Rab Károly (SZDSZ)
DR. RAB KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szigetközről szeretnék szólni, ahol, míg a viták, tárgyalások folynak, a pusztulás zavartalanul folyik. A Szigetköz ki van szolgáltatva az emberi, szakmai, politikai felelőtlenségnek. December 15-én lejárt egy sokszorosan elhalasztott határidő, amire a Kormánynak be kellett volna terjesztenie a szigetközi kárenyhítésről szóló programot és pénzügyi tervet. Az ideiglenes műszaki megoldásról szóló áprilisi döntés végrehajtása júliusig sem kezdődött meg, majd a meg nem kezdett munkát júliusban felfüggesztették augusztus 6-ig. Ezt a határidőt sem tartották be, és - semmit sem téve - októberben, újabb két hónapos késéssel, decemberig halasztotta az Országgyűlés Kormányra hallgató fele a program beterjesztését. Ez a határidő is elmúlt. Valamilyen mértékben valamennyien felelősek vagyunk az elmúlt évek szavazásai révén Szigetközért. Ahhoz képest, hogy milyen energiával küzdöttünk, hogy ne épüljön meg az erőmű - se a bősi, se a nagymarosi -, most felelőtlen hallgatás, halogatás és semmittevés tapasztalható. Pedig az eredetileg gondolt károknál is jóval nagyobb pusztulás indult meg, mert a rossz víznél van rosszabb is: ha semmilyen nincs. Az elmúlt év során többször is reméltük, hogy a tárgyalások eredménnyel járnak. Tény, hogy a megbeszélések eddig sorra kudarcot vallottak. Elemezni lehet, hogy kik miatt, de ennek nincs értelme, mert az igazságkereséstől a fák még tovább pusztulnak. Bekövetkezett és fennáll a számunkra legroszszabb helyzet: az erőmű működik, víz nincs, a Szigetköz pusztul, minden létező kár minket sújt, és elsősorban a szigetközieket terheli. Némelyeket kivéve mindannyian reálisan tudjuk, mikor és milyen jellegű döntés születhet Hágában, s hogy addigra, ha végre is hajtják a döntést, nem lesz mit öntözni. Megnyerhetjük a pert, de a per tárgya elvész. Most hallgatnak a határidő-módosításokat kikényszerítők, hiszen igazolódik: tényleg pusztul Szigetköz. Azt én nem is kérem, hogy szóljanak, de legalább ne akadályozzanak! Mindez azonban nem menti fel a Kormányt a felelősség alól - sem az illetékes minisztert -, hogy újabb tehetetlenségük tovább pusztítja a Szigetköz gazdaságát, az ott élőket. A Szigetközben már az elmúlt évben is jelentős károk keletkeztek. Biztos, hogy a természet mostani téli álmából megint kevesebben fognak ébredni. Kérem valamennyi képviselőtársamat, gondolja át a történteket, értékelje, kik milyen szerepet játszottak a kialakult helyzetben, és mit kell tennünk - mert a további károk nem elkerülhetetlenek. Szigetköz nem bírja kivárni a viták végét: elpusztul. Vannak átmeneti megoldások, és ezek egyetlen értékelési szempontja a szigetközi értékek mentése - függetlenül attól, hogy ez a C változat, vagy a szlovák fél - számunkra egyébként nem elfogadható - elképzelésébe illeszkedik- e vagy sem. Kérem a Kormányt, haladéktalanul nyújtsa be az ideiglenes intézkedésre vonatkozó tervét, az Országgyűlés vitassa meg a legközelebbi időpontban, és a Kormány haladéktalanul rendelje el a kárenyhítő munkák megkezdését. Felelőtlenség a további halogatás. A jelenlegi helyzet hasonló ahhoz, amikor jégverés után a parasztember kimegy furkósbottal a földre, üti-vágja a megmaradt termést, és azt kiabálja: "Na, nézzük, Istenem, ketten mire megyünk!" Mindannyian megértik, miért mondom: nem lehet várni a kárenyhítő munkákkal a szakértői jelentésekre, sem a politikai igazságokra, mert mire döntés születik, már nincs miről dönteni. A Szigetköz lakossága, polgármesterei többször hiába kérték eddig a realitásokat figyelembe vevő, az emberek, a gazdaság, a természet visszafordíthatatlan kárainak elkerülését jelentő intézkedéseket. A Szigetköz pusztul, nem tud várni. Tudom, hogy az ott élők sem fogják tűrni - és nem is tűrhetik tovább - az intézkedések halogatását. Kérem miniszterelnök urat az azonnali intézkedésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps. - Dr. Tarján Lászlóné szólásra jelentkezik.)