Fekete Gyula (MDF)
DR. FEKETE GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosítás 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat eddigi vitájában elhangzott az a bizakodás, hogy bizonyos, társadalombiztosítástól idegen kifizetési jogcímek állami költségvetésre történő átterhelése esetén megoldódnának akár a nyugdíj-biztosítási alap, akár az egészségbiztosítási alap pénzügyi nehézségei. Ezt az átrendezést mind az előterjesztés, mind az ehhez fűzött számvevőszéki vélemény mint elméleti megoldást is helyesli, és profiltisztításnak nevezi. E vélemény szerint olyan ellátásokat kellene az állami költségvetésnek a továbbiakban magára vállani, mint temetési segély, anyasági segély, nyugdíjas korú házastársak jövedelempótléka, cukorbetegek támogatása. Ha átnézzük a jelenlegi nemzetközi gyakorlatot, akkor igen sok ország gyakorlatát felhozhatjuk példának arra, hogy ilyen vagy ehhez hasonló ellátások folyósítása a társadalombiztosítás feladatkörébe tartozik. Nem tekinthető ezekben az országokban tisztítatlannak, profiltisztításra várónak a társadalombiztosítás eme hányada; az sem valószínű, hogy ott kevésbé ismerik a társadalombiztosítás feladatait, mint minálunk, hiszen nálunk köztudottan évtizedekig el sem különült a költségvetéstől a társadalombiztosítási jellegű kifizetések egy sora, nem volt önálló autonómiája, önkormányzata a társadalombiztosításnak. Utalnom kell arra is, hogy országonként kisebb-nagyobb különbségekkel, de eltérően ítélik meg a társadalombiztosítás feladatkörét. Például Belgiumban a szabadság idejére járó fizetést is a társadalombiztosítás folyósítja és nem a munkáltató. Indokuk is van erre: a kötelező szabadságok mértékét olyan érdekegyeztető tárgyalásokon állapítják meg, amelyeken döntő a társadalombiztosítást irányító szakszervezetek befolyása. Ha döntenek az itt résztvevők, akkor ne a költségvetés kontójára döntsenek, hanem a társadalombiztosítás bevételeire támaszkodjanak. Arra is sorolhatnék példákat, hogy több országban a munkáltatók által fizetett járulékokat is lakossági jövedelemként tartják nyilván, hiszen ezek a járulékok a lakosság számára nyújtott ingyenes egészségügyi ellátások elvégzését teszik lehetővé. A táppénz hovatartozása, attól függően, hogy hány napig tart, szintén nagyon változatos, az országok legalább akkora hányadában a két-három napig tartó betegségek táppénze része a társadalombiztosítás kiadásainak, mint ahány országban nem része. Ugyancsak nagyon változatos a fogorvosi ellátás társadalombiztosításban történő figyelembevétele. A temetési segélyeknél már nem ennyire egyértelmű a helyzet, itt már nagyon mélyek a biztosítói hagyományok. Csak mint érdekességre utalok arra, hogy ebben a földrajzi térségben már kétezer évvel ezelőtt is alakultak és működtek temetési segély célzatú önkéntes biztosítói egyesületek, ahogyan ezt tanúsítják a ránk maradt dáciai viasztáblák vagy a pannóniai feliratok. Mindezen információk tükrében és fényében kell értékelnünk az úgynevezett profiltisztítást. A társadalombiztosítás pénzügyi nehézségein valóban segíthet átmenetileg egy olyan döntés, amelyik az állami költségvetésre terheli egyes, eddig társadalombiztosítási jellegű ellátások folyósítását; lélegzethez juttatjuk tehát a társadalombiztosítást egy ilyen elhatározással, de nagyot hibázunk, ha úgy véljük, hogy megtaláltuk az okot, ami miatt forrásnehézségekkel küzd a társadalombiztosítás. A valódi gondot ezzel a döntéssel nem oldottuk meg, csak költségvetési feladattá átváltoztattuk, és a szükséges megoldás - sajnos - még várat magára. Gyakran olvasható, hallható, hogy bizonyos parlamenti döntések azért hozzák nehéz helyzetbe a társadalombiztosítást, mert a költségvetés egyes ellátások ideje után - például egyetemi évek, gyermekgondozási segély ideje után - nem fizet járulékot, holott ezek az évek később a nyugdíjjogosultság idejébe beszámítanak. Következetes rendszerben igaz lenne egy ilyen állítás, de ha figyelembe vesszük azt, hogy több mint 400 milliárd forintnyi nyugdíjból származó jövedelem és ingyenes egészségügyi ellátás után a költségvetés egy forint személyi jövedelemadóhoz nem jut, akkor rögtön kiviláglik, hogy ma jóval nagyobb összeg befizetéséről mond le a költségvetés a társadalombiztosítás javára, mint amennyi járulékot nem fizet be az egyetemeken, főiskolákon nappali tagozaton tanulók, gyermekgondozási segélyen lévők ideje után. Mint a költségvetési bizottság tagjának, figyelmeztetnem kell a költségvetés fokozódó terhelésére; hangsúlyoznom kell, hogy ma a költségvetés súlyos tízmilliárdokról mond le a társadalombiztosítás ellátásainak adókedvezményei révén, gyakorlatilag mentesíti a munkaerőbe történő beruházás terhe alól a társadalombiztosítást, miközben a munkaerő tiszta hozamának túlnyomó részét ide átengedi. Profiltisztítás címén egyre több társadalombiztosítási jellegű ellátás folyósítását vállalja magára. Ez a folyamat nemcsak a költségvetési egyensúly miatt veszélyes, hanem azért is, mert a társadalombiztosítás deficit eltüntetésével és az állami költségvetésre történő átterhelésével elfedjük a biztosítás valódi gondjait, és halogatjuk a szükséges megoldásokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)