Pál József (MDF)
PÁL JÓZSEF (MDF): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tartom illendőnek, hogy az első szavam mindenekelőtt a köszöneté legyen. Miért? Azért, mert abban a feszített törvényhozási rendben, amelyet a rövidke határidőre még vállalt ez a sokat szidott, igaztalanul szapult, olykor pedig megrágalmazott Parlamentünk, szóval ebben a Forma-1-es gyorsaságú ütemtervben már önmagában a megszólalás lehetősége is kitüntetett alkalmat jelent. Azt pedig egyenesen rendkívülinek tekinthetjük, hogyha a bent levő 160 körüli önálló képviselői indítvány közül bármelyik is a tisztelt Ház elé kerülhet. Ezért köszönöm mindenkinek, akit illet - és ez szinte az egész Ház -, hogy önálló képviselői indítványom az elmúlt heti egyöntetűnek mondható napirendre vétel után a kivételes és sürgős eljárás ügyrendi kategóriájában is versenyben lehet. Az elmúlt héten - az idő előrehaladtára való tekintettel - megelégedtem a szíves ajánlással. Ezúttal azonban indokolni is szeretném és kívánom a kivételességre és a sürgősségre vonatkozó kérésemet. Tisztelt Ház! Amikor önálló indítványomat beadtam, helyi, regionális, Nógrád megyei szempontok szerint indultam el. Ám kezdeményezésem jóval korábbi szempontok szerint alakult, és jóval korábbi időszakra nyúlik vissza, mégpedig a kelet-magyarországi kormánylátogatások időpontjaira. Ebben az értelemben korántsem csupán szeretett pátriám érdekében szólok, hanem az ország leszakadónak nevezett részeiért is. Falvak százaiért, családok ezreiért, komfortjuk, életminőségük javításáért, eme térség modernizációjáért. Még az elmúlt év őszén igyekeztem felhívni a figyelmet a most önálló indítványban is megfogalmazott ellentmondáshalmazra. Szeptemberben tárgyaltuk a települések kedvezményezetti körének besorolási szempontjait. A vitában óhatatlanul előkerült, majd éles szóváltás tárgya lett A területfejlesztési koncepció címként jelölhető nemzeti létkérdés. A vita során kísérletet tettem arra, hogy mielőbb feloldódjék az a törvényi antinómia, amely az egyes megyékre megszületett kormányhatározat és a Parlament által meghozott LXXXIII. törvény között feszül. Szavaim nyomán akkor tárcaszintű elmozdulás nem történt. Őszre, télre feszültté vált a helyzet a kormányhatározatban érintett települések, kisrégiók önkormányzatainál. Erről a polgármesterek személyesen, levélben, sürgős telefonokkal és faxon egyaránt értesítettek. Végül a kérdés nálunk a kormányhatározat nyomán megalakult Megyei Regionális Tanács elé került. Ebben a koordinációs szervezetben a helyi képviseleten túl az érdekelt minisztériumok is szavazati joggal - s tegyem hozzá: igen aktívan - vannak jelen. Januári ülésükön született meg a döntés, hogy a törvényi elmozdulás feloldása nélkül lehetetlen a rendelkezésre álló pénzeszközök, valamint az önkormányzatok cselekvőképességének egymásra találása. Végül is mi akadályozhatná meg a rendelkezésre álló költségvetési pénzek és az önkormányzatok egymásra találását? A korszellem politikai szempontjai két ilyen szerelmest aligha sodorhatnak a tragikum irányába. De miről is van szó, tisztelt Ház? Mindössze egy mondatról. Az 1992. évi LXXXIII. törvény 52. �-ának (4) bekezdéséről, amely hatályát vesztené. Ezáltal lehetővé válik, hogy a területfejlesztés kedvezményezett területein az összes állami forrásból származó támogatás legnagyobb mértéke: a beruházási költség 100%-a is odaítélhető legyen. Mivel módosító javaslatom az összes állami támogatás mértékére vonatkozik, az önkormányzatok előtt megnyílik a lehetőség, hogy a különböző célalapokból és támogatásokból akár a teljes beruházás költségének forrásfedezetét is biztosíthassák. Miért fontos ez? Nos, itt megállok. Magyaráznom kellene mindezt? Akinek igen, annak már a valóságismeretén aligha változtathatnánk. Ő bizony nem látott még nehéz sorsukban magukra hagyott, az elmúlt évtizedekben koncepciózusan lerontott régiókat, térségeket, s mindezek fölött nem érzékelte azt a fölcsiholódott életkedvet, amely az önkormányzatiság elvének bevezetésével történt, leváltva ezzel a nyomorító tanácsrendszert. Ma elmondhatjuk, jövőt megalapozó, legjobb nemzeti beruházásunk egyike az önkormányzatoknak megfontoltan adott pénzeszköz. Ehhez aligha kell elhúzódó plenáris vita, elegendő az illetékes bizottságok szakmai minősítése. S ennyi, tisztelt Ház, talán elegendő a kivételes eljárás indokául is. Végezetül_