Kis Zoltán (SZDSZ)
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Egy ilyen patetikus szózat után nehéz kritikát gyakorolni, vagy esetleg ésszerű javaslatokat tenni, hisz más a szó és más a tett. Tetteink beszélnek - ez alatt a három és fél év alatt, bizony, nem közmegelégedésre ebben az ágazatban. A Kormány háttéranyaga csodálatos bevezetővel indul: nincs ennek az agrárprogramnak alternatívája. Ez valóban igaz, mert ami nem létezik, annak nincs alternatívája: (Derültség.) a Kormánynak nincs agrárprogramja, nem is volt, és úgy hiszem, a választásokig nem is lesz. Ezt kormánypárti képviselők is voltak szívesek - halványan ugyan - jelezni. Igazat szóltak. (Szent-Iványi István tapsol.) Ahhoz, hogy mi érzelmi alapon igazságot kívánunk tenni, és tulajdonviszonyokat akarunk megváltoztatni, készséggel állunk rendelkezésre, ha fogadókészek - mint ahogy ezt meg is tettük annak idején, és mélységesen bánt, hogy ennek ellenére ebben az anyagban pártunk úgy szerepel, mint a húszezresek gyülekezete a borítékos sorsjegyen, akik mindenkinek nyerő szelvényt kívánnak juttatni, ezzel szemben a valódi magántulajdont nem kívánják megteremteni. Kedves barátaim, az ilyen csúsztatásoknak, sajnos, az az eredménye, hogy az egymással szembeni párbeszéd nehezül, és úgy hiszem, a választásokig már nem is fog normális mederbe terelődni a közöttünk folyó vita. Annak idején keményen és következetesen kiálltunk amellett, hogy a tulajdonviszonyok rendezésénél a kárpótlást úgy kell végrehajtani, hogy az a leghatékonyabb rendszert eredményezze, és ezzel egy időben meg kell teremteni azt a kört, azt a gazdasági miliőt, amelyben a tulajdonátalakítás mellett az új szereplők kiszámíthatóan, a beruházásokat tervezhetően - nagy nyomatékkal - hosszú távra tudnak gondolkodni annak érdekében, hogy az ágazatot sújtó, egyébként is fennálló külső tényezőket valamelyest ellensúlyozni tudják. (11.30) Nem történt meg! Nem hoztuk meg azokat a törvényeket, a Kormány nem terjesztett elő semmiféle erre vonatkozó indítványt, amely az ágazat szerkezetátalakítását követően működtethetővé tette volna. Öt törvénytervezet jelent meg kormányelőterjesztésben három és fél év alatt: ebből a kárpótlási törvény, a szövetkezeti törvény, a szövetkezeti átmeneti törvény és az agrárpiaci rendtartási törvény az, amely jelentősebbnek mondható. Zárójelben megemlítem, az agrárpiaci rendtartási törvényből annyi maradt, hogy "Törvény az agrárpiaci rendtartásról", az összes többit már a képviselőtársak módosító indítványai eredményezték, és tették elfogadhatóvá. A működtetés, sajnos, a mai pillanatig sincs megoldva, értem én, hogy miért. Az, hogy mennyi pénz van ebben az ágazatban, hogy mennyi a támogatási rendszere, az adott, azon változtatni nem tudunk. Azt, hogy 50-55-60 milliárd forint, el kell fogadni. Működik-e ez a rendszer? Odajut-e ez a pénz, ahhoz a termelőhöz, akit meg kívánunk célozni? Nem jut oda, kérem! Nem jut oda, nagyon szép költségvetési terveket készíthetünk, nagyon szépen elmondhatjuk, hogy még mire lenne szükségünk, a rendszert nem tudjuk működtetni. Nem épült ki az a szervezeti egység, amely ezt hatékonyan meg tudná oldani. Ennek is megvan az oka. Abban a pillanatban, ha a kézi vezérlés megszűnik, ha az öntevékenyen szerveződő és hatósági jogkörrel felruházott agrárágazati szervezetek a színre lépnek, akkor a Kormány mozgástere természetesen