Kelemen József (MIÉP)

1993. december 7.

KELEMEN JÓZSEF (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim, kedves Vendégeink és a mezőgazdaságért aggódó Tv-nézők, köszöntöm önöket. 1990-ben a Parlament megalakulása után a miniszterelnök úr azt mondta, hogy ő olyan átmenetet szeretne, ahol zökkenőmentesen történik minden, és a rendszerváltás, a rendszerváltozás - mi úgy mondjuk - elég zökkenőmentesen is ment. De nem mondható ez el a mezőgazdaságra. A magyar mezőgazdaságban súlyos problémák vannak. A felelősöket már keresték a hozzászólók, a múlt elképzeléseit is előrevetítették, én inkább mostani gondokról szeretnék majd beszélni. Mindenekelőtt szeretnék egy idézetet felolvasni, amely 1991-ben az Országgyűlés őszi ülésszakának második ülésnapján hangzott el napirend előtti felszólalásban, akkor még én MDF-es képviselő voltam. Egy részlet: "Ma a mezőgazdaságon belül szinte nincs olyan ágazat, amely ne lenne - úgymond - relatív túltermelésben. Ha van is vevő valamelyik termékre, az vagy nagyon mélyen az áron alul fizet, vagy csak igen későn fizeti ki a termény, a termék árát. A gazdálkodónak azonban a földet kezelnie, művelnie kell. Ehhez üzemanyagot, gépeket, alkatrészeket, műtrágyát, növényvédőszereket kell vásárolni, munkabéreket kell fizetni. El vannak adósodva a gazdálkodók. Zömében hitelből tudnának vásárolni, hitelt azonban alig-alig kapnak, azt is igen nagy kamatra. A gazdálkodók nem tudják fizetni az adósságukat, az adójukat, a társadalombiztosítási járulékukat. Ha most az év vége előtt - akkor még 120 nap volt - nem kapnak segítséget, nagyon sok gazdálkodóegység felszámolásra kerülhet. Ennek súlyos következményei: számolni kell azzal, hogy a ma még mezőgazdaságban dolgozók közül a közeli jövőben nagyon sokan kénytelenek lesznek a munkanélküliség keserű kenyerét enni. A következő években kétségessé válhat a jelenlegi relatív túltermeléssel szemben is az ország élelmiszerekkel történő ellátása. Elesik az ország a mezőgazdaság által elért exportbevétel nagy hányadától is. Tudom, hogy senki sincs könnyű helyzetben, de gondolják csak meg tisztelt képviselőtársaim: ekkora bizonytalanságban hogyan lehet gazdálkodni?" Sajnos, egypár gondolat nagyon is időszerűvé vált ma. Mert hiszen gondoljunk a mezőgazdaságban a munkanélküliek elég szép számú seregére, vagy az exportbevételnek közel egyharmadával kevesebb teljesítésére. A kárpótlással kapcsolatban nagyon szeretnék segítséget kérni, mégpedig ahhoz, hogy teremtsék meg a kárpótlási jegyek kedvező befektetési lehetőségét, de ne a mezőgazdasági földvásárlás lehetőségével. Tudniillik rengeteg ember megjelent a mezőgazdasági földárveréseken, aki valószínű, hogy nem akarja művelni a földjét, de ez nem jelenne meg, ha a kárpótlási jegyeket jobban be lehetne fektetni máshol. Az ültetvények. A termelőszövetkezetekben, az átalakult szövetkezetekben a kívülálló üzletrész-tulajdonosok tulajdona is csökkenni fog, ha az ültetvények értékét valamilyen módon nem oldjuk meg. Heves megyében a szőlősgazdaságok körében ez körülbelül 35 millió forintot jelent. De úgy gondolom, az ország más részeiben is, ahol szőlőültetvénnyel foglalkoznak, hasonló, vagy még nagyobb rendű vagyonvesztéssel jár az ültetvények értékének a meg nem