Csehák Judit (MSZP)

1993. december 7.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kulin Sándor képviselő úr által elénk dobott kesztyűt képviselőtársnőm helyett nem kívánom felvenni, már csak azért sem, mert képviselő urat sokkal lovagiasabb képviselőtársnak ismerem annál, mint hogy reagálnom kelljen azokra a politizáló, kicsit rosszízű megjegyzésekre, amelyek nagyon is elütnek képviselő úr eredeti stílusától. Úgy gondolom, hogy a részletes vitában és a későbbiekben lesz alkalom és lehetőség arra, hogy Kósa Magda képviselőtársam a tárgyszerű megjegyzésekre tárgyszerű vitastílusban válaszoljon. Szeretném a magam mondandóját a következőkben összefoglalni. Amikor egy évvel ezelőtt elfogadta a Parlament a szociális törvényt, igen sokan voltunk azon a véleményen, hogy rövid időn belül újra szükség lesz a jogszabály módosítására. Nem csupán azért, mert a legtöbb érdemi módosító javaslatunkat visszautasította a Kormány, és emiatt végrehajtási, alkalmazási problémákra számítottunk, hanem egyszerűen hittünk az előterjesztőnek, hittünk a Kormánynak; elhittük ugyanis azt, hogy ez nem a teljes szociális törvény, hanem annak csak a kezdete, az első kicsiny, de fontos lépés, amelyet rövidesen és határozottan követni fog a többi is. A nagyobb nyomaték és a szavahihetőség érdekében még egy országgyűlési határozattervezetet is kézhez kaphattunk az idő tájt, amelyben ugyanerre kötelezte volna a Parlament a Kormányt. Ezzel szemben, tisztelt Ház, megint megállapíthatom - szomorúan és sokadszor -, hogy bizony rendesen rászedtek bennünket. Ez a módosítás - nem az a módosítás. Ez nem továbblépés, hanem ahogy a miniszter úr is fogalmazott, csupán a kisebb döccenők kiigazítása. S hogy minden világos legyen a számunkra, a korábban is szépségflastrom szerepet játszó országgyűlési határozatot leporolva elővették az irattárból, hogy eldönthessük, mikor is kerül majd ténylegesen sorra a valódi módosítás, mi lesz annak a tartalma és a távlati időpontja. Pedig a döccenők kiigazításán kívül akadt volna még egyéb sürgős tennivalója is a szakembereknek és a jogtudósoknak. Például nem került sor mind ez ideig az 1991. évi LXIV. törvény rendelkezéseinek az érvényesítésére, pedig ez a jogszabály 1991. november 6-a óta van érvényben, és ez előír bizonyos kötelezettségeket. Ez a törvény hirdette ugyanis ki a Magyarország által is aláírt egyezményt a gyermekek jogairól. Ettől az időponttól része ez az egyezmény belső jogunknak is, és már a tavaly beterjesztett szociális törvénynek is meg kellett volna felelni ennek az egyezménynek. (16.50) Módosító javaslatokat készítettünk tehát e hiányosság korrekciójára. Tekintettel voltunk arra, hogy a gyermekek esetében alanyi jogként kell értékelnünk a szociális biztonságnak azt a minimumát, ami az életben maradáshoz és a fejlődéshez nélkülözhetetlen. Bár azzal is tisztában vagyunk, hogy milyen nehéz ezt a követelményt az egyes szociális ellátások esetében külön-külön is érvényesíteni. Álláspontunk szerint ki kell egészíteni a törvény preambulumát, a legfontosabb fogalmak definícióját és a szociális igazgatás speciális rendelkezéseinek körét. Az egyezményre tekintettel javasoljuk módosítani a gyermeknevelési támogatás egyes szabályait, az ápolási díj igénybevételére jogosító gyermeki korhatárt, a közgyógyellátás feltételeit és a gyermekek átmeneti otthonára vonatkozó rendelkezéseket. Áttekintettük a tavaly elutasított módosító javaslatainkat is. Az elmúlt év tapasztalata alapján - amit megerősít