Lakos László (MSZP)

1993. december 7.

DR. LAKOS LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évek agrárkoncepciójának a kudarca és a méltóságteljes demonstráció kellett ahhoz, hogy végre az agrárpolitika is a Parlament napirendjére kerüljön. Akik a karzaton ülnek és akik még most is a televízió előtt ülnek, azt várják, hogy számot adunk választóinknak arról: mit ígértünk és mit váltottunk be ígéreteinkből. Arra várnak, hogy segítünk végre a mezőgazdaságból élők súlyos gondjain. De ez eddig nem történt meg. Nem is történhetett meg, hiszen nem készítettek egy őszinte helyzetértékelést - nemcsak a múltról, Zsiros úr! Sok-sok szó hangzott el, hogy mit tettek, de hallgattak arról: mi az eredménye? Uraim! Van miről hallgatniuk. Én nem hallgathatok, tudom mit jelent ez a három és fél esztendő a falun élő embereknek, mert együtt élek velük; és nem hallgathatok azért sem, mert nem lehet mindig hiábavaló, ha szólok értük itt a Parlamentben. De önök miért hallgatnak arról, hogy az emberek fele elveszítette a munkahelyét a mezőgazdaságban a termelés súlyos csökkenése miatt? (Dr. Gáspár Miklós: Timiattatok!) Több százezer kistermelő meszeltette ki óljait, mert másra úgy sem használhatja. Hány istálló kiszakadt ablakait csapkodja a szél. (Dr. Gáspár Miklós: Mert tönkretettétek a falut!) A mezőgazdaságban dolgozóknak külön minimálbér járt, hogy ne legyen törvénytelen az alacsony keresetük. A kárpótlás sok-sok jogos sérelmet orvosolt, de örökös békétlenséget, újabb igazságtalanságokat is szült, mert kétszer annyi földje van annak, aki korábban kapta meg a kárpótlási jegyét és lehet - ahogy Zsiros úr is mondta -, semmi sem jut annak, aki elől kilicitálják talán még a saját földjét is. Arra is rádöbbennek az emberek, hogy mit ér az 50-60 centis parcella, és ha nem tudja eladni amit termel, a 8-10 holdon sem tartja el a családját. Nem a tulajdonosok művelik a földet döntő többségében, és a haszonbérleti díj bizony sokszor a háztájinak a felét sem éri el. A szövetkezetek kényszerátalakításából vajon hány családi gazdaság jött létre, és vajon hány gyanús kft.? A közösből több tehén ment a vágóra, mint a falusi portákra. A kivitt vagyonból kinek jutott a java, és kire maradt a haszontalan limlom, Zsiros úr? A privatizáció sokak számára érthetetlen. A kisember, a munka nélkül maradt kényszervállalkozó hiába szaladgál - eddig, talán jövőre igen -, nem jut pénzhez, hitelhez. Számára felfoghatatlan: honnan gombolnak le mások annyit, 100 milliót. Tisztelt Parlament! Ez a vitanap arról is szól, ha szinte eltűnt a mindig is kevés pénz a mezőgazdaságból, akkor miért számol olyan sokat az élelmiszerboltban az eladó. Erre számtalan oldalról kaphatnánk választ, én ma ezek közül két dologról beszélek csupán. Az egyik: a magyar mezőgazdaság ma már szinte nyugati áron vásárol, a lakosság pedig keleti béren vásárol. A másik ok: amíg önök a zöldbárókra, a tsz-irodákra mutogattak, addig csökkentek a támogatások, nőttek az adók, és szaporodtak az állami hivatalok. (10.00) Vajon kit terhel a felelősség az agrárválságért? A Kormány pontosan tudta, hogy a meghozott és az elmulasztott intézkedések milyen hatással, eredménnyel járnak. Tudatosan rakta az átalakulás terheinek zömét a mezőgazdaságra. A falusiak pedig erejükön felül dolgoztak, úgy, ahogy a miniszter úr elmondta: vetettek akkor is, amikor nem tudták, ki arat; arattak akkor is, ha nem volt szerződésük, és hízlaltak akkor is, ha az előzőnek sem kapták még meg az árát. A Földművelésügyi Minisztérium gazdaságpolitikailag koncepciótlan munkát végzett: nem tudott túllépni a kárpótlási és a szövetkezeti törvényen; még mindig adós egy sor olyan törvénnyel, amelyekkel a rendszerváltást kezdeni kellett volna. Erről a listáról - ha ez az utolsó változat - a földtörvény tervezetét lehúzhatjuk. Nem dolgozta ki az agrárfinanszírozás új koncepcióját; a meglévő, rendkívül szűkös támogatási kereteivel nem az új agrárgazdaság palántáit öntözi, hanem az egymás után fellobbanó tüzeket oltogatja. És a mi földművelésügyi kormányzatunk tehetetlen is: nem élt a rendelkezésére álló lehetőségekkel sem. Például az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény által biztosított jogaival sem tudott mit kezdeni a mai napig. Tisztelt Parlament! Ez nem csupán kritika volt, hanem egy keserű helyzetértékelés is. A szocialisták mindezt elmondták már akkor is, amikor azokat a törvényeket még egy eredményes mezőgazdaságért hozhattuk volna meg. Nem hallgattak a véleményünkre. Nem volt szükség annak a több tízezer megcsúfolt agrárszakembernek a tudására sem, akik nélkül a mezőgazdaság átalakítása nem történhet meg; de nem kapott beleszólási jogot az a több százezer szövetkezeti tag, állami gazdasági, tejüzemi, húsüzemi dolgozó sem, aki ennek az átalakulásnak a terheit viselte, akiről döntöttek. A tudományos műhelyek, az egyetemek is kívül rekedtek, mint a kamara, és az érdekképviseletek hangját is csak akkor hallották meg - nagy kelletlen -, amikor a Parlament ablakain szóltak fel. És nem volt közös agrárpolitika, hiába mondja a miniszter úr - a kormánypárti képviselők elmondták. Mindezek ellenére remélem, ez a politikai vitanap nem lesz a süketek párbeszéde. A mezőgazdaságban kialakult súlyos válság kezelésére azonnali intézkedéseket kell hozni. A legfontosabbakat négy csoportba foglalom össze: 1. Kezelni kell a felhalmozódott adósságtömeget adócsökkentésekkel, a megfizethetetlen tartozások elengedésével, a támogatások növelésével, kedvezményes közép- és hosszú lejáratú hitelekkel. 