgatási felügyelete alá tartozó szervre vonatkozóan rendelheti el, senki másra. Márpedig a legfőbb ügyész nemhogy nem fölöttese az Országgyűlésnek, hanem az Alkotmány 52. szakasza (2) bekezdésének alapján az Országgyűlésnek felelős, és működéséről köteles beszámolni. Nota bene, Györgyi professzor úr, a legfőbb ügyész egy szóval nem mondta ebben a levélben, hogy ő másra rendelné el ezt a titkosítást, mint saját alárendeltségében működő szervekre. Ez egy ilyen ravasz levél. Most én azt hiszem, hogy miután a legfőbb ügyész úr a miniszter urakat bízta meg azzal, hogy föloldhassák ezt a titkosítást, szörnyű erkölcsi dilemma elé állítja a miniszter urakat. Tudják, a görögök azt mondták, hogy a dilemmának szarvai vannak, s elképzeltem, amint Boross miniszter úr ennek az erkölcsi dilemmának a szarván vergődik, tépelődik, mintegy marcangolja önmagát, a szabad demokraták - tisztelt Ház - irtózva fordítják el lelki szemeiket ettől a látványtól. (Derültség.) (16.30) Nem kívánjuk ilyen szörnyű erkölcsi helyzetbe hozni a miniszter urat, aki egyébként - mint Torgyán úr a múltkor felhívta rá a figyelmet - nem országgyűlési képviselő. Természetesen mindig szívesen látott vendége a Háznak. (Derültség.) Mindent el fogunk követni azért, hogy jól érezze magát körünkben. Azonban ennek ellenére sem volna helyes, hogy a tekintetben rendelkezzék, hogy kenyéradó gazdája, az Országgyűlés elolvashat-e valamit avagy sem. A továbbiakban szeretném arra is felhívni a figyelmet, tisztelt Ház, hogy ezekben a tragikomikus esetekben az állam tekintélye forog kockán. Miért fontos az állam tekintélye, tisztelt Országgyűlés? Azt is mondhatnók, hogy nem fontos. De azt hiszem, hogy egy demokráciában, ahol a nép akaratnyilvánítása folytán feltételezhető, hogy a közérdek és az államérdek, ha teljes mértékben nem is esik egybe, de közelít egymáshoz, ezért a nemzeti érdek szempontjából fontos az, hogy az állami tekintély fenntartassék, még abban az esetben is, ha ez implicite ama Kormánynak tekintélyét illeti, amellyel szemben ellenzékben lenni van kitüntető szerencsénk.