Horváth László (EKgP)
DR. HORVÁTH LÁSZLÓ (Kisgazda): Tisztelt Ház! Amikor meghallottam, hogy a mezőgazdaság fennálló problémái a Ház elé kerülnek, és erről egy teljes napot fogunk tárgyalni, titkon az a reményem volt, hogy egy hatalmas, szakmai érvekkel alátámasztott, olyan nap lesz, amikor ütköznek szakmai elképzeléseink és a megoldás irányába mutatnak ezek a beszélgetések. (A jegyzői székben dr. Horváth Józsefet Tóth Sándor váltja fel.) (15.10) Sajnálattal kellett - különösen a délelőtt folyamán - tapasztalnom, hogy egyre inkább a régi módszer szerint alakultunk, politikai reflexeket szedtünk elő, és egymást sértegetjük, és egymást vádoljuk. Sehova nem vezet, uraim, ez az út. A mai nap feladata, hogy a jövőt mutassa, és nemcsak az, hogy az elmulasztottakat számon kérje. Miért? Mert ha nehezen is, de alakul a magántulajdonlás, az új tulajdonosi réteg. Ez továbbra is alfája és ómegája minden gazdálkodási kérdésnek, így az agrárgazdálkodás kérdésének is. Hadd reméljük, hogy ezen tulajdonost és tulajdont termő folyamat részben a kárpótlási folyamatok kifejeződése révén is a következő év közepére befejeződik. Hadd reméljük, hogy az ezzel kapcsolatos további földalapok kijelölése még ez évben megtörténik. És hadd reméljük, jelenlegi konfúzus helyzetünk nem egy csődbe futó vég, hanem egy reményteljes kezdet. Egy reményteljes kezdet, melynek eredménye lehet általában a középosztály erősödése, és egy reményteljes kezdet, melynek eredményeznie kell a magyar parasztságot. Azt az ezredvégi értelemben vett magyar parasztságot, amely megvalósíthatja azt, amit három és fél éve hirdetünk. Nevezetesen, hogy az új magyar mezőgazdaság a magántulajdon és a magánerő alapján álló magánvállalkozás kibontakozásán, a mezőgazdasági vállalkozó, a parasztember létén múlik. Tudjuk nagyon jól, hogy az ország örökölt gazdasági állapota, pénzügyi helyzete, az elveszett piacok nem voltak kegyesek a magyar agrártermelőkhöz. A sikeres jövő megalapozása azonban nagyon sokban rajtunk is múlik. Mindannyian tudjuk, hogy a tőkeszegény magyar mezőgazdasági vállakozónak ahhoz, hogy sikert érjen el, hitelre és támogatásra van szüksége. Ezek rajtunk múló feladatok, melynek kezelése, sajnos, késett. Nevezetesen, hogy a magyar mezőgazdaság reorganizációjához pénzügyi preferenciális rendszert kell létrehozni. A már kialakult rendszerben pedig a preferenciák nagysága, jelentősége még ma is kicsi ahhoz képest, amilyen a reorganizációs igény. Magyarországon olyan hitelkonstrukciók, amelyek 10% feletti, a vállalkozó által fizetendő kamatot képviselnek, egyszerűen nem működtethetők. Ezért meg kell kérdeznem a Kormányt: készít-e elő a mezőgazdaság talpra állítása érdekében - a már ismerteknél kedvezőbb - kondíciókat? Ha nem, javaslom, hogy sürgősen készüljenek ilyen hitelajánlások a mezőgazdaság sikeres reorganizációjához. S a pénzügyekkel kapcsolatosan még kérdezem: tervez-e valamit a pénzügyi kormányzat annak érdekében, hogy bankjaink leszálljanak a pénzügyi sérthetetlenség elefántcsonttornyából? Bankjaink 10-12%-os kamatmarssal dolgoznak, s a banki tiszviselők - ha az államigazgatással és a vállalati szférával vetjük egybe, akkor - háromszoros bérszínvonalon és sokszoros jutalomszínvonalért dolgoznak. A mezőgazdaságban vállalkozó viszont azt tapasztalja, hogy hitelkérelmére a bank nem válaszol 15 napon belül, mint ahogy ezt például Ausztriában teszik, s a parasztnak nem segít a helyi bankfiók szakembere az üzleti terv összeállításában, mint ahogy azt Dániában teszik a bankok hét napon belül, akár néhány, ceruzával feljegyzett adat birtokában is. Nálunk a reorganizációs hitelkérelemből a banki jóváhagyáson, majd a tárcaközi jóváhagyáson át az állami fejlesztési intézeti ügyintézésig, majd ezt követően a helyi kereskedelmi bankfiókkal a hitelszerződés elkészítéséig, ezt követően a hitelgarancia-kérelem elbírálásáig, majd a hitel rendelkezésre bocsátásáig 8-12 hónap is eltelik. Egyet kell értsek mindazokkal, akik úgy érzik, hogy ez az eljárás nem ösztönzi a magyar vállalkozást. És hogy időben maradjak, szeretnék egy pillanatig foglalkozni a cégbírósági bejegyzések menetével, amikor is a vállalkozó 8-10 hónapig, egy évig csak egy iktatószámmal rendelkezik, amivel sem ingatlanátruházást, sem egyes pénzügyi és kereskedelmi tranzakciót lebonyolítani nem lehet. Ezért - megértve a rendszerváltás hozta rendkívüli igényt, az abból fakadó gondokat - meg kell kérnem a Kormányt, találjon módot a kérdés gyors megoldására. Köszönöm a segítséget. (Taps.)