Szabó Lukács (MIÉP)
SZABÓ LUKÁCS (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma itt a Parlamentben már kétszer feltettem egy kérdést, és még mindeddig nem kaptam rá választ, felteszem harmadjára is, ezúttal megszólítanám elnök urat, ha módjában áll, válaszoljon rá. Azt kérdeztem, hogy a Parlament felállása előtt kik voltak azok, akik elkövették a magyar parasztsággal szemben azt a merényletet, hogy szükségtelennek tartották a mezőgazdasági bizottság felállítását. Ezt követően pedig két és fél éven keresztül ezt még szabotálni voltak képesek, bár a Parlament - nagyon bölcsen - a Bogárdi-féle javaslatot napirendre vette. Ezek után rátérnék a felszólalásomra. Szabó Tamás miniszter úr, bár tíz percen keresztül válaszolt az itt felmerült kérdésekre, sajnos, az én megszólításomra nem tudott időt szakítani. Én ugyanis azt kérdeztem, hogy a magyar parasztság számára létkérdést jelentő élelmiszer-kereskedelmet miért kell külföldi tulajdonosok kezébe juttatni? Ez a magyar parasztság lehetőségeinek az elherdálásával egyenlő. Nagyon remélem, hogy ezúttal erre választ fogunk kapni. Igaza van Szabó Iván miniszter úrnak, hogy ne arról beszéljünk, hogy hogy volt. Arra próbáljunk választ találni: hogyan legyen. Segítségül szintén Szabó Iván miniszter urat hívnám, őt idézem. Ha hinni lehet az újságoknak, egy közelmúltban tett ausztriai látogatásán azt mondta, hogy a végrehajtó hatalom nem tett meg mindent a piacvédelem területén. (16.10) Miért nem tett meg mindent? Nyilvánvalóan azért nem, mert, gondolom, miniszter úr erre a felismerésre nem akkor jutott, hanem már korábban, ipari- kereskedelmi miniszter korában is, és úgy gondolom, a Kormányban kisebbségben maradt. Akkor én kérdezném a Kormány többségben lévő tagjait: miért nem tettek meg mindent a piacvédelem területén? Ha a belföldi piacokat külföldi kézre juttatjuk, ha exportpiacainkról lemondunk, vagy nem alkalmazkodunk rugalmasan hozzá, azzal megadjuk a magyar parasztságnak a kegyelemdöfést. A belföldi piachoz - amellett, hogy az élelmiszer-kereskedelmet hazai tulajdonban illene tartani -, a belföldi piacvédelemhez hozzátartozik az importellenőrzés is. Kérdezem azt - és most az NGKM képviselőinek címezve -, hogy mikor a magyar költségvetésből 10 000 forintot fizettünk azért, hogy a paraszt kivágja a tehenét, hogy kerülhetett be az országban 300 000 liter francia tej. Igaz, hogy ez nem tejként került be, hanem tejre emlékeztető fehér folyadékként - de tejként árulták. Úgy gondolom - és itt az előttem szólóhoz is csatlakoznék, Eke Károlyra gondolok -, hogy az NGKM-nek fogalma nincs arról, mi kerül be ebbe az országba. Talán ha gyakrabban kisétálnának a Nagykőrösi útra, és ott ellenőriznék a nagybani piacon, milyen árudömping van, ami külföldről - döntően nyugatról vagy pedig a tengerentúlról - kerül be, akkor meglepődnének. Hogyan fordulhat elő, hogy miközben a szabolcsi parasztok élethalálharcukat vívják azért, hogy ne 5, hanem 7 forintot kapjanak az almáért, eközben bekerül a külföldi alma 33 forintos darabonkénti áron? Erre természetesen mondhatják, hogy liberalizált piac van, és akinek pénze van, vegye meg azt - viszont aki azt megveszi, már nem veszi meg a szabolcsi, szintén jó minőségű almát. És úgy gondolom, hogy a piacvédelemnek valahol itt kellene kezdődnie. Még egy dologról kellene szólnom: a kárpótlási jegyek árfolyamának őrzéséről. Megint csak Szabó Tamás miniszter urat kell megszólítanom, ugyanis az ő tárcájához tartozna az értékállóság megőrzése. Egyet kellene csak csinálni - természetesen itt méltányolom Szabó Iván miniszter úr intelmét, a "hogyan"-t -: ha azt mondom, hogy csak kárpótlási jegyért eladó, akkor nem tudnak mit csinálni, kárpótlási jegyet fognak megvenni azon az áron, ahogy megkapják. De ha azt mondom, hogy kárpótlási jegyért is, egy része - és behatárolom rögtön, hogy mekkora része -, akkor erre már nincs lehetőség. Valójában a sérelmet elszenvedetteket 60-70%-ban kárpótoljuk, viszont a költségvetésnek ez 140-150%-ba fog kerülni, mert a költségvetés, illetve a Vagyonügynökség a névértéken plusz a hozzáadott kamatszázalékon veszi figyelembe. A sérelmet elszenvedetteket tehét 60-70%-ban kárpótoljuk, azt pedig, akinek pénze van - és sérelmet nem szenvedett -, azt pedig 70-80%-ban. És kinek van pénze? Akinek már az elmúlt rendszerben is pénze volt - tehát az elmúlt rendszer haszonélvezőit nagyobb mértékben kárpótolja ez a Parlament, illetve ez a végrehajtó hatalom, mint akik a sérelmet elszenvedték. Én úgy gondolom, hogy az ön kezében van, tisztelt miniszter úr, a lehetőség ennek az áldatlan helyzetnek a megszüntetésére. Végezetül, tekintettel arra, hogy az időm lejárt