szűkül. Ezt jelen Kormányunk nem venné jónéven, megértem őket. Úgy gondolom, mi ezt másképpen fogjuk csinálni. Tegnap (Zaj a jobb oldalon. - Dr. Varga János: Mikor? - Közbeszólás a bal oldalról: Öt hónap múlva! - Derültség, zaj.) Ezt az időt, amíg itt a suttogás miatt nem tudom folytatni, kérem, szíveskedjen az elnök úr majd leszámítani. (Derültség.) Tegnap a részaránytulajdon kimérési költségeiről szavazott a Ház. Nem fogadta el a kormányzati többség azt az előterjesztést, miszerint a részaránytulajdonok kimérési költségei az államháztartást terheljék. Mondván, ez nem szolgálja a földművelők érdekeit. Csak a nyomaték és a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg: azoknak térítette volna meg az állam a kimérési költséget, akik saját maguk vagy családjuk körében kívánják a földet művelni; nem adják haszonbérbe, nem idegenítik el, és nem vonják ki a művelésből. Ha ez nem a földművelő paraszt érdekét szolgálja, akkor, úgy gondolom, már most befejezhetjük ezt a vitanapot, és mindenkinek jó étvágyat kívánhatunk az ebédhez, ha még lesz. (Taps az ellenzék soraiban.) A kritikák után, amiről azért lehetne hosszan beszélni, de nem érdemes, talán arról is szólnék, hogy mi az, amit feltétlenül szükséges végrehajtani annak érdekében, hogy ez az ágazat egyáltalán életképes maradjon, és ebben az országban a földből és a föld mellett élők élettere hosszú távon rendezhető legyen. A Vidékbank-hálózat, amit a Kormány meghirdetett, nagyon szép és nemes cél, csak nem fog működni. A hitelszövetkezeti konstrukció az, amely az adós és a hitelező közös érdekei alapján ezt a nonprofit intézményt működtetni tudja, és ezt a - sajnos - nem túl jövedelmező ágazatot egyáltalán életben és a víz felszínén tudja tartani. Ennek a kialakítása nem három és fél év, hanem egy fél év munkája alatt megoldható lenne, a pénzügyi források megvannak: az EBRD-hitel, a földművelésügyi alapok, az önkéntes befizetések, valamint terveztük most a költségvetésnél ehhez 500 millió forint beállítását, de a Ház leszavazta. Másodszor: az adóskonszolidáció. Meg kell oldani a reorganizációval együtt. De nem azzal a módszerrel, amit a Kormány tervez, hogy a hitelező bankok eddigi kihelyezett összegeit kivásárolja 90%-os összegért, és ezeket államkötvényrendszerbe viszi. Ez a további bankrendszer csődjét és összeomlását jelentheti. Ezt külön alapbefizetési és -visszajuttatási rendszerrel lehet csak megoldani. A harmadik a piacvédelem, amiről már nagyon sokat beszéltünk, az agrárrendtartás működtetése és a vámilleték-bevételekből befolyó többletösszegnek a mezőgazdaságba történő visszajuttatása. A földbirtok-politikánál a merev korlátozások helyett az adó- és az illetékjogszabályok hozzáigazításával lehetne preferálni a megfelelő földbirtokok kialakulását. Az agrárkamarát mielőbb létre kell hozni, fel kell állítani annak érdekében, hogy közhatalmi jogosítványok gyakorlásával a pénzeszközöket, a piacszervezést, a területszervezést és a termelést, a genetikai állomány biztosítását meg tudja oldani. Tudom, hogy ez a kormányzat működési körét esetleg korlátozná, de ez a járható út. Amennyiben önök erre partnerek, akkor beszélgethetünk nemzeti agrárprogramról, beszélgethetünk egymással úgy, mint a nemzetért tenni akaró és valóban jó szándékú képviselők együttese, ha nem vagyunk erre - sajnos - egymással szemben vevők, akkor csak egyet tehetünk