Szabó Lajos (EKgP)

1993. december 7.

DR. SZABÓ LAJOS (Kisgazda): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! És elsősorban tisztelt Glattfelder Béla, akit én szeretnék barátomnak tekinteni (Zaj, közbeszólás a bal oldalról: nem! - Derültség.) én voltam az, aki elkövettem azt a levelet, képviselőtársaimnak írott levelemben - miután tudtam, hogy itt nagyon rövid idő áll rendelkezésemre, és nem tudom elmondani mindazt, amit szeretnék -, azt írtam, hogy a választásokkor egyedül a Független Kisgazdapártnak volt világos agrárprogramja. Kérném, hasonlítsa össze az akkori agrárprogramokat, amit a szakírók már megtettek, és a szakírók állapították meg. A később elkészített agrárpolitikánkat - amit 1990 novemberében és egy finomított változatban '91 áprilisában adtunk ki, ebben széles körben 85 tudós, egyetemi tanár, kutató, szövetkezeti magángazda, tehát gyakorló szakemberek vettek részt - valamikor '90 novemberében odaadtam Glattfelder Bélának, hogy olvassa el, mondjon véleményt, és kértem a FIDESZ agrárpolitikáját. Akkor azt a választ kaptam, hogy "most még vizsgáznom kell, de valamelyik este, ha lesz időm rá, összeütök egyet". (Derültség a jobb oldalon.) Megjegyzem, hogy mondják, hogy a FIDESZ-nek azóta van agrárpolitikája, amióta Glattfelder Béla diplomát szerzett, és ráér ezzel foglalkozni. (Derültség, taps.) Én ezt csak a hűség kedvéért mondtam, és szeretném a barátságot tovább is fenntartani. (Derültség.) Ismert, hogy a magyar mezőgazdaság költségvetési befizetése 1985-ben a '76. évinek a tízszeresére nőtt, 17,8 milliárdra. Mégis kijelentem, hogy sem én, sem a kisgazdák az elmúlt három év felelőssége alól nem akarunk kitérni. Azt viszont tisztázni kell, hogy a bekövetkezett problémákból mennyi terheli a mi számlánkat. Azért is fontos ez, mert többen igyekeznek - itt, ma is - nyílt vagy burkolt megjegyzéssel, csúsztatással és rágalmakkal a felelősséget a kisgazda-politika nyakába varrni. A kollektív bölcsesség által megszabott időkeret nem tesz lehetővé mélyreható elemzést, így csak agrárpolitikánk néhány elemét tudom kiragadni. Fel kell tenni a kérdést, hogy az általunk szorgalmazott agrárpolitika - amit bővebben, 62 oldalban pontosan, körülbelül ilyen vastag füzetben (Felmutat egy kiadványt.) '90 novemberében kiadtunk - mennyire korszerű, mennyire szolgálta a társadalom és a politikai rendszerváltás igényeit. (11.40) 1930-ban a birtokos parasztság köreiben szerveződött a haladó gondolkodású, függetlenségi politikát folytató Kisgazdapárt, mely azóta is őrzi demokratikus, a haza hosszú távú érdekeit és a polgári fejlődést szolgáló hagyományait, a magántulajdon, főleg a kistulajdonosok védelmét. Mi, mai utódok a hagyományokat nemcsak egyszerűen folytatni kívánjuk, hanem a bekövetkezett változásokhoz, az új körülményekhez, a modernizáció igényeihez kívánjuk igazítani. Nyilván érthető, hogy szívünkön viseljük az erkölcsileg és tudatilag súlyosan megkárosított magyar parasztság rehabilitálását és horribile dictu, a korszerű regenerálását. Sokan szívesen elfelejtenék, hogy tulajdonától megfosztva 260 000 gazdálkodó vált földönfutóvá. A termelőszövetkezetekben maradtak, zömük bérmunkássá lett. Tulajdonosi életformájukat és a tudatot a háztáji gazdaságba mentve őrizték meg, soha el nem fogadva a szovjet kolhozt. Nekik köszönhető az úgynevezett magyar szövetkezeti modell kialakulása, amiben az ezzel dicsekvő egykori vezetők csak követték az eseményeket, s kénytelen-kelletlen viselték el a parasztok által kivívott változásokat. Részese voltam a folyamatnak, benne voltam. Agrárpolitikánkban nem az 1945-47. évi viszonyokat kívántuk visszaálmodni, hanem számba vettük a valóságot, figyelembe véve az elért mezőgazdasági színvonalat, a több mint tíz éve tartó elvonási politika súlyos következményeit, a különféle ellentmondásokat, az emberi létezés alapvető feltételét, a természeti környezethez való alkalmazkodást és ennek szükségszerű védelmét. Mindennek érdekében első lépés a magántulajdon helyreállítása, ami nélkül nincsen demokrácia, jogállamiság, polgárosodás, és nincs helye az életnek. A társadalmi fejlődés fázisait nem lehet kihagyni, csak gyorsítani a szerves fejlődés keretében. Agrárpolitikánkban másokat messze megelőzve nagy figyelmet szenteltünk a mellékfoglalkozású gazdaság fontosságának, mert számolnunk kellett az agrártúlnépesedés tényével, a növekvő munkanélküliséggel. Nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent egy-egy család megélhetésében, a nehéz időszakok átvészelésében az a kis föld, kert vagy szőlő. Az eltelt évek, az általunk mindenkivel szemben megjósolt nagy földigény, megnyugatóan igazolták politikai álláspontunk helyességét, tudva a kistermelők gondjait, jelenlegi magukrahagyatottságukat, az integráció hiányát és más nehézségeket. Agrárpolitikánkban a harmonikus üzemi struktúrát képviseltük, amelyben megvan a helye a kis-, közép- és nagyméretű üzemeknek. Törekvéseink azóta sem változtak. Világosan képviseltük, hogy a tulajdonrendezést a feltételek létrejöttének függvényében lassan, változóan követik majd a földhasználati működési üzemi viszonyok. A tulajdont és a földhasználatot mindig is igyekeztünk nagyon világosan különválasztani, és megnyugtató, hogy ezt a gondolatot ma már többen követik. A kisgazdák tulajdonrendezésre irányuló elképzelése, a reprivatizáció, eleve meggátolta volna a különböző pártokban is megbújó, magukat átmentők vagy új ügyeskedők vagyonszerzési manipulációját.