Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Igyekszem a nyolc percbe beleférni, hiszen hallom a kollégáktól, hogy ebédidő van és éhesek. Szabó miniszter úr e nap felvezetőjében elmondott egy mondatot, és az így szólt: "Meg kell hallanunk az emberek jajszavát!" Tényleg meg kell hallanunk, tisztelt agrárszakemberek és tisztelt képviselők, tisztelt agrárszakember-képviselők! Én úgy gondolom, hogy az agrártémáról szóló politikai napnak a falu kell, hogy a főszereplője legyen, és a falu azért több, mint agrárgazdaság, a falun élő embernek kell e nap középpontjában is állnia. Nem hiszem, hogy lenne olyan agrárszakember vagy olyan agrárpolitika, amely függetleníteni kívánná magát a falusi embertől, hiszen úgysem lehet ezt megtenni. Nem csupán a mezőgazdaságban élőkről van itt szó természetesen vagy a mezőgazdaságból élőkről, hiszen a falu ennél jóval többet jelent. Ideje lenne egyszer már elemezni - ez a beszéd persze erre nem alkalmas -, hogy hogyan élte meg a falusi ember, hogyan éli meg a rendszerváltást. Vajon a rendszerváltás bajainak szociális csillapítása elegendő mértékű-e a falvakban élő emberek számára vagy sem? És ha nem, akkor hogyan alakulnak a létfeltételei, ezeken hogyan lehetne változtatni? Én ebből a pár percben csak néhány jelenséget tudok felvillantani. Azt hiszem, a jelenlévők közül senki sem vitatja azt, hogy Magyarországon a szociális különbségek igen erőteljesen növekednek, nem az utóbbi három évben, hanem körülbelül a '80-as évek eleje óta, legfeljebb az utóbbi években ez a tempó növekedett. Azt már azonban nem mindenki ismeri, hogy a szociális különbségeknek van egy olyan összetevője is, amely a falvakban élő - különösen a depressziós zónák falvaiban élő - emberek és a nem falvakban élők között van. (13.00) A falura is igaz az, hogy a szociális problémáknak három fő összetevője jelenik meg: a munkanélküliség, az elszegényedés és a szociális kirekesztettség. Itt már Mádi képviselő úr érintette a falusi munkanélküliség néhány specialitását, nem kell ezért szólni róla, csak annyit, hogy ez általában tartósabb, sok embernél végleges állapotot jelent. Nagyobb az aránya, nagyobbak a regionális eltérések. És talán azt is hozzá kell tenni, hogy sok, faluban élő ember szaktudása leértékelődött. Beszélni kell, legalább jelzésszerűen, arról, hogy mennyiben más a falun élő nyugdíjasok sorsa, mint a nem falun élőké. 700000 emberről van szó, hölgyeim és uraim, és közülük nagyon sok a mezőgazdaságból ment nyugdíjba. Rájuk az jellemző, hogy kisebb átlagbérből állapították meg a nyugdíjukat, általában rövidebb szolgálati idővel rendelkeztek. Jellemző, hogy az átlaglakosság - a nyugdíjas lakosság - 51%-ának volt 40 éves munkaviszonya, míg a faluban a mezőgazdaságból nyugdíjba mentek csak 26%-ának. Ebből következik az, hogy a nyugdíjaik is rendkívül alacsonyak. Hozzá kell még tenni, hogy mintegy 70000 ember él mezőgazdasági járadékból, amely jóval a létminimum alatt marad. Hölgyeim és uraim! Akár tetszik önöknek, akár nem, a mezőgazdasági nagyüzemek egy sereg - 10-11 féle - szociális juttatást nyújtottak a lakosságnak direkt módon, illetőleg indirekt módon a községek szociális és egyéb intézményeinek a működtetésével. Ezek a szociális juttatások, kiegészítések gyakorlatilag elvesztek az elmúlt esztendőkben. Itt most már a kérdés az, hogy a lakosságnak egy jelentős része hogyan juttatható olyan helyzetbe, hogy ne kényszerüljön a létminimum alatt élni. Ezért azt gondolom, hogy nem azzal kellene igazából tölteni az időt, hogy egymásra mutogatunk és hamis történelmi analógiákat keresünk, hanem meg kellene nézni, hogy mit is lehetne tenni a szociális válság e sajátos kérdéseinek a megoldására. Nyilvánvaló, hogy nem elegendő itt sem kimondani azt, ami egyébként sem igaz a szociálpolitikában, hogy várjuk meg, majd a gazdaság így meg úgy alakul, és akkor minden jó lesz. Más az emberi élet léptéke és más a társadalmi meg a gazdasági változások léptéke. Magyarul: ki kell húzni az időt a legszegényebb embernek is addig, amikor majd többet tud produkálni ez a gazdaság. Ebből persze az is következik, hogy krízisellátásra van szükség, nem elegendőek az általános szociális programok, sajátos falusi szociálpolitikát kell gyakorolni. És ebben különösen fontos figyelembe venni azt, hogy ez az ellátás nem az egyéni kudarcokat kompenzálja, hanem itt a mezőgazdaság, és általában a magyar gazdaság kudarcainak a kompenzálásáról van szó. Mindenképpen szükségesnek látszik állami segélyalapot létesíteni arra, hogy a mezőgazdasági járadékosok jövedelmét legalább a létminimumig felvigyük. Szociális alapra van szükség abból a célból, hogy a mezőgazdasági üzemek által korábban nyújtott szociális szolgáltatásoknak legalább egy részét kompenzálni tudjuk. Nem lehet e tekintetben az önkormányzatokat magukra hagyni. Át kell alakítani a szociális normatívát úgy, hogy a ténylegesen ellátandó feladatokra épüljön, ne pedig általánosságok fogalmazódjanak meg benne. Meg kell teremteni egy valódi regionális együttműködés, valódi kistérségi együttműködés feltételeit. Meg kell teremteni úgy, hogy minden szereplő - az állam, az önkormányzatok, a helyi társadalom - aktivizálódjék. Meg kell teremteni úgy, hogy ezek a programok, ezek a stratégiák foglalkoztatási orientációjúak legyenek. Különös támogatási rendszert kell adni - és lehet ilyet adni - a falusi szociális vállalkozásoknak. Át kell alakítani a segélyezési rendszert lehetőleg járadékrendszerré. Aki élt falun, tudja, hogy a falusi ember nem fogadja el a könyöradományt, nem fogadja el a segélyezést. Támogatást kell adni a falu szociális alapellátásának kiépítéséhez, mert nem elegendő, nem tud rá pénzt szakítani. Végezetül, tisztelt Ház, különösen fontos, hogy a térségi politika ne szorítkozzék csupán az ipari válságterületek ellátására, kezelésére. Különösen vegye figyelembe azokat a mezőgazdasági régiókat, amelyekben a szegénység dinasztikus, amelyekben soha nem volt munkalehetőség, amelyekben igen sok olyan ember él, akinek az életben többé nem lesz lehetősége arra, hogy dolgozzon. Ezért, tisztelt agrárszakértő kollégák, képviselő urak, hölgyek, azt javasolom, vegyük figyelembe az agrárpolitika átalakításánál azt, hogy az agrárpolitika és a falusi szociális viszonyok egymást feltételezők, egymást segíthetik vagy gátolhatják. A jó szociális körülmények nemcsak következményei, hanem feltételei a jó agrárpolitikának, hiszen képzetlen, elnyomorodott, rossz egészségi állapotú emberekkel nem lehet jó agrárgazdaságot sem csinálni. Köszönöm szépen. (Taps.)