Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Gáspár Miklós itt a múltat emlegette, pedig azt hiszem, hogy először saját portáján kell seperni annak, aki a korábbi, távolabbi múltba mereng. Tehát három és fél év állt rendelkezésére ennek a koalíciónak arra, hogy az agrárelképzeléseit érvényesítse, a megfelelő törvényi kereteket biztosítsa, az agrárpolitikáját pedig megfelelően érvényesítse. Ez utóbbi három és fél év, azt hiszem, nem ad túlzott büszkeségre okot és alapot. Jómagam négy témával kapcsolatosan szeretnék röviden szólni. Először a mezőgazdaság működési feltételeiről általánosságban, majd másodszor leghangsúlyozottabban a mezőgazdaság és a munkanélküliség problémájáról, majd a mezőgazdaság és az elmaradott térségek kapcsolatáról. Végül néhány szót szeretnék szólni szülőmegyémről, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről is. Azt gondolom, három olyan feltétel van, amit együtt kell tekinteni akkor, amikor agrárpolitikát alakítunk ki, akkor, amikor a mezőgazdaságból élők problémáit szeretnénk orvosolni vagy problémáit legalábbis csökkenteni. Először is a tulajdonviszonyok kialakulását, annak stabil voltát és lehetőség szerint hatékony szerkezetét kell célul kitűzni. Másodsorban magának a termelésnek a finanszírozását, a működését, működési feltételeit biztosítani. Harmadsorban pedig az értékesítést, mind a belföldi, mind a külföldi értékesítés feltételeit, annak lehetőség szerinti kiterjesztését, bővítését garantálni. Ez a három feltétel együtt, szervesen kell hogy képezze egy agrárpolitika alapját, ez egy olyan háromlábú szék, amelyikből ha az egyiket kivesszük, akkor már az agrárpolitika rendkívül súlyos veszteségeket szenved és működése rendkívül bizonytalanná válik. Úgy érezzük, hogy mind a három feltétel kapcsán a kormánykoalíció mulasztásai rendkívül súlyosak, hisz mind a három feltétel kapcsán folytatott kormányzati politika hozzájárult ahhoz, hogy mára ide jutottunk. A tulajdonviszonyok ugyanis nem stabilak, hosszú évek telnek el addig, amíg a tulajdonviszonyok nagyjából megszilárdulhatnak. Ráadásul nem jó irányban kezdtük el az építkezést, meggyőződésem szerint. A termelés, működtetés feltételeiről: lassan most már évek óta hallunk vidéki bankrendszerről, a mezőgazdaságnak megfelelő hitelfeltételek biztosításáról, és vajmi kevés történt ezen a téren. Az értékesítés esetében pedig megfelelő gazdaságdiplomáciai eszközökkel történtek ugyan előrelépések, de az hiszem, hogy lényegesen többet kellene tenni, hogy a mezőgazdaság termelési potenciálját ne korlátozzák időlegesen is értékesítési lehetőségek. Nagyon fontos, hogy e hármas működtetési célnak az eszközöket biztosítsuk. Elsősorban a törvények révén, amelyek szabályozzák ezen területeket, és megteremtik a feltételeket ezen működés biztosítására. A gazdaságpolitika egészét, elsősorban gondolok például az infláció leszorítására, amely a mezőgazdaság működtetésének egyik nagyon fontos záloga, és az agrárolló kapcsán nagyon fontos erről beszélni. Harmadsorban pedig a gazdasági diplomácia, amely az Európai Közösség-beli csatlakozásunk kapcsán is, de a volt szocialista országokhoz fűződő kereskedelmünk kapcsán is rendkívül fontos kormányzati eszköz a mezőgazdaság fellendítésére. Az átalakítás időzítése természetesen nagyon fontos, mint minden politikai döntésnél. Nemcsak azt kell látni ugyanis, hogy pontosan mit tehetünk meg és mit kell megtenni, hanem azt is kell látni, hogy mikor kell ezt elkezdeni, mikor milyen lépésekben, milyen időzítéssel kell ezeket végiggondolni és végiglépni. Azt gondolom, az a közel kétéves késés, ami a mezőgazdasági törvénykezés kapcsán a Parlamentben történt, ugyanis 1992-ben kezdtünk el valójában agrártörvényekkel foglalkozni, az végzetes volt a mezőgazdaság szempontjából. Ahelyett, hogy a mezőgazdaságban egy kvázi stabil állapotból viszonylag tartalékokkal