Kapitány Ferenc (EKgP)
KAPITÁNY FERENC, a Kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994-es költségvetés az eddigi évek költségvetéséhez viszonyítva alapvető eltérést abban mutat, hogy ez az első alkalom, amikor már az önkormányzatok felállásának megfelelően külön kerül meghatározásra az egészségügyi és a nyugdíjönkormányzat költségvetési terve. Ezek az elválasztott költségvetések már biztos alapot nyújtanak az ágazatok kiteljesedése, az önálló gazdálkodás, működtetés elkülönült végzésére, segíti a tisztánlátást, és módot ad az önkormányzatok vezetőinek arra, hogy működési területükön belül, átfedések nélkül, intézkedéseikkel összhangban tarthassák a bevétel-kiadás várhatóan feszítő korlátait. Elöljáróban megállapítom, hogy a 60/1991. számú országgyűlési határozat profiltisztítással kapcsolatos tételként jelentkező több mint 40 milliárd forint igen jótékony injekcióként hat a társadalombiztosítási alapok pénzügyi egyensúlyára, bár tudom, hogy ez még messze van a teljességtől, még az ingyenes vagyonátadásból származó hozambevételt sem lehet éppen csodaszernek tekinteni. A megoldás elősegítésére pár nappal ezelőtt az 1992. évi költségvetés zárásáról elkészült törvényjavaslatnál tettem néhány javaslatot az Állami Számvevőszék javaslatain túlmenően. Továbbra is a gazdasági folyamatok fogják alapvetően meghatározni a járulékbevételek nagyságát. A felhasználásnál már gondok vannak. Nem emelkedhet tovább a már 150 milliárdra duzzadt elmaradt járulék befizetési összege, vagy ha igen, akkor annak erejéig lehessen az adott vállalkozás résztulajdonosa a társadalombiztosítás. A másik újszerű az 1994. évi költségvetési törvényben az, hogy külön-külön, biztosítási áganként kerül meghatározásra a működési költségvetés. Ezzel kapcsolatban úgy érzem, az állami számvevőszéki jelentés indokolatlanul, a helyzet alapos feltárása és ismerete nélkül emelt kifogásokat. Véleményem szerint nem csupán számszakilag, hanem koncepcionálisan is át kell tekinteni, különösen az 1994. évet illetően a működés feltételrendszerét. Ismerem különösen az igazgatóságok roppant megnövekedett feladatainak súlyát. Számomra érthetetlen, hogy évekre visszamenően a dolgozók bér- és dologi kiadásain megspórolt pénzek felhasználását miért kifogásolják. Számunkra nem meggyőző, hogy milyen alapon sokallja a működési kiadásokat az 1994. évi elkülönített alapok vonatkozásában, miért ettől féltik a társadalombiztosítási alapok pénzügyi egyensúlyának megbomlását. (16.50) Ez a költségvetésnek csupán 2%-át jelenti. Mi magát a működőképességet féltjük. Az Állami Számvevőszék végül is a szervezet széjjelválasztását támogatja, de amibe az belekerül, azt sokalljuk. Észrevételem szerint ezt nem mindig ott teszi, ahol a gigantománia vagy a hiányos előkészítés azt indokolná, például az informatika területén, különös tekintettel a világbanki projekt beindításáig szükséges - átmeneti időszaknak minősülő - 3-5 évre. Az viszont kétségtelen, hogy párhuzamos létszámfejlesztések, irodaházak bővítése, vétele, építése, a dologi kiadások szinte megkettőzése válik szükségessé. A 21 igazgatóságból csak 2-3 olyan van, ahol maga az elhelyezésük megoldható, a többinél ez csak komoly többletköltséggel történhet csupán. Eddig is bérletre sok millió forintot költöttek, indokoltsága a jövőben csak nőni fog. Úgy látom, bizonyos előítélet fennállását tükrözi az Állami Számvevőszék jelentésében bemutatott működési költségvetések összehasonlítása az 1989. évre. Az okok - a valóság feltárása nélkül, a számok puszta felsorolásával - már több mint megtévesztők azoknak, akik a jelenlegi állapotnak nem közvetlen ismerői. Csak néhány dolog, amiről az Állami Számvevőszék jelentése csak részben szól. Először: 1989-ben óriási feladatbővülés következett be, ami magasabban képzett apparátus felvételét tette szükségessé, így a gyógyszer és az egészségügy társadalombiztosítás általi finanszírozásának lebonyolítása vagy a végrehajtó apparátus felállítása és az igen elmaradott informatika személyi és dologi feltételeinek megteremtése. Másodszor: gondoljunk csak arra, hogy a nagyvállalatok időszakában - 1990 előtt - a biztosítottak közel 95%-a a munkahelyén kapta meg a társadalombiztosítási ellátásokat. Ez mérhetetlenül sok manuális munkával járt a munkahelyeknél is. A munkahelyek megszűntek - úgy is mint kifizetőhelyek -, de a személyek, akár a munkaadói, akár a munkavállalói réteghez tartoztak, ma is társadalmi biztosítottak. Ma a jól ismert körülmények miatt ez egyre inkább a megyei igazgatási szervekhez kerül át. Az elvégzett munka mennyiségi mutatóinak a növekedése lényegesen meghaladja a létszámfejlesztéseket. A manuálisan végzett, óriásira növekedett munkamennyiség máris összeomlással fenyegeti az ügyvitelt. Ezért is hiányolom következetesen a számítógép- környezetek kiépítését. Tudomásul kell venni, hogy a társadalombiztosítás működtetésének költségei mindig megvoltak, csak régebben ennek költségeit a vállalatok és gazdálkodószervek fizették - a kifizetőhelyek fenntartásával -, most pedig közvetlenül jelenik meg a társadalombiztosítás ügyvitelében. Nem kis teherről van szó. Úgy érzem, ennek felismerése nem történt meg az Állami Számvevőszék tisztelt munkatársai részéről. Érdemes volna összehasonlítani az APEH, munkaügyi hivatalok, önkormányzatok, a pénzintézetek által foglalkoztatottak bér- és dologi ellátottságát - nagy meglepetést tartogatnak. A működési költségek megítélései joggal bántják az apparátus minden elismerést kiérdemlő dolgozóit, akik hősiesen állják a vártát a végeken. Harmadszor: kár, hogy nem ismertették, illetve nem minősítették a társadalombiztosítási apparátus 1989 előtti helyzetét. Ha ez megtörténik, akkor nyilvánvalóan az apparátus munkájára tett, évek óta visszatérő kritikai észrevételek súlytalanná válnak. Nem tudom megtenni, hogy - mintegy összefoglalásul - ne tegyek utalást a társadalombiztosítási vagyon alakulására. Az 1994. évi költségvetés is számít forrásoldalon a már parlamenti határozattal biztosított vagyonra, illetve annak évi hozamaira. Nem történhet meg, hogy ennek az átadása - ami részben már úgyis két évet késett - elmaradjon, a hozama semmi esetre sem. Itt jelentem ki, hogy ennek veszélyeztetése esetén egyetértünk azzal, hogy a biztosítás a 300 milliárd forint erejéig legyen társtulajdonos az állami vagyonkezelésen belül. Csakis a realitás talajára épülő terv alapozhatja meg és segítheti a társadalombiztosítást. Ehhez kívánunk észrevételeinkkel is segítségül lenni. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)