Szabó János (EKgP)
DR. SZABÓ JÁNOS földművelésügyi miniszter: Köszönöm szépen. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tíz percben szeretném, amennyire módomban áll, összefoglalni ennek a vitanapnak a summázatát. Azt kell mondanom, hogy általánosságban a diagnózis megadásában az Országgyűlés megfelelőképpen olyan előadásokkal, olyan véleményekkel állt elő, amelyekkel, azt gondolom, hogy többé-kevésbé rátapintott azokra a problémákra, amelyek ebben az ágazatban vannak. Azonban azt kell mondanom - és ezt elsősorban az ellenzéki képviselőtársaimnak adresszálom -, hogy nem negligáljuk az ő véleményüket, nem negligáltuk, ahogy Glattfelder képviselő úr mondta, amikor azt állítottuk a bevezető, illetve az expozé első sorában, hogy sikeres az agrárpolitikánk, amelyet végrehajtunk, de szeretném az önök figyelmébe ajánlani, hogy alapvető kérdésekben, úgy gondoljuk, hogy nem lehet vita, alapvető kérdésekben a kormányzat helyes úton jár. (16.30) Nevezetesen arra gondolok, hogy ha sommásan meg akarjuk fogalmazni a magyar agrárpolitikát, akkor azt kell mondanom, hogy magántulajdonon alapuló, exportorientált, versenyképes mezőgazdaságot akarunk. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha piacgazdasági szerkezetet építünk ki. A piacgazdasági szerkezet legalapvetőbb kategóriája pedig a tulajdon, pontosabban a magántulajdon. A magántulajdont meg kell teremteni. Ilyen körülmények között tehát, amit 1990-től teszünk a kárpótlással, a részarány-nevesítéssel, a privatizációval, mind ezt a célt szolgálják. Amit ezen túlmenően megpróbálunk megoldani a krónikus tőkeszegénység ellensúlyozására a költségvetés rendelkezésre álló eszközeiből, azokat a pénzügyi forrásokat, amiket ide tudunk csoportosítani, idetesszük, ez is azoknak a magántulajdonosoknak a segítése, akiktől azt reméljük, hogy ezt az ágazatot sikeressé teszik. Amikor az agrárpiaci rendtartás kérdéséről beszélünk, amikor azt akarjuk elérni ezzel a törvénnyel és ennek a végrehajtásával, hogy legyen egyfajta háló a termelő, a kereskedő, a feldolgozó alatt, hogy az alá ne süllyedhessen a termelő eladási ára, akkor azt gondolom, hogy ugyanazt a célt szolgáljuk, hogy ez az ágazat sikeres legyen, jól működjön. Tehát ezekben a kérdésekben nem tapasztaltam olyat - meg kell vallani -, amelyben önök valami ellentétes irányú, de mégis valami bajok orvoslására alkalmas megoldást adtak volna. Úgy gondolom, hogy helyesen tesszük, amikor azt tesszük, amit teszünk, tehát lényegében ezen az úton kell, úgy gondolom, továbbmennünk. Ha követtünk el hibákat, akkor kérem, vegyék azt figyelembe, hogy soha még az emberiség ismert történelmében nem volt példa rá, hogy a szocializmusból a demokráciába, tervutasításos rendszerből piacgazdaságba békés úton mentünk át. Nem volt zsinórmérték, nem volt fogódzkodó tehát magunknak kellett magunkból ezeket valamilyen módon kiötölni és kiizzadni. Természetesen emberek vagyunk, dolgozunk, követhetünk el hibákat is. De szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy 1993 augusztusában meghívtuk az összes volt szocialista ország és a Szovjetunió európai utódállamai földművelésügyi minisztereit ide egy értekezletre, hogy mondják el, hogy ők hogyan látják, náluk milyen tapaszalatok vannak az átalakulással kapcsolatban? Hölgyeim és uraim! Lehet, hogy a magyar parasztembert vagy önöket nem érdekli, hogy Litvániában hogyan alakul ez a kérdés, mégis azt kell mondanom, hogy nekünk nem az Egyesült Államokkal, az Európai Közösséggel kell összehasonlítani magunkat ebben a helyzetben, hanem ezekkel az országokkal, amelyekkel 40 évig sorsközösségben kellett, hogy éljünk. És akár hiszik önök, akár nem, a spiccen vagyunk. Hozzájuk képest. Ezek azok a gondok, amelyeket nekünk itt értékelnünk kell, és amelyeket figyelembe kell venni akkor, amikor valamilyen kritikát mondunk a magyar agrárgazdaságról. És még egyet szeretnék a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlani: