Cséfalvay Gyula (KDNP)

1993. december 7.

CSÉFALVAY GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendelkezésre álló nyolc perc alatt nem sok mindent lehet elmondani, különösképpen azok után, hogy már körbement kétszer is a felszólalás. Sok mindent elmondtak, újra kellett gondolnom azt, hogy most ezek után nehogy ismétlésbe bocsátkozzam, amit mások elmondtak, ugyanazt mondjam el én is. (Közbeszólás a bal oldalról: Csak nyugodtan!) De azért szeretnék olyasmit elmondani, ami nem hangzott el. Megemlítem azokat a legfontosabb törvényeket, amiket a Parlament a működése során meghozott, éppen a mezőgazdaság megreformálásával, átalakításával kapcsolatban: a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a 2. számú szövetkezeti átmeneti szabályokat tartalmazó törvényt. A kárpótlási törvény végrehajtása nagyjából le is zajlott, most van folyamatban egy újabb javaslat megtárgyalása, hogy meg kell nyitni a kárpótlásiigény-beadást, mert sokan kimaradtak, a saját hibájukon kívül nem tudtak benyújtani kárpótlási igényt. Én magam is személyesen tapasztaltam azt, hogy a földhivatalokban nem állt mindenütt rendelkezésre megfelelő bizonylat, hogy tudja igazolni azt, mit vesztett el vagy mit vettek el tőle, hogy a kárpótlást meg tudják neki ítélni. A kárpótlási árverések során én nem tapasztaltam sehol szabálytalanságot. Sok helyen megfordultam, kíváncsi voltam arra, hogy hogyan mennek az árverések. Azonban tapasztaltam olyan visszaélésekre vonatkozó gyanúkat, hogy egyesek számításból próbálják a kárpótlási hivatalokat és azokat a bizottságokat, amelyek végrehajtják az árveréseket, lejáratni. Egy magas rangú, beosztású vezető arról panaszkodott, hogy kimentek pénzes emberek valahova, ahol erdőket adtak el, és nagyon olcsón megvették az erdőt azok elől, akik valamikor tulajdonosok voltak ott, és nem tudtak erdőhöz hozzájutni. Szinte 50 fillérért vették meg köbméterét a fának! Elcsodálkoztam, hogy ez hogyan lehet Megkérdeztem tőle, hogy hát az az árverés nyilvános volt? Azt mondta, hogy igen. És törvényes volt? Azt mondja, hogy igen. Hát nem tudom megérteni, hogy akkor ő hogy mondhatja azt, hogy visszaélések voltak?! Nem olyan ostobák azok az emberek, akik kárpótlási jegyhez hozzájutottak, hogy ne tudnák lemérni, hogy az árverés során ők meddig mehetnek el! Ahol árverés volt, ott az árverezők, ameddig futotta a kárpótlási jegyükből, s úgy ítélték meg, hogy nekik megéri, addig elmentek, és addig árvereztek. Ha nem érte meg neki, akkor kiszállt. De az, hogy valaki potyán megveszi valahol a kárpótlási jegyet féláron vagy negyedáron, és elmegy valahova árverezni, ez nem igaz, mert kárpótlási jeggyel termőföldre ott lehet árverezni, ahol elvették a földet, és csak olyan kárpótlási jeggyel, ami termőföld megvételére is jogosít! Ott, ahol lakik vagy abban a szövetkezetben, ahol éppen ő is tag. Tehát ez nem igaz. Inkább az az igazság, hogy próbálták a hivatalokat lejáratni. A szövetkezeti törvényről Hát megszületett a szövetkezeti törvény, hogy milyen szövetkezeteket hozzunk létre, majd utána az átmeneti szabályokat tartalmazó törvény, ami előírta azt, hogy meddig kell a szövetkezeteket újból megalakítani, előírta a szövetkezeti tulajdon nevesítését, előírta, hogy a szövetkezet a földalapokat az érdekegyeztető fórumokkal köteles felosztani, szóval mindazokat a körülményeket, amik a szövetkezetek megszüntetésével járnak. A legsúlyosabb hiba ott volt, amikor ebben a törvényben előírtuk azt, hogy meddig kell - határidőt megjelölve - bejelenteni a kilépési szándékot. Aki addig nem jelentette be, ott már jogvesztés történt, mert utána már nem jelenthette be. És az emberek úgy voltak ezzel a dologgal, hogy teljesen el voltak bizonytalanodva vidéken, nem tudták lemérni azt, hogy most mi lesz az ő sorsuk. Eddig megvolt a biztos munkahelyük, megvolt a beosztásuk, a megélhetésük - most egy bizonytalanra cseréljék fel? Vagyis mondják fel a tagsági viszonyukat? Nem tudták azt, hogy mi fog bekövetkezni ezután! Meg aztán olyan eligazítás is történt a helyi vezetők részéről, hogy na, aztán majd mit fog kezdeni! Mivel műveli meg a földjét, ha egyéni gazda lesz? Meg nem lesz majd munkahelye, elveszíti a társadalombiztosítási jogviszonyát, nem lesz nyugdíja - és ennek nagyon sokan bedőltek. És ezek az emberek akkor, amikor lejárt az idő, hogy bejelentették volna igényjogosultságukat, már nem lehetett bejelenteni, akkor szaladgáltak, hogy mit tegyenek. Nagyon sokan kerestek meg engem is, hogy valamit tegyek. De hát azon túl, hogy benyújtottam egy törvényjavaslatot, hogy a kívülállók meg a tagok az üzletrészüket megkaphassák, ez már lehetetlenné vált, mert a szövetkezeti törvény ezt már nem teszi lehetővé. Vagyis ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti törvény szerint senki üzletrészt a szövetkezetből nem vihet már ki, sem kívülálló, sem tag. Üzleti forgalma is teljesen leállt, nem lehet eladni, nincs olyan, aki azt meg is vegye. És így immobillá vált az a szövetkezeti vagyon, ami ott van a szövetkezetben, ezt a vagyont a szövetkezet tagsága éli föl, illetve aki bent maradt most már. Most már azt csinálják, hogy elküldik munkanélküli segélyre, menjen el, és annyian maradnak csak, hogy valahogy munkát tudjanak nekik adni. Tudok olyan szövetkezetet, ahol azt csinálja az elnök, hogy elindítja a traktort, körbejárja a falu határát, aztán visszatér a majorba. Az egyik major már majdnem üres, mert eladták belőle az állatokat. (14.10) A vagyonbiztonság olyan laza, hogy a gépeket ott hagyják az udvaron, lelopják róla még az önindítót is. Az állatokat lopják az istállóból. Egyik este mondja nekem az egyik tag, most látta, hogy egy utánfutóval vittek két nagy hízósertést. Hova viszik? - Búgatni. Este. És ezek a sertések ártányok voltak. Meg a növendék marhákat is viszik utánfutóval a majorokból. Ilyen viszonyok vannak. Ha itt sürgősen nem történik valami olyan dolog, hogy a szövetkezeti törvénnyel lehetővé tesszük az üzletrész mobilizálását, vagyis annak a forgalmazási lehetőségét, akkor itt is nagy bajok lesznek. Az igazi szövetkezetek ezután alakulhatnának meg, ha az üzletrészhez hozzájuthatnak majd a jogos tulajdonosok és akkor össze fognak állni és közösen fognak létrehozni majd szövetkezetet. Lejárt az idő, köszönöm szépen. (Taps.)