felvértezve tudott volna egy átalakításnak nekivágni, a mezőgazdaság az átalakítás küszöbére érkezve már rendkívül legyengült, kivérzett állapotba került, és ez rendkívüli mértékben megnehezítette a mezőgazdaság átalakítását. Néhány szót a foglalkoztatáspolitikáról. Két véglet van. Az egyik véglet azt mondja, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatáspolitika prioritását meg kell őrizni és meg kell hagyni. Tehát tisztán kell látni azt, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatás biztosítása rendkívül fontos az ipar leépülése közepette. A másik véglet ezzel szemben egy hatékony mezőgazdaságot képzel el nyugat- európai birtokszerkezettel és nyugat-európai foglalkoztatással, ami drasztikus leépítést vonna maga után. Azt gondolom, ezen két véglet között egy okos kompromisszumot kellett volna kötni. Ám ezen kompromisszumot én nem láttam világosan megfogalmazódni a Torgyán doktor által felvezetett, kicsit naiv és hiú elképzelésekben, miszerint a falu nemhogy munkanélkülieket fog kibocsátani, hanem egyenesen foglalkoztatni fogja a városi dolgozókat. Ennek világos kormányzati megcáfolását és egy világos kompromisszum megkötését én nem észleltem. Ehelyett egy sodródás történt, és a spontán folyamatok alakították ki végül is azt a kompromisszumos játékteret, ami manapság van. Tényekről szeretnék néhány szót szólni, ami a munkanélküliségben és a foglalkoztatáspolitikában érvényesül. A Figyelő egyik számában egy nagyon tartalmas cikk jelent meg, amely adatokkal is szolgál. A cikk azt mondja, hogy 1989 és 1992 között a mezőgazdasági nagyüzemek munkaerő-állománya 320-340 000 fővel csökkent, vagyis a 80-as évtized végének felére esett vissza. Másodsorban lehetne idézni a Munkajogi Kutatóintézet jelentését, amely a következőképp fogalmaz. A statisztikai adatok szerint a mezőgazdaság - több mint 1 millió keresője közül - 1989 óta több mint 380 000 foglalkoztatottat veszített. Az így mért létszámveszteség azonban nem ad valós képet, mert nem számol az eredetileg sem mezőgazdasági foglalkozásúak kiválásával, más ágazatba kerülésével, holott a mezőgazdaságban az 1980. év óta 60-40%-os volt az alap- és melléktevékenységben foglalkoztatottak aránya. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, tisztázni kell ennek kapcsán a tulajdonviszonyok kérdését. Tisztázni kell azt, hogy most egy elaprózódott tulajdonviszonyra történő orientáció, ha nem is azonnal, de néhány év múlva drasztikus munkanélküliséget fog újólag gerjeszteni. Hiszen töredékparcellákon, nagyon kicsi földeken nem lehet nyereségesen, hatékonyan termelni, ez előbb-utóbb a munkanélküliek számában fog majd megnyilvánulni. (12.10) Szerves fejlődésre van szükség, ezt mondtuk mi korábban is, mindamellett pártolva a magántulajdoni földek növekedésének lehetőségeit. Néhány szóban utalnék az elmaradott térségek problémájára. Én három főbb okot látok az elmaradottság kialakulásában. Az egyik a tönkrement nehézipar, másik az elszegényedő agrártérségek, és harmadik a határmenti elszigetelt területek problémája. Itt nagyon szeretnék utalni arra, hogy különösen nagy gond van ott, ahol két feltétel egybeesik, például Szatmárban, Beregben, Biharban, Békés megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén bizonyos régióiban, és itt az agrárszférának rendkívüli fontosságú szerepe van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például a lakosok 90%-a kötődik valamilyen szinten az élelmiszer-gazdasághoz. Ugyanakkor 75%-a a földeknek pedig kedvezőtlen adottságú termőterület, tehát ennek megfelelően kell a megye agrárprogramját kialakítani, segíteni. Én ezért nem észleltem barátságos döntésként azt, hogy a rozs támogatása megszűnt, hiszen gyenge termőhelyi adottságú részen, mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg-i rész, a rozs termelésének igenis meglennének a feltételei.