az Állami Számvevőszék ez év augusztusában készített jelentése, megerősítenek regionális vizsgálatok, a szociális munkások tapasztalatai és azok a panaszlevelek, amelyek a szociális törvénnyel kapcsolatban hozzánk érkeznek - tulajdonképpen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy újra be kell nyújtanunk a módosító indítványaink közül jó néhányat. Továbbra is az a véleményünk, hogy a gyermeknevelési támogatásnak nem lehet az a feltétele, hogy a szülő rendelkezik-e bizonyos hosszúságú megelőző munkaviszonnyal, mert ez nem járulékfizetéshez kötött, keresetpótló társadalombiztosítási ellátás. Anyagi okokra hivatkozva sem lehet továbbra is szerepeltetni ezt az előfeltételt, mert az idén a tervezett létszámnak csak mintegy a harmada igényelte ezt az ellátást, következésképp a tervezett pénzösszegeknek is csak mintegy harmadát használta fel erre a költségvetés. Változatlanul úgy véljük, hogy az apa is jogosult kell legyen erre az ellátásra, hogy a miniszter méltányossági jogköre szűkítendő, míg a jegyzőé bővíthető, épp az eljárás egyszerűsítése érdekében. Beigazolódott, hogy a temetési segély megállapítása az önkormányzati szociális munka egyik legneuralgikusabb pontja. Ezért a törvény szövegének több konkrét előírást kell tartalmaznia. Az elmúlt év abban is megerősített bennünket, hogy a közgyógyellátási igazolvány az egyik legfontosabb, egyedi értékében pontosan fel nem becsülhető természetbeni szociális támogatás. Változatlanul úgy véljük, hogy ennek finanszírozásából a költségvetésnek is részt kell vállalnia, nem viselheti a terhet egyedül a társadalombiztosítás és nem járható út az sem, ha megdrágítjuk az igazolványokat az önkormányzatok számára. Továbbra is azt képviseljük, hogy a teljes, bár valójában egyre szűkülő társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerlista legyen rendelhető a közgyógyellátásra jogosultaknak. Az ápolási díj nem intézményesen bürokratikus szűkítésekre, hanem perspektivikus bővítésre szorulna. A szociális támogatás helyett sokkal inkább a társadalom számára is hasznos munkavégzés irányába kellene fejleszteni ezt a jogintézményt, visszatérve a minimumnyugdíj helyett a minimálbér folyósítására. Szokásunkhoz híven aprólékosan átnéztük a törvénymódosítás szövegét és számos értelmetlen szigorításra akadtunk. Ezekről a részletes vitában fogunk majd szólni, természetesen módosító indítványokat is fogalmaztunk. A záró rendelkezések között is volt módunk a csemegézésre. Felfedeztünk egy alattomos és indoklást is nélkülöző szűkítést. Nem kívánja a tárca az idősek napközi otthonaiban továbbra is előírni a heti egyszeri orvosi ellenőrzés kötelezettségét. Találgatnunk sem érdemes, hogy mi lehet ennek a magyarázata, ugyanis elfogadhatatlannak tartjuk, hogy egy ilyen fontos szolgáltatást egyszerűen eltöröljenek. Osztjuk egyébként az Állami Számvevőszék jelentését és megállapítását és azt irányadónak tartjuk általánosságban is. Mint említettem, ez 1993 augusztusában készült el. Néhány mondatot hadd idézzek belőle. "A szociális törvény - írja a jelentés - egy többlépcsős törvénykezés első szakaszának tekinthető. Az élet által indukált szociális ellátási igények a koncepcióban megfogalmazódtak, azonban pénzügyi fedezet hiányában a törvény az indokolt ellátási formáknak csak egy részét vehette figyelembe. Az így bekerült ellátási formák szakmai és jogi garanciáit megfogalmazza a törvény, de a pénzügyi fedezet garanciáit egyértelműen nem rendezi. Mindez azt jelenti, hogy