Géczi József Alajos (MSZP)

1993. december 7.

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Először egy idézettel kezdeném: "Miközben a politika felső régióiban a pártok készülődnek a földkérdésben megvívandó politikai csatákra, a földeken dolgozók körében a legteljesebb bizonytalanság uralkodik. Hangulatok, indulatok, pillanatnyi erőviszonyok és kiszámíthatatlan külső beavatkozások határozzák meg a cselekvéseket. Ezzel egy időben tapasztalhatók a mezőgazdaságban a homályos vagyon- és hatalomátmentés, a vagyonelherdálás, a végkiárusítás, a termelési érdektelenség jelenségei is. Néhol még teszi dolgát a paraszti tisztesség és a szakmai becsület, de sok helyen egyszerűen nem gazdálkodik senki. Termelés- és beruházás-visszafogás, pazarlás, a szükséges műveletek elhanyagolása tapasztalható sokfelé. Félő, hogy mire sor kerül az átfogó törvényi rendezések meghozatalára, a végrehajtás módozatának kidolgozására, jóvátehetetlen károk következnek be, és olyan fordulatok és folyamatok válnak visszafordíthatatlanokká, amelyeket eredetileg nem akart senki. A most megbukott téveszmék helyébe ne lépjenek új mítoszok. Szükséges, hogy az egész magyar mezőgazdaság jövőbeni feltételi rendszerét, közgazdasági környezetét szakmailag elemezzük. Az Európához való visszatérés egyúttal kemény világpiaci közeghez való alkalmazkodási kényszert is jelent." Ez a Szocialista Párt '90. júniusi agrár-állásfoglalásából származik. Abban az időben sokaknak megküldtük ezt. Egyedül Gerbovits miniszter úr méltatott bennünket válaszra. Annyit válaszolt, hogy nem egészen érti a mi problémánkat, mert most már véget ért a kommunizmus, és következik a mezőgazdaságban a felvirágzás. Ezt azért idéztem csupán, mert '90-ben a rendszerváltás után mi már akkor is azt mondtuk, hogy válság van, és akkor még nyilvánvalóan ez kisebb részben volt az akkori kormány rovására írható. És három és fél év után most is azt láttuk - legalábbis a miniszter úr expozéjában -, hogy nem tudnak ezzel a problémával szembenézni. Sikerpropagandát hallottunk. Arról beszélt a miniszter úr, hogy vége felé közeledik a sikeres átalakulás. Holott nyilvánvaló, hogy ha egy válság után elmarad a válságkezelés, akkor még mélyebb válság következhet. Meg kell tehát mondani ma az embereknek, hogy elmulasztottunk - és elmulasztott a koalíció - számos intézkedést, számos lépést. Ezért a következő három-négy év semmiféleképpen nem lesz könnyebb: sok tekintetben nehezebb lesz az eddiginél. A politikában nincsen helye a messianizmusnak, az elitista forradalmiságnak, legalábbis ettől már sürgősen meg kellett volna szabadulni. A szerénység, a hozzáállás alapvető kérdés, ezért én azt gondolom, hogy a mai agrár vitanapban csalódnak azok, akik azt gondolták, hogy itt szakmai programok, részprogramok fognak ismertetésre kerülni. Természetesen ilyenek is sorra kerülnek. De én azt gondolom, hogy először a politika, a gazdaság és a társadalom kapcsolatát kell helyretenni. Nem azt mondom, hogy helyreállítani, mert ez Magyarországon igazán ritkán volt a helyén. Darányi Ignác, a múlt század '90-es éveinek minisztere, mezőgazdasági minisztere, aki egyébként nagyon fontosnak tartotta a tudomány, a kutatóállomások, az iskolák, a vállalkozások támogatását, így fogalmazott: "Én azt tartom, hogy a mezőgazdaság kérdéseiben úgy kell cselekedni, mint ahogy a török cselekszik, amikor a mecsetbe lép. Tudniillik kint hagyja a saruit." A politikai gyűlölséget, a politikai szenvedélyeket hagyjuk ezen kérdésnél egészen figyelmen kívül. (11.50) Ha önök ezelőtt másfél-két évvel azt mondják a választóiknak, hogy elragadta önöket a rendszerváltás mámora, lefoglalta önöket az új hatalmi berendezkedés kiépítése, és a tulajdonnélküliség évtizedei után minden energiájukat és figyelmüket a tulajdonrendezésre fordították, az egész agrárpolitikára pedig nem volt módjuk vagy türelmük figyelni, akkor valószínű, hogy nagyobb optimizmussal nézhetnének a mostani választások elé. Sajnos, sok érték elveszett a