ahogy én már végig tudtam kísérni a szocializmus idején az országgyűlések munkáját, azt gondolom, hogy a mai napon, ezen az egyetlen napon több vita, több kritika hangzott el, mint a 40 év alatt az országgyűlések munkájában talán összesen. Ez egy örvendetes dolog. És a Kormány befogadja mindazt, ami ezekből használható. Nagyon kevés időm van arra, hogy az egyes konkrét kérdésekre válaszoljak, de általánosságban ezt szerettem volna elsősorban mondani. És még egyet. Örököltünk egy jogrendet. Mert azt mondtuk, hogy békés lesz az átmenet. Kötéltáncot kell a mai politikában, a mai gazdaság átalakításában ellejtenünk ahhoz, hogy egyrészt ezeket a régi törvényeket, a régi, megadjusztált alkotmányt és az ahhoz kapcsolódó régi jogszabályokat próbáljuk a mai körülményekre alkalmazni. A lehetetlent kíséreljük meg: új rendet építeni a régi rend jogszabályaival. Ami pedig az új rend jogszabályait illeti: Az Országgyűlés - most mondtuk nemrégen és ünnepeltük meg, hogy - a századik törvényt fogadta el ebben az évben. Az egész ciklus ideje alatt rendkívül sok törvényt alkotott, talán világrekordot állított föl, mégis, az önmaga által diktált tempóhoz képest késésben van. Ha az agrárágazatot érintő törvényekkel kapcsolatosan önök kifogásolják azt, hogy ilyen gond van, akkor nagyon szépen megkérem önöket, szíveskedjenek ezt is figyelembe venni. De szeretném röviden mondani, hogy a földtörvény után öt olyan törvényt, mint az erdőtörvény, az erdőbirtokossági törvény, a legelőbirtokosság, a vadászati törvény és a hegyközségi törvény, nagyon rövid időn belül, egy-két hónapon belül - egy része már teljesen kész - ide, az Országgyűlés elé fogjuk hozni. És nagyon reméljük, hogy ezeket, amelyek összefüggésben vannak a földtörvény rendelkezéseivel, ugyanazon kérdéseket, életviszonyokat más aspektusból szabályoznak, és összetartoznak, ezeket még az Országgyűlés a ciklus végéig el tudja fogadni. Szeretnénk továbbá természetesen a szövetkezeti törvényt is megváltoztatni. Erre vonatkozóan is hamarosan az Országgyűlés elé kerül az anyag. Hogy föláldoztuk-e a magyar mezőgazdaságot az Európai Közösséggel történő megállapodással kapcsolatosan? Ennek az ellenkezőjére legyen szabad nagyon röviden azt mondanom, hogy aki ismeri a megállapodást, tudja, hogy ez egy aszimmetrikus megállapodás, ami azt jelenti, hogy a kedvezmények a mi javunkra aszimmetrikusak. Ez azt jelenti, hogy a kedvezmények nagyobb mértékben illetnek meg bennünket az átmeneti időben, mint az Európai Közösség országait velünk szemben. Tehát önmagában ez a szerződési passzus, illetve ez az alapkoncepció ennek a körülménynek föltétlenül ellentmond. Ami a valutakészleteinket illet, szeretném önöknek elmondani, és emlékeztetnék arra az időre - mert én jól emlékszem rá -, amikor ezelőtt 5-6 évvel még minden délelőtt 11 órakor a futárkocsi leindult Győrbe és Hegyeshalomba, hogy összeszedje a valutát, amit aznap begyűjtöttek, mert egyébként ez nélkülözhetetlenül szükséges volt az állam központi készleteihez. Ma 6 milliárd a valutakészletünk, és ebben, úgy gondolom, nem kis része van a mezőgazdaságnak. A vidék bankjáról a miniszter úr szólt. Nagy Tamás úrnak szeretném mondani - és akit esetleg nem említettem szó szerint, elnézést kérek, de minden gondolatomat valamilyen hozzászóláshoz kapcsolódóan mondom el (Közbeszólás az MS soraiból: Kiváló ötlet!) -: Bocsásson meg, hogy ezt mondom, téves az ön információja, amikor arról beszél, hogy nincsen kvóta, nincsen garantált ár. Szeretném mondani, hogy több tekintetében - a sertés tekintetében, a marhahús, a vágómarha tekintetében - garantált árat hirdettünk. Szeretném azt mondani, hogy a kukoricának '94-re még nincs itt az ideje, illetve nem futottunk ki a határidőből. Szeretném azt mondani, hogy a tej tekintetében védőár van, '94-ben garantált ár lesz. Tehát nem tudom, hogy az idevonatkozó előadás tulajdonképpen mit célzott volna meg, hiszen így áll. Ami a kárpótlást illeti