a jogi, szakmai garanciák ellenére a szociális törvényben deklarált ellátási formák alkalmazása korlátokba ütközik és időben elhúzódik. E makroszintű probléma mellett egy-egy önkormányzat helyzetét tekintve is tartalmaz a rendszer kritikus pontokat." Majd folytatja: "Az önkormányzati hivatalok jelentős része nem rendelkezik a feladatok előkészítését és végrehajtását megfelelő szakmai színvonalon ellátni képes személyi állománnyal. A többségében korlátozott pénzügyi lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok eltérő színvonalon látták el a törvény által kötelezően előírt szociális alapfeladataikat. Mindezek alapján megállapítható, hogy még nem sikerült egy olyan, egységes elvekre épülő ellátórendszer alapjait kiépíteni, amelyben a folyamatosan növekvő, változó igények, szükségletek figyelembevételével minden rászorult mindenhol legalább megközelítően ugyanolyan szintű segítségnyújtásban részesül." Majd a Számvevőszék ajánlja, hogy a Népjóléti Minisztérium a Pénzügyminisztériummal és a Belügyminisztériummal együttműködve kezdeményezze a szociális törvényalkotó munka folytatását, az állampolgárok létbiztonságát erősítő további garanciáknak a törvénybe történő beépítését. A törvény garantálja a rendszeres segélyre szorulók ellátását - javasolja a Számvevőszék. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy ezúttal is elmaradt a hazai szociális ellátásra vonatkozó rendelkezések sokszor beígért egységesítése. Az állampolgároknak és az ügyintézőknek továbbra is különböző szintű jogszabályok útvesztőjében kell majd tájékozódniuk. Továbbra sincs megfelelő átjárás a különböző jogosultságok között, bár erre az előző törvény módosításakor is tettünk javaslatot. Most sem került bevezetésre az ÁSZ által ajánlott szociális segélyezés helyett az idősek állampolgári jogon járó jövedelemkiegészítése, annak ellenére, hogy ezt a tárca minisztere a KDNP pártprogramjában többször említette és jóváhagyólag támogatta. Úgy látszik, ez az ellátás már csak a választási ígéretek csokrát fogja színesíteni. Nem bővült az alanyi jogon járó ellátások köre, sajnos, úgy látszik, most elmarad a gyes állampolgári jogú ellátássá alakítása is. Pedig a társadalombiztosítás által finanszírozott juttatások közül most kerül át az állami költségvetésbe és most kellene az előírt munkaviszonyt törölni itt is a jogosultsági feltételek közül. A fiatalok elhelyezkedési nehézségei, a 45-50 éves nők magas arányú munkanélkülisége miatt most lenne a társadalomnak égetően szüksége egy olyan, állampolgári jogon járó ellátásra, amit a szülők, nagyszülők közül bárki megkaphatna, aki a gyermeket hároméves koráig otthonában gondozza. Sajnáljuk, hogy a Kormány a továbbfejlesztés és a perspektivikus átalakítás helyett a farigcsálás módszeréhez folyamodott. Természetesen így is mindent meg fogunk tenni, hogy a módosított törvény jobb és ne még rosszabb legyen. Módosító javaslataink érdekében kérjük tisztelt elnök urat, hogy ma ne zárja le az általános vitát, mert ha lezárja a vitát, nincs módunk benyújtani módosító indítványainkat, ugyanis azok számosak. Arra is szeretném felhívni elnök úr és a tisztelt Ház figyelmét, hogy az Érdekegyeztető Tanács is kifogásolta, hogy a szociális törvénynek azokat a fejezeteit nem tárgyalhatta meg, amelyek a kompetenciájába tartoznának és így mulasztásos törvénysértést követett el ezzel a Kormány. Ennek a pótlására is szükség lenne még a hátralévő időben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)