szembenézés elmaradása miatt, és most is hallunk önigazoló magyarázatokat. Hivatkozott a miniszter úr olyan OECD- felmérésre, ami voltaképpen azt mutatja ki - és nyilvánvalóan ezzel szakmailag is vitatkozni kellene -, hogy a magyar mezőgazdaságban tulajdonképpen nem történik semmi különös, ez egy túltámogatott mezőgazdaság, és most állnak a dolgok a helyükre. Azt hiszem, a nyugati szakmai véleményekkel szemben a magyar szakma véleményét is ki kell ebben a kérdésben kérni. Tehát a politika és a társadalom helyreállításáról van szó. Az emberek Magyarországon megutálták a nagypolitikát - az úrit és az elvtársit is -, azt hitték, hogy a rendszerváltás után a politikát meg kell szeretni. Most újra csalódtak az emberek, és most azt hiszik, hogy a politikától meg lehet szabadulni. Az a helyzet, hogy amikor mostanában az élelmiszer-gazdaság válságkezeléséről vannak konferenciák, mindenütt azt hangsúlyozzák a meghívókon, hogy politikamentes szakmai megközelítésre van szükség. Én azt gondolom, hogy más a megközelítés módja. Ne essünk újabb utópiába! A politikától, az ideológiától még évszázadokig nem tudunk megszabadulni. Az agrárpolitikát el kell foglalnia az érintetteknek! Az elmúlt négy évben felszívódott az agrárpolitika a rendszerváltás viharaiban. Az a feladatunk, hogy az agrárpolitikát kibontsuk a sok mozaikból, amiből egyébként már összerakható lenne. Mindaddig, amíg a nemzetközi életben is agrártámogatások versengenek, addig nemzetközi gazdaságpolitika sem lehetséges politikai döntések nélkül. Belpolitikai téren pedig az agrárpolitika szerves része kell, hogy legyen a mindenkori kormány- és koalíciós politikának. Át kell azt is gondolnia a választások előtt minden pártnak, hogy a miniszterelnöki felelősségi rendszer menyire orientál a hatalmi technikákra orientált kormányzati politikára, hogyan lehet ebben a konstrukcióban megerősíteni a gazdasági és egyáltalán az agrárgazdasági szemléletet. Hiszen a Kormányon belül nyilvánvalóan gyenge az agrárlobby, és ez nem elsősorban attól függ, hogy éppen mikor ki a miniszter, maga a konstrukció nem felel meg. Egy jövendő kormánynak koalíciós szerződésben előzetesen ezeket a kérdéseket részletesen rögzíteni kell, hiszen az elmúlt négy évben, három évben agrárlobby a koalícióban sem volt, nem volt a Parlamentben sem igazán, és hiába lesz sok szakember a Parlamentben a következő négy évben, ha ebben nem történik változás, ez a sok szakember sem fog tudni mit kezdeni a magyar mezőgazdasággal. Helyre kell tehát állítani a szakmák, az agrárértelmiség és a politika kapcsolatát. Nagyon fontos az önszerveződés. Jelenleg nem arról van szó, hogy ki kell találni a semmiből valamit, nem új, mesterséges kormányzati integrációkat kell kitalálni, hanem a meglevő integrációkat kell összefogni; tehát integrálni az integrációt, a sok részintegrációt. Van persze káosz is, de talán azt mondanám, hogy a részintegrációk káosza van. Érdek-képviseleti törvény, kamarai törvény, ezen belül községi mezőgazdasági bizottság és ehhez kapcsolódva a falusi agronómus, mert ha ez megint egy külön szervezet lesz, akkor csak az anarchiát növeli. Az önkormányzati törvénynél módosítani kell a törvényt úgy, hogy a falvak is össze tudjanak fogni a vidék érdekében.Támogatni kell a kereskedelmi integrációkat, azokat a külföldi tőkéseket, akik valóban a hazai piacra épülnek, azt a rengeteg falusi alapítványt, azt a sokféle népfőiskolai és minden más kezdeményezést, ami ezrével és tízezrével van ebben az országban. Egyszerűen ezeket kellene egy rakásra összehozni. És természetesen nem kellene attól sem megriadni, hogy szövetkezeti szervezésű központokat kell létrehozni, mert - és akkor ezzel befejezem - Magyarországon a mostani új tulajdonosok döntő többségének egyetlen esélye a társulás, még akkor is, ha a "szövetkezet" szó az elmúlt 40 évben lejáratódott - a másik esélye a tulajdonvesztés. És ennek a nagyon sok új tulajdonosnak a döntő többsége, ha ezen az úton megyünk tovább, néhány éven belül