Kertész Zoltán (SZDSZ)

1993. december 7.

DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször egy félreértést szeretnék tisztázni. A koalíció oldaláról gyakran ér bennünket az a vád, hogy mi a kárpótlás során csak 20000 forintot akartunk adni minden állampolgárnak. (Dr. Szabó János: De azt mindenkinek!) Egy az: ilyen módosító indítványt soha nem nyújtottunk be. A másik dolog pedig - idézem az 1991. február 25-én a kárpótlási vitában elhangzott beszédemből, ami megtalálható a jegyzőkönyv 6293. hasábján: "Mi hangsúlyozzuk azt, hogy nemcsak az állampolgári jogon járó 20000 forintos kárpótlást kívánjuk, hanem a vagyoni és egyéb sérelmek miatt bekövetkezett kárpótlást is szorgalmazzuk." Természetesen más technikákkal kívántuk elérni, mint ahogy ez megtörtént. Visszatérve a vitanap fontosságára: úgy gondolom, sokkal hasznosabb lett volna, ha ezt már legalább a parlamenti ciklus félidejében megtartottuk volna, de remélhető, hogy még így is lesz belőle hasznosítható tapasztalat. Az egyik fő probléma, úgy gondolom, az, hogy a Kormány valamennyi intézkedésével késlekedett - mint ahogy késve kaptuk meg a háttéranyagot is: tulajdonképpen még ma reggel is kaptunk egy ezzel kapcsolatos háttéranyagot. De mondhatom ezt akár az aszálykárok rendezésére: hallottuk, hogy három év óta visszatérő probléma ez, akkor pedig úgy gondolom, hogy ugyanazokat a mechanizmusokat kell érvényesíteni valamennyi esetben - a kedvezményes öntözővíz-használatot és a kedvezményes gépvásárlási lehetőségeket. Utólagosan fizetni az aszálykárokért sokkal nagyobb kiadással jár - egyszerűbb lenne ezeket a dolgokat megelőzni. De mondhatom az agrárpiaci rendtartással kapcsolatos problémákat is. Elhangzott már, hogy a garantált árak meghirdetése is késedelmesen történt, és nem működik a lefölözés mechanizmusa. Éppen az elmúlt héten találkoztunk a zöldségtermelők és virágtermelők érdekképviseletével. Elmondták, hogy az engedélyektől eltérő módon és mennyiségben érkeznek be külföldről a termékek - csak azt nem tudjuk, hogy akkor hol a felelősség. Hisz azért hoztuk létre az önálló rendtartási hivatalt, hogy a feladatok és a felelősség is egy kézben legyen összpontosítva. Szeretném a Kormány előterjesztéséből azt a pontot ismertetni, ahol leírják, hogy hazánkban az agrárszektornak meghatározó súlya van. Szeretném megkérdezni, hogy a Kormány súlyának megfelelően foglalkozott-e az elmúlt három és fél évben a problémákkal. Úgy gondolom, hogy nem - másképpen hogyan állhatott volna elő az a tragikomikus helyzet, hogy ebben az évben vágómarhahús-importra szorulunk. Magyarország - ahonnan korábban tízezrével, százezrével szállítottuk ki a vágóállatokat! Sajnálatos, hogy ez is előfordulhat. Elszomorító az is, hogy 1985-höz képest a felére csökkent a szarvasmarhalétszám. Egyenes következménye volt ez annak, képviselőtársaim, hogy a Kormány 1991-ben még azért fizette a termelőket, ha kivágatták a tehenüket, levágatták - 10000 forintot kaptak darabonként -; a másik évben, 1992-ben már azért kaptak 2000 forint támogatást, ha tenyészüszőket állítottak be, majd 1992 végén már azért kaptak literenként öt forint támogatást, ha szerződéses mennyiségen felül szállítottak tejet Budapestre. Ilyen ellentmondásos, megkésett és kapkodó intézkedések voltak tehát. Fölvetődik még további kérdés is. Hogyan lesz abból a termelői tejből, amelyet 16-25 forintos áron vesznek át - minőségtől függően - zacskós tejként kiszerelve egységáron 36-38 forint, vagy éppen amilyen a napi árfolyam? Mindig a kereskedelemben és a feldolgozóiparban marad a haszon - a termelők