Bogárdi Zoltán (MDF)
BOGÁRDI ZOLTÁN, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Nem sebeket ütni, sebeket gyógyítani jöttünk a parlamentbe" - áll Nagyatádi Szabó István szobrán a Földművelésügyi Minisztérium előtt, és ezt vallom én az MDF frakciójának többségével, mert tudom, hogy seb van bőven, és a kezelése nem egyszerű, sokszor fájdalmas, sokszor kínos dolog. Erre a gyógykezelésre készítette az MDF annak idején agrárprogramját, ezzel nyerte meg az ország tetszését (Derültség a bal oldalon.) de már akkor tudható volt, hogy ehhez a pénzt, időt, fáradságot igénylő munkához nem mindenkinek lesz türelme. Ez a program merte kimondani annak idején - talán elsőnek -, hogy a magyar mezőgazdaság jövője, mint általában a mezőgazdaságok hosszú távú jövője, a termelés vonalán a magánszektorra tud épülni; viszont szövetkezetekre igenis szükség van abban a szférában, ahol azok a hatékonyabbak - kiszolgálandó a termelőt beszállító oldalon mint műtrágya-, vetőmagbeszerző, mint szolgáltató, és a kibocsátási oldalon mint feldolgozó, értékesítő, tároló szövetkezet. Azt is kimondta ez a program, hogy a változások csak nagyon lassúak lehetnek, mert sok minden megváltozott ebben az országban ez alatt a 40 év alatt. Nekem személy szerint is megnyugvást jelent az, hogy ez a program ma is vállalható, és azon lényegében módosítani nem kell. Amikor az MDF a választásokon 42%-ot kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy valamelyik párttal, pártokkal meg kell tudni egyezni, mert megegyezés nélkül nincs előrelépés. Higgyék el, rendkívül nehéz feladat volt ez a történelemtől, és nekem személy szerint is nagyon sok fejfájást okozott. Önök tudják, hogy milyen nehéz megegyezni családon, szövetkezeten, terméktanácson, falun belül - hát milyen nehéz ez olyan párton belül, ahol a szakértők esküdnek saját programjaikra! Számtalanszor fordult meg az ember fejében, hogy nem lenne-e jobb fölállni a tárgyalásokról és azt mondani: nem tudunk megegyezni, legyen válság, legyen új választás De másnap reggel, már hideg fővel az ember azt mondta, nem, mégis meg kell tudni egyezni, akármilyen távol vannak az elképzelések, mert a jövő csak így képzelhető el. Ha számbavesszük azt, hogy milyen távolról indultak egymás irányába azok az elképzelések, amelyek végül is megegyeztek egymással - gondoljanak csak arra, hogy a Kisgazdapárt programja a '47-es állapotok visszaállítása volt, a Kereszténydemokrata Néppárt programja, hogy a földeket adjuk az önkormányzatoknak -, akkor felelősen vállalható a kormányprogram. Nem beszélve arról, hogy a földművelésügyi tárcát a Kisgazdapárt magának kérte, és ez nem kevés gondot okozott a Magyar Demokrata Fórumnak. (Dr. Fodor István: És okoz ma is ) Természetesen rendkívül komoly hibák is történtek, és ez is rettenetes nehézségeket okoz azoknak, akik aggódnak a mezőgazdaságért. Azzal, hogy ezek a hibák milyen súlyosak, és ezek elkerülhetők voltak-e, én most nem vitatkozhatom. Azt hiszem, a történelem kellő távolságból fogja megítélni azt, hogy ezek a hibák elkerülhetőek lettek volna-e, és egyáltalán a Kormány megtalálta-e a legkevésbé rossz megoldást; ugyanis jó megoldásokban, sajnos, nem nagyon bővelkedtünk ebben az időszakban. A történelmi munkamegosztás ugyanis a Kormánynak a döntésfelelősségét osztja, az ellenzéknek a kritikát, a választónak pedig rendkívül erősen kell figyelnie ahhoz, hogy el tudja dönteni, hogy döntésre melyik pártot választja kormánypártnak. A Kormány feladata a mezőgazdaság irányításában rendkívül nehéz, ugyanis a világ mezőgazdasága van válságban. Gondoljanak csak arra, hogy a legfejlettebb országokban szinte mindenütt - legutóbb már a legjobban fejlődő délkelet- ázsiai kis országokban: Tajvanban, Thaiföldön, Dél-Koreában is - agrártüntetések vannak, és ez semmi másért nem történik, mint azért, mert a piac kevés a mezőgazdaságnak. Kevés a fizetőképes piac, és ezért folyik a harc, ezért tüntet mindenki. Akkor politizál jól a magyar Kormány és a Magyar Demokrata Fórum, ha piacokat tud szerezni a magyar mezőgazdasági termékeknek - erről miniszter úr részletesen beszélt. Azt viszont tudnunk kell, hogy ez a piacszerzés semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a magyar Kormány elősegítsen egy nemzetközi bezárkózást. Egy export- orientált ország ezt nem teheti meg, ugyanis a magyar termelők, a magyar fogyasztók innák meg a levét annak, ha ez bekövetkezne. Tehát nekünk olyan nemzetközi megállapodásokat kell kötnünk - és a Magyar Demokrata Fórum ezt támogatja -, amelyekben a támogatások leépítése és a piacok kinyitása következik be a bezárkózás helyett. Ez egyébként már a múlt század végén rendkívül nehéz teher volt a magyar politikai vezetésen, és ha a század végi politikai iratokat valaki olvassa, akkor láthatja, hogy milyen nyomás nehezedett akkor is a kormányra avval kapcsolatosan, hogy igenis, zárja be piacait, és ne engedje be a külföldi termékeket. Ha esetleg még visszább megyünk, akkor Széchenyiék "Saját küszöbünkön állítsuk meg " kezdetű fölszólítása ugyanerre vonatkozott. Csak ott állítható meg a termék! Természetesen Magyarországnak a nemzetközileg elfogadott normákat be lehet tartani, de hát a hazai piacot ilyen mértékben lehet védeni! Helyesnek bizonyult az MDF azon elképzelése, miszerint a magyar mezőgazdaság problémája a magyar falu problémájával együtt kezelendő, nem választható el egymástól. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ott a legnagyobb a munkanélküliség, ahol az infrastruktúra fejletlen. Ezért tartottuk annyira fontosnak, hogy Magyarországon már '90 őszén helyhatósági választások legyenek, hogy először is legyen gazdája minden magyar falunak; utána pedig rendkívül nehéz terheket magára vállalva a költségvetés a vidéki infrastruktúra fejlesztését tűzte zászlajára, és azóta is csinálja. (9.20) Gáz-, víz-, villany-, út-, dűlőút-fejlesztési programok készültek, és ezek hihetetlen pénzösszegbe kerülnek, ugyanis enélkül a vidéknek nincs esélye. Mint az előzőekből már kiderült, a mezőgazdaság problémájának megoldása nagyrészt pénzkérdés. Pénzből viszont nagyon rosszul állunk. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Észkérdés!) Valóban, az is, de erre most ne térjünk ki. A pénz sajnos rendkívül számolt mértékben áll rendelkezésre ebben az országban, nem bírja el a költségvetésünk azt, hogy támogatási versenyre keljünk azon országokkal, amelyekkel a piaci versenyben szerepelnünk kell. Ezért mindent meg kell tennie a mezőgazdaságnak - és ezt támogatja a Magyar Demokrata Fórum -, hogy azokat a költségcsökkentő intézkedéseket, amiket meg lehet tenni a mezőgazdaságban: szerkezetátalakítás, tulajdonosváltás, igenis megtegyük, és ezek megtörténjenek. Politikánk nagyon lényeges, talán leglényegesebb eleme a realizmus. Ezen nem kívánunk változtatni akkor sem, ha a rossz hírt hozó futárt - mint az annak idején szokott volt történni - rossz elbánásban részesítik, és esetleg a választók átmenetileg elpártolnak, ugyanis hosszú távon csak ennek a politikának van jövője. Politikánk a kiszámíthatóság és a folytonosság lesz. Költségvetési támogatás nélkül természetesen a mezőgazdaság nem tud létezni, ezzel tisztában vagyunk. Viszont ennek a támogatásnak a mértékét a mindenkori anyagi helyeztünk határozza meg. Ez hosszú távú terve a mezőgazdaságban a Magyar Demokrata Fórumnak, és csak a költségvetés teherviselő képességének arányában tudja ezt az összeget emelni. Ezen támogatásoknak a fejlesztő beruházások és az infrastrukturális beruházások terére kell folyamatosan átterelődniük az ártámogatás helyett. Ez egyébként a mostani költségvetésből már látható is. Szintén jelentős összegeket kell fordítanunk, és akarunk is fordítani a genetikai alapok megőrzésére. Nem könnyű dolog. Sajnos, falvainkban olyan mérvű pusztítás történt, hogy némely területek egyáltalán alkalamatlanok állattenyésztésre, oly kicsik a falusi porták, hogy üzemszerű állattenyésztésre nem alkalmasak. Ezért és ezért született az a támogatási rendszer, miszerint dűlőútépítéssel teret teremtsünk arra, hogy az állattartó gazdaságok kialakulhassanak a falvakon kívül. Az önszerveződés támogatása rendkívül fontos, ugyanis ha nincs önszerveződés egy faluban, akkor a falunak nincs jövője. Ezért támogatja a kormányzat most is, és a későbbiekben is kívánja támogatni azt, hogy a falvaknak legyen mezőgazdasági irányítása, ez a bizonyos faluagronómus, és szervező erő jelenjen meg a pusztán. A törvényalkotási tervekről miniszter úr beszélt. Itt lényeges dolog a törvények betartatása, a későbbiekben erre sokkal nagyobb hangsúlyt kívánunk fektetni. Az oktatás átalakítása sem könnyű dolog, más feladatra kell képeznünk a szakembereket, mint tettük eddig. És úgy a közép-, mint a felsőfokú oktatásban ez az átalakítás megkezdődött, és a későbbiekben folytatódik. Az élelmiszeriparral, a kárpótlási és szövetkezeti törvénnyel, a külpiacok helyzetével, agrárrendtartással kapcsolatosan a következő körökben kollégáim szólnak önökhoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)