Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri zárszót természetesen a szakminiszter fogja elmondani, néhány percben azonban, éppen jókor, Szilasy képviselő úr jogtörténeti fejtegetéséhez is kapcsolódóan szeretnék rámutatni egy-két dologra. Nagyjából egyetértek azzal a jogi környezettel, amelyet Szilasy képviselő úr felvázolt itt a Kormány hivatalbalépésének tulajdoni viszonyait illetően, különösen a mezőgazdasági tulajdoni viszonyokat illetően. Ezért mindazoknak, akik - különösen akik a frakciók vezérszónokaiként szóltak, Lakos László, Glattfelder Béla és más képviselőtársaim - az MDF, a Kisgazda és a kereszténydemokrata koalíciós kormány összehangolatlan és az MDF-programját feladó módon intézett törvénykezési folyamatáról beszéltek, nagyon szeretném emlékezetükbe idézni, hogy természetesen ez a Parlament, amelyik nyolcszáz- valahány módosító indítvánnyal azt a huszonvalahány szakaszból álló kárpótlási törvényt megalkotta, természetesen olyan törvényt alkotott, amelynek minden porcikáját többszörösen felülvizsgálta az Alkotmánybíróság és alkotmányosnak találta. Ugyanez a helyzet a szövetkezeti és az átmeneti törvénnyel. Igaza van Glattfelder Bélának, hogy az egyik szakaszt illetően a kárpótlási törvény Parlament által már tárgyalt módosítását majd meg kell oldani az utalványok kérdésében. Természetesen egységesen arra az álláspontra helyezkedett tehát mind a három koalíciós párt - és a Kormány ezt képviselte -, hogy a jogállam természetesen szembe kell hogy nézzen azzal, hogy jogi úton-módon, hogy az 50 éves, a tulajdonviszonyokat negligáló állapotot, örökséget alkotmányos úton-módon meg kell oldani és ennek során teljesen egységes programja volt a tekintetben, hogy természetesen kárpótolni kell azokat, akiket tulajdonukban sérelem ért. A kárpótlás mikéntjét illetően volt különbség a programok között, de nem lehet már most, az Alkotmánybíróság többszörös felülbírálata után bárkinek is szemére vetni, hogy nem alkotmányos, és nem a legmegfelelőbb módszert választotta nemcsak saját magunkhoz képest, hanem az egész régióhoz képest. Nincs más mód, mint az egységes Alkotmányból kiindulva a mezőgazdaság tárgyát is egységesnek kezelni minden más vagyontárggyal, és a mezőgazdaságban foglalkoztatottakat vagy az ott kárt szenvedetteket is egységes, ugyanolyan jogú állampolgárnak tekinteni, mint a Magyar Köztársaság minden állampolgárát. Ezt szögezte le az Alkotmánybíróság, nincsen külön földre vonatkozó Alkotmány és parasztra vonatkozó alkotmányos alanyi jog a kárpótlás tekintetében, mint ahogyan nincsen a tulajdonviszonyok rendezése szempontjából sem prioritása a tekintetben semminek, hogy a föld vagy önkormányzati tulajdon, vagy egyházi ingatlan, vagy bármi más lenne. Itt azt hiszem, szemben Glattfelder Béla képviselőtársunk kissé gúnyos felhangú megjegyzésével, aki mintegy felhánytorgatta azt a kárpótlási jogággá fejlődő folyamatot, amelyet ez a Parlament valóban négy év alatt - mondhatjuk most már így ezt az időtartamot -, valóban a magyar jogtörténetben páratlan módon volt kénytelen megoldani, ez nem hátránya ennek a parlamenti működésnek, ezen belül a mezőgazdaság szférájának, ez egy sajátos, remélem unikális jelensége a magyar törvényhozásnak, hogy igenis szembe kellett néznie egy olyan irtózatos helyzettel, örökséggel, amelyre jogi megoldást egy önálló jogág keretében kellett kínálnia. Ide illeszkedik bele a kárpótlási törvény, ide illeszkednek bele a szövetkezeti törvények, és a még szükséges korrekciót illetően a Parlamentnek módjában van a megoldásokat - a lehetséges legjobb megoldásokat - megtalálni. Azt senki nem állíthatta, és azt hiszem, senki nem veheti magának a bátorságot azt állítani, hogy előre jó megoldásokat, bombabiztos, az Alkotmánybíróság által sem kifogásolható megoldásokat fog majd találni. Nem kívánom az időt ezzel a magam részére tovább fenntartani, ennyit szerettem volna hozzáfűzni a jogi környezetet illetően. Tehát a Parlament ezen vitanap keretében is, kérem, hogy egységesen - már akik támogatták a törvényeket -, nyugodtan legyen büszke erre a jogalkotásra, mert nem volt más útja-módja a tulajdonviszonyok alkotmányos helyretételének. Ez egy hosszabb folyamat természetesen. Köszönöm figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)