Eke Károly (KDNP)

1993. december 7.

DR. EKE KÁROLY (KDNP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! És elnök úr szíves engedelmével hadd szólítsam meg a karzaton, a páholyokban ülőket, akiket külön köszöntök azért is, mert ilyen kitartóak, és egyfolytában nagy figyelemmel kísérik az Országgyűlés mostani ülésszakát. Nagyon kíváncsi lennék az önök véleményére is. Remélem, egyszer majd eljön az az idő, amikor az önök véleményét is meghallhatjuk. Én az után a vita után, ami itt elhangzott - tulajdonképpen mindenki kiadta a fullánkját -, elhatároztam, hogy csak és kizárólag jó dolgokról fogok beszélni. Az első az, hogy rendkívül jó dolognak tartom ezt az eszmecserét, ami itt most lefolyt, lezajlott az ország színe előtt is, és külön szeretném megköszönni a Parlament vezetőségének a figyelmességét e tekintetben, úgy érzem, jót tettünk ezzel a vitával. A másik dolog, amit mint jó dolgot szeretnék elmondani, az, hogy tulajdonképpen a mi Kormányunk rendkívül jó dolgot tett azzal, hogy létrehozta a mezőgazdasági alapokat. Kérem szépen, nagyszerű dolog, mindenütt azt hallom: milyen jó, egyértelműen mindenre alkalmas, hisz ott vannak az alapok, hozzá kell jutni. Önök bizonyára ismerik Tari Lőrincnek a pokoljárását, aki annak idején a császár összes bűneit a vállaira vette, magára vállalata és elment az írországi barlangokba, ahol lángok, tüzek csapkodtak föl, kénes barlangok voltak; és végigment teljesen a barlanban és levezekelte a császár bűneit. Én is most úgy érzem magam, hogy le tudnám vezekelni a bűnöket, amelyeket elkövettünk azzal, hogy mindenre gyógyírnak azt mondjuk, hogy ott vannak az alapok. Kérem szépen, aki ezekhez az alapokhoz hozzá akar jutni, annak pokoljárásra kell menni. Én a körzetemben létrehoztam egy olyan csoportot, amelynek tagjai tulajdonképpen felvilágosítást kaptak, kiképzést kaptak azoktól, akik a rendeleteket csinálták. Tudják, hogy kell az alapok ügyében elindítani az eljárást, hogy kell hozzájutni ezekhez az alapokhoz; könyörtelenül nem jutnak hozzá. Pénzügyminiszter úr azt említette, hogy a bankoknak kell segítség. Tulajdonképpen ezek az alapok a bankokat segítették meg és nem a magyar mezőgazdaságot. Egy nagyon jó dolgot létrehoztunk és ez létezik; én azt szeretném kérni, hogy tegyünk valamit azért, hogy odajusson azokhoz, akiken segíteni akartunk. Mert ez nekik szólt, ők voltak a címzettek, jusson is oda a pénz hozzájuk. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék és a köszönet szavaival szólni: hogy a magyar kertészek nagyon nehéz helyzetben vannak. (Tóth Sándor helyét dr. Szabó Lajos foglalja el a jegyzői székben.) (16.00) Különösen nehéz helyzetben vannak a dél-alföldi kertészek. Ügyükben a mezőgazdasági bizottsághoz fordultunk és a Parlament mezőgazdasági bizottsága felvállalta a képviseletüket, olyannyira, hogy egy nagyon magas szintű, szakmailag megalapozott eszmecserét folytatott az ülésen, ahol természetesen egy igazi kertész - ő is itt ül a páholyban, Csontos Éva, aki a Dél-Alföld egyik kiváló dísznövénykertésze - adta elő a kertészet bajait, és utána az elnök úr azt mondta, hogy megértettük és nagyon köszönjük. Három dologban próbálnak eredményre jutni. Az egyik, hogy ne engedjenek be törvénytelenül behozandó kertészeti termékeket külföldről, mert a kamionokban hátul szaporítóanyag van, de a kamion meg van töltve vágott virággal, és mikor hozzák: természetesen anyák napja előtt, elárasztják a piacot, tönkreteszik a magyar kertészek ambícióját. A másik dolog, hogy ezekért nem fizetnek adót. Tehát az APEH is szóljon bele, nyúljon bele, érdeke, folyjon be a pénz, mindenkinek a közös ügyéről van szó. A harmadik dolog pedig, hogy a kertészek energiaválsággal küszködnek, ténylegesen segíteni kell. A mezőgazdasági bizottságunk felvállalta, megígérte, elkezdte a dolgot. Arra kérem a Kormány jelen lévő tagjait is, hiszen mindenkire tartozik, hogy ne hagyják veszendőbe a magyar kertészetet. 20-30 év kell egy kertész kiképzéséhez. Magyarországon családok álltak rá a kertészetre, nagyszerűen dolgoznak, kiváló emberek, igazi hazafiak. Segítenünk kell rajtunk, fogjunk össze és segítsünk. Befejezésül, az én szerény értékelésem szerint ez a vitanap nagyon jól sikerült - jól éreztem itt magam -, ez abból is egyértelmű, hogy a figyelem nem lankad sem itt a teremben, sem a karzatokon, sem - gondolom - a képernyők vagy a rádiók mellett. Úgy gondolom, hogy jótéteményt tettünk, de most már jöjjön elő az az igazi magyar ész, az az igazi paraszti és nem paraszti ész, fogjunk össze és próbáljunk segíteni, mert a miniszter uraknak mégiscsak megmondom: mindenki arról beszélt, hogy majd a piac, a piac itt szervező erő lesz. Valahogy úgy vagyunk vele, és azt mondom Szabó Iván pénzügyminiszter úrnak, hogy - komámasszony, hol a kendő - miniszter úr, hol a piac? Mert átmeneti időszakban vagyunk. Ez nem piacgazdaság, itt csak reménykedünk a piacban. Legyünk sokkal megértőbbek és sokkal nagyobb akarattal és jószándékkal mindannyian fogjunk össze, mert ezt a mezőgazdaságot igenis meg kell, át kell mentenünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)