térítése. Én szűkebb hazámról, Heves megyéről hadd beszéljek. Heves megyében rendkívüli aszálykár volt a mostani évben, de a múlt évben és azt megelőző évben is. Ez 63%-os mértékben sújtotta a megyei gazdálkodókat. Most azért utalnék az aszálykárra, mert ahogy egy ország gazdálkodásának, iparának alapja a nehézipara, a mezőgazdaságnak a nehézipara pedig az állattenyésztés. A megye területén volt olyan gazdaság, ahol lucernában egy hektáron 6 mázsa lucernaszénát takarítottak be. Ennek az önköltsége 1500 forint körüli áron van, de ha az újságokat megnézzük, az újságokban hirdetéseket adnak fel, 1000 forintos lucernaszéna-árakról hirdetnek. Ha tejet kell valakinek termelni, akkor a tej önköltségének az árát ez annyira fölviszi, hogy a mostani árak, fölvásárlási árak mellett körülbelül 30-35 forintból tudnak 1 liter tejet előállítani a termelők. S ez vonatkozik a kisüzemre és a nagyüzemre egyaránt. Nem is beszélve még arról, hogy egyes tejipari vállalatok - úgymond - néha adnak 13 forintot is a tej literjéért. Ez azt jelenti, hogy rövidesen megszabadulnak a gazdaságok a tehénállományuktól. Erre hadd mondjak példát. Heves megyében 1980-ban 16 300 tehén volt, 1992-ben 9100, ez 57%-a az akkori állománynak. Ezen belül a mezőgazdasági üzemekben volt 14400, ma van 6000, ez 43%-a az akkori állománynak. Kérem szépen, sajnos, a kisüzemekben nem fog elterjedni a tehéntartás olyan mértékben, hogy az megoldaná a tejszükséglet ellátását. Tudniillik nincs kapacitás rá, nincs istálló rá, nincs gép rá, és nem valószínű, hogy minden ember szeret korán kelni húsvétkor, karácsonykor és minden napon. Most hogyha a tejet Heves megyébe máshonnan kell szállítani, esetleg a Dunántúlról, el tudjuk képzelni, hogy ez mekkora áremelkedést jelenthet. De ha az országnak a tejszükségletét nem tudjuk ellátni az országon belül - ma úgy tudom, hogy 25%-át már külföldről hozzuk be -, akkor el lehet képzelni azt, hogy tulajdonképpen a folyótejnek a szállítása mekkora költséget jelent. Talán lehet, hogy megérjük azt is, hogy 80-100 forint lesz 1 liter tejnek az ára. Nem szeretném, hogyha erre sor kerülne. Én szeretném kérni a szakminisztériumot - a múlt évben Gergátz miniszter úrnak, volt miniszter úrnak felhívtam a figyelmét arra -, hogy valamilyen formában a nagyüzemi szarvasmarhatartókat támogatni kellene, mert nem képesek saját erejükből talpon maradni. Ha ez nem történik meg, biztos, hogy még nagyobb arányú lesz a szarvasmarha-állományunknak a kivágása. Mindehhez pénz kell: pénz, pénz és nagyon sok pénz, kedvező kamatozású pénz. És erről sajnos, a mai napig is csak beszélünk, beszélünk, a szakminisztérium is csak beszél, de pénz nincs, ha van is, nagyon nehezen lehet hozzájutni. Akárhány kistermelő megkeresett, nem képesek hitelhez jutni, esetleg csak 30%-os kamattal, abból pedig mezőgazdaságban talpon maradni nem lehet. (12.20) Tulajdonképpen nem is az árakkal van baj, mert a piacon a búza ára 1300 forint körül van mázsánként. De az a baj, hogy amikor a termelő megtermeli a búzáját, akkor már sajnos szerződéssel rendelkezik, és a szerződésben 850 forintos ár van. Ha ennyiért adja el a búzáját, nagyon kevés esélye van a túlélésre, mert ez talán csak a megtermeléshez lesz elég, nyeresége nemigen képződik rajta.