2. Azonnali és hatékony védelmet kell nyújtani a túltámogatott élelmiszerimport ellen, a Nyugat-Európában elfogadott és alkalmazott eszközökkel. 3. Elfogadható biztonságot kell teremteni az agrárpiaci rendtartás keretében a garantált árakkal, amelyek közül több ma sincs meg, az irányárak, a lefölözések, az exporttámogatások meghirdetésével és működtetésével. 4. Stabil törvények meghozatalával jogbiztonságot kell teremteni a tulajdonosok és a vállalkozók számára is. Az azonnali intézkedések mellett meg kell kezdeni egy széles körű, a politikai erők, az érdekképviseletek, a kamarák, a tudósok, az érdekeltek konszenzusán alapuló nemzeti agrárprogram kidolgozását. A szocialisták gazdaságpolitikájának nagyon fontos része az agrárgazdaság. A magyar gazdaság stabilizálása nem valósítható meg sikeres mezőgazdaság nélkül. A további eladósodás nem állítható meg az élelmiszerexport bevételei nélkül. Az országnak hatékonyan termelő agrárgazdaság kell ahhoz, hogy hazánkban biztonságos és megfizethető élelmiszer-ellátást teremtsünk, és versenyképes mezőgazdaság kell, amely a siker reményében léphet fel a protekcionista és támogatott agrárpiacokon. Ennek megteremtéséhez elemi feltételeink adottak: kitűnő termőföldjeink, kedvező éghajlatunk, jól képzett és szorgalmas szakembereink vannak. Az agrárprogram és a falu sorsa nem választható el - ebben egyetértek Bogárdi Zoltánnal. A mezőgazdaságnak és a falunak tisztes megélhetést kell nyújtania dolgozóinak és vállalkozóinak, lakóinak, és kiegészítő jövedelmet rászoruló nyugdíjasainak. Az agrárgazdaság átalakítása során a mezőgazdaságból élők és a falvak lakói előnyt kell hogy élvezzenek - nem élhet tovább vissza a társadalom földszeretetükkel, kiszolgáltatottságukkal. Egészséges környezetet akarunk: tiszta levegőt, magas színvonalon megművelt földeket, extenzív művelést, erdősítést, kultúrállapotot a termelés versenyéből kiszorult területeken, és minél kevesebb dudvát, gazt és muhart. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon sikeres agrárpolitika csak sikeres piacpolitika lehet. Ezért a szocialisták nagyon fontosnak tartják az alapvető változást piaci stratégiánkban. A hazai piacok kapcsán a hazai termelők védelméről már szóltam. A részletekről csak annyit: a biztonságot, a kiszámíthatóságot - ami nincs meg -, a hatékonyság javulását, és a hatékonyan termelőknek tisztes jövedelmet kell nyújtani a hazai piacokon is. (Közbeszólások középről.) Megvolt. (Dr. Zsiros Géza: Vittétek Moszkvának!) A nyugati piacokkal kapcsolatban - több képviselőtársam foglalkozott vele - egy megjegyzésem lenne. Valószínű, hogy a miniszter úr nem ismeri az idei adatokat: nyugati agrárkapcsolataink eredménye ebben az esztendőben siralmas volt. Ez a megállapodás és az ezzel kapcsolatban történt változás nem tekinthető eredményesnek, exportunk ugyanis 33%-kal csökkent, importunk pedig 22-vel nőtt. Azt hiszem, erről többet nem kell mondanom. Újjá kell építenünk keleti piacainkat. A FÁK-országok potenciálisan a világ legjelentősebb agrárimportőrei maradnak, de számos lehetőségünk lesz a közvetlen szomszédainkkal kiépítendő kapcsolatainkban is. (Dr. Zsiros Géza: Te adod az állami garanciát?) Ehhez azonban jószomszédi viszonyt kell teremteni: a gyanakvást a kölcsönös bizalomnak kell felváltania ahhoz, hogy kapcsolatainkat szélesíthessük, hogy közös vállalkozásokat létesíthessünk, a kölcsönös garanciákat megteremthessük. (Közbeszólás a jobb oldalról: KGST?) Meg kell teremteni a keleti kereskedelem finanszírozásának a feltételeit. Az orosz adósságokból vásároljunk kenyérboltokat, alapítsunk közös vállalatokat, szerezzünk új hídfőállásokat - mint ahogyan azt nálunk már megtették nagy nyugati kereskedők. Az ellentételezés új-régi formáit kell kidolgoznunk: meg kell keresni és találni az árucsere, a barterkereskedelem számos területen ismét lehetséges változatait. (10.10) Tisztelt Országgyűlés! Természetesen nem érinthettem agrárpolitikánk számos területét, szocialista képviselőtársaim hozzászólásaikban még fontos témákban fejtik ki véleményünket. Befejezésül azt szeretném elérni, hogy a mai napon komoly segítséget nyújtsunk a válságban lévő mezőgazdaságnak, és a párbeszéddel kezdjük meg egy nemzeti agrárprogram kidolgozását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)