Varga Zoltán (független)

1993. december 7.

VARGA ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Más sorrendről tudtam, és azt hittem, hogy Szilasy képviselő úr után következem, így igyekszem a vártnál rövidebben elmondani mondandómat. Mindenekelőtt tisztelettel és szeretettel köszöntöm az agrárszakma megjelent képviselőit, akik a késő délutáni órán arról kaphatnak tanúbizonyságot, hogy nemcsak a mezőgazdasági őszi munkálatok, hanem a parlamenti késő őszi munkáltok is sok-sok nehézséggel és gonddal járnak időnként. Úgy gondolom, e mai politikai vitanap megkésett, talán 1990-ben, amikor a rendszerváltás lázában és talán-talán hevületében arra gondoltunk, hogy új alapokon, egy új demokratikus jogállamiságban megreformálunk minden olyat, amit érdemes, tisztázhattuk volna - politikai illuminációk nélkül -, hogyan tovább, merre tartson a magyar mezőgazdaság. A válság jelei kétségtelenül akkor is megvoltak, ez a válság azonban tovább mélyült, ez a válság mára sok helyen - különösen az elmaradott térségekben - kritikussá vált. 1992 márciusában Békéscsabán, a kihelyezett kormányülésen tettem szóvá miniszterelnök úr és az akkori miniszter jelenlétében, hogy Békés megye, mely 1990-ben a választásokon legnagyobb arányban bizalmával a Magyar Demokrata Fórumot tisztelte meg, joggal várja, hogy elmaradott, nehéz helyzetében a mezőgazdaság és élelmiszeripar számára oly sok munkavállalót biztosító megye valamilyen módon könnyítést kapjon terhein, valamilyen módon kilábalhasson ebből a nehéz helyzetből. Akkori miniszterünk későbbi válaszában arra utalt - ahogy ez itt már elhangzott -, hogy nem tudja, miféle válságról beszélek. Szeretném elmondani, hogy ez a válság, amely a mezőgazdasági termelés, az élelmiszeripar, illetve az élelmiszeriparhoz társiparágakként társuló néhány iparágra is vonatkozik, nagyon komoly válságot idézett elő Békés megyében, elsősorban a munkanélküliség területén, hiszen alig van olyan család, ahol az említett területeken ne dolgozna legalább egy-két családtag. Most e rövid időszakban - hiszen körülbelül négy percet tudok felhasználni ebből a hozzászólásból - néhány példával szeretném illusztrálni, hogyan lehetetlenülnek el a hátrányos helyzetű települések azon polgárai, akik munkanélküliségüket valamilyen mezőgazdasági vállalkozással próbálták egyensúlyban tartani. Pusztaföldváron és választókerületem több községében nagyon sok család afféle jövedelemkiegészítésként ciroktermesztést vállalt. A mezőkovácsházi áfész kft.-je csődbe, majd felszámolásra került, és az elmúlt ősszel, 1992 szeptemberében átadott termékért ma körülbelül 150 család nem kapta meg a járandóságát. Ez azt jelenti, hogy 30000 forinttól egész 500000 forintig terjedő összegekre semmiféle esélyük nincs, hogy valaki is kárpótolja őket, holott egész családok, több család összefogásából álló kisebb úgynevezett társaságok is ebből próbáltak megélni, ebből próbáltak túlélni egy korszakot. Tisztelt Ház! Ebben az ügyben levélben kértem segítséget pénzügyminiszter úrtól is és igazságügy-miniszter úrtól is. Sajnálatos módon az érvényben lévő törvények azt mondják, hogy a vállalkozók számára semmiféle tartalékhitel, semmiféle olyan megoldás nem létezik, amivel segíteni tudnánk ezeken a családokon. Ebben a térségben munkahelyteremtésre, új munkahely létrehozására az esély a nullával egyenlő. Ebben a térségben az átlagjövedelmek 15-20%-kal maradnak el az országostól és a fővárosi jövedelmi viszonyoktól. Úgy gondolom, ebben az esetben ilyenfajta felszámolási eljárásokból adódó bakik miatt sújtani, tovább nehezíteni elszegényedett családok sorsát nem szabad - ez a mi felelősségünk, és ez az a felelősség, amit nem szabad felvállalnunk. A másik példa a pilótajátékká emelkedett biogilisztások sorsa. Ugyancsak ebben a térségben, Gádoroson nagyon sokan hallgattak a takarékszövetkezet felhívására és beléptek a biogilisztások táborába. Ma ott tartanak, hogy fiatal házasok, munkanélküli családok maholnap földönfutókká válhatnak, annak következtében, hogy házukat el akarják árverezni és az utcára fognak kerülni. Mindezt azért mondtam el, mert úgy gondolom, hogy a mai fennkölt hozzászólások egyrészt politikai indulatokat tartalmaznak, másrészt makroszisztémák szerint vizsgálják azokat a folyamatokat, amelyeket valóban meg kell vizsgálni. Alulnézetből nézve a magyar mezőgazdaságot, tisztelt Ház, úgy gondolom, azok a jellemző mozzanatok, melyek minden választókerületben előfordulhatnak, amiről szóltam. Még egy gondolat a termőföldről. A termőföldek iránti legnagyobb érdeklődés Békés megyében volt, messze meghaladta az országos átlagot a kárpótlási igénylések bejelentésénél. Ennek ellenére nem készült külön koncepció, hogy hogyan kezeljük Békés megyében azt a fajta kárpótlási rohamot, mely sokszorosan, messze meghaladta a más megyékben zajló ezen folyamatokat. Sem létszámban, sem pénzben, sem koncepcióban nincs hozzá segítség, és úgy gondolom, ezért nem lehet csak kizárólagosan országos mezőgazdasági kérdésekről beszélni, hanem meg kell vizsgálni, hogy egy olyan megyében, mint Békés megye, ahol a természetes fogyás ma mínusz 3,8-et mutat, a legnagyobb az országban, hogyan tudunk hazát teremteni, hogy visszajöjjenek azok az emberek, akik elvándorolni kényszerültek a megyéből. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)