részesülnek belőle a legkevésbé, pedig legalább egyharmad részének a termelőknél kellene maradni. Szeretnék néhány problémát említeni a privatizáció területéről is - én nem teljesen úgy látom, ahogy kormánypárti képviselőtársam elmondta az előbb. Mi mindenképpen szerettük volna egyrészt megtartani a termelőknek és a fogyasztóknak a magyar piacokat, hisz az volt az egyik fontos kikötés, hogy ne lehessenek olyan monopolcégek, amelyek szabályozzák egyértelműen a termelést és a felvásárlást is. (12.50) Nem véletlen az, hogy az egyik koalíciós párt is ebben a kérdésben hasonló elveket vall, mint mi. Remélhető, hogy a gabona-, hús- és tejipar még privatizálásra váró részénél nem történnek hasonló hibák, hiszen mi tudjuk azt, hogy szükség van a külföldi tőkére és a világpiaci kapcsolatokra, de az lenne a fontos, hogy a termelőegységek részt vehessenek a befektetőpartnerek megkeresésében, és így egy kölcsönös, biztonságos együttműködés alakulhasson ki. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az Európai Közösség előírásainak meg tudjunk felelni, hisz hiába szabályoztuk törvényben, hogy majd csatlakozni fogunk, ha nem felelünk meg azoknak az előírásoknak, amelyek ott piaci követelmények, akkor, azt hiszem, szinte felesleges is ez. Éppen ezért érthetetlen számomra az, hogy a költségvetési vitában az egyik módosító javaslatot nem szavazta meg a kormánytöbbség, pedig kormányoldalról érkezett a módosító javaslat, nevezetesen azt, hogy 800 millió forintot kellene biztosítani az állategészségügy területére, mégpedig azért, hogy ezáltal az a laboratóriumi háttér, ami szükséges a vizsgálatok elvégzéséhez, az a műszerkészlet biztosítva legyen, másrészt azt, hogy amit Nyugaton előírnak, hogy külön kell választanunk a hatósági és a magán-állatorvosi tevékenységet. Érthetetlen ez számomra, hiszen hogy a magánállatorvosok jelenleg meg vannak bízva hatósági feladatokkal, körülbelül 420 millió forintot fizettek ki az elmúlt évben is, ugyanebből a pénzből létre lehetne hozni azt a körülbelül 320 állami státuszt, amellyel megfelelnénk a nyugati előírásoknak. Említhetném azokat a hiányzó törvényeket is, amelyek szintén az Európai Közösséghez, a piachoz való jutásunkhoz szükségesek, így az élelmiszertörvény, az állat-egészségügyi, állattenyésztési, takarmányozási, növény-egészségügyi, de mondhatnám itt akár az állatvédelmi törvényt is, ezt nagyon sürgősen meg kell még hoznunk. És főleg csomag formájában kellene tárgyalnunk őket, hiszen ezek kapcsolódnak, illeszkednek egymáshoz. Hogy hogyan jutottunk ide? Ennek a válságnak több oka van. Említették már képviselőtársaim a piacvesztést. A külföldi piacvesztés, de leginkább a belföldi fogyasztás csökkenése vezetett ide, hiszen számos területen, akár a húsfogyasztásban, a tejfogyasztásban is jelentős visszaesés következett be az elmúlt évekhez képest. A problémák megoldásához 4 fő pontot szeretnék ismertetni: 1. Mindenképpen előnyben kell részesítenünk a minőségi termelést, és ehhez nélkülözhetetlen az agrárkutatói hálózat fenntartása és lehetőleg további támogatása is, hiszen enélkül nem fogunk tudni sikert elérni. 2. Helyre kell állítani a belföldi termékek esélyeit. 3. A piaci lehetőségeket kell megszereznünk úgy keleten, mint a nyugati piacoknál. 4. Kedvezményes hiteleket kell biztosítani a termelőknek. Tisztelt képviselőtársaim! Feladat van bőven, de úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat már egy másik kormány fogja megoldani. Remélhetőleg a termelőknek lesz türelmük még ezt kivárni. Köszönöm szépen a figyelmet! (Taps a bal oldalon.)