Csehák Judit (MSZP)

1994. február 13.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi előterjesztés - mint ahogy arról miniszter úr is szólt - a Társadalombiztosítási Önkormányzatok közül a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat javaslatára készült el és azzal egyetértésben került a tisztelt Ház elé. Ez örvendetes tény. És üdvözöljük azt is - az előterjesztés pozitívumaként -, hogy nem kezdődik el az idei nyugdíjemelés kapcsán az a tavalyi kellemetlen vita, hogy vajon be kell-e tartania a Kormánynak és a Parlamentnek a jelenleg hatályban levő törvényt. Abból indul ki tehát ez a közös előterjesztés, hogy az 1975. évi II. törvény 44. � (6) bekezdése alapján az idei átlagos nyugdíjemeléseknek meg kell felelniük az idén várható nettó keresetnövekedés mértékének. Éppen azért, mert törvényes előírás alapján készült ez a mostani előterjesztés, azt gondolom, érdemes elidőzni néhány részletkérdésnek tűnő ügynél, sorra venni ezek közül néhányat, hiszen higgadtan és tárgyilagosan, politikai felhangoktól mentes vitában ezekre a szakkérdésekre is figyelhetünk. Négyet szeretnék ezek közül megemlíteni. Először is az a véleményünk - egybehangzóan az önkormányzat álláspontjával és miniszter úr véleményével -, hogy az évi rendszeres nyugdíjemelésekről a törvénynek kell rendelkeznie. Módosítanunk kell tehát az ügyek döntésének jelenlegi mechanizmusát. Jelenleg ugyanis először a tisztelt Ház elfogadja, többnyire az év utolsó napjaiban a társadalombiztosítás költségvetését. Ez a költségvetés rendelkezik a nyugdíjemelésre szánt összegekről, majd ennek a rendelkezésnek a birtokában kezdődik el a vita a konkrét metódusról az önkormányzatban, aztán az önkormányzat és a Kormány között, majd fogadja el a Kormány a tervezetet, majd terjeszti az Országgyűlés elé. És amikor mi döntést hozunk - még ha egybehangzó is az a döntés -, jelenhet meg a Kormány rendelete, aminek alapján az éves nyugdíjintézkedést végre lehet hajtani. Az önkormányzatok létrejötte után egyszerűsíthető, ésszerűsíthető a jelenlegi döntéshozatali folyamat, és kialakítható egy olyan törvényi szabályozás, amelynek kapcsán nem kell ezt a hosszú menetet minden évben végigjárni, aminek kapcsán transzparenssé válik, kiszámíthatóvá, beláthatóvá az éves nyugdíjemelés mechanizmusa. Egy olyan törvényre van tehát szükség, amely valójában világossá teszi az egyes ember, az egyes nyugdíjas előtt, hogy mire számíthat évente, s amelynek kapcsán a Kormány és az önkormányzat a végrehajtás metódusáról már szabadon tárgyalhat és szabadon dönthet. Szeretném elmondani azt is, hogy a mi várakozásaink szerint 1994-re kellett volna megszületnie ennek a törvénymódosításnak. És nagyon határozottan az a véleményünk, hogy miután az 1975. évi II. törvény módosításáról még ezután fogunk tárgyalni, ez a tárgyalási menet lehetőséget ad arra, hogy akár még a jelenlegi Parlament időszakában megszülessék egy olyan, a nyugdíjemelések rendszerére vonatkozó törvénymódosítás, ami a nyugdíjasoknak garanciát adhatna. Megjegyezzük azt is, hogy ha nem ilyen előterjesztés kerül be a tisztelt Ház elé, akkor mi módosító javaslatainkkal megpróbáljuk ilyen módon korrigálni az 1975. évi II. törvény vonatkozó paragrafusait. Szeretném azt is elmondani, hogy természetesen alapelveket kell ennek a törvénynek megfogalmaznia. Milyen alapelvekről lehet szó? Meggyőződésem az, hogy éppen 1994 adna lehetőséget, hogy a várható éves bérfejlesztésről áttérjünk egy kiszámíthatóbb mutatószámra, az elmúlt évi keresetnövekedés figyelembevételére. Ez tehát azt jelentené, hogy az 1994. évi nyugdíjemelések nem az 1994. évi várható keresetnövekedéshez igazodnának, hanem az 1993-ban már bekövetkezett nettó keresetnövekedésekhez. Ez a két öszszeg ebben az 1993-as, 1994-es időszakban rendkívül közel áll egymáshoz. Ezért az a véleményünk, hogy a törvény módosítására még ebben az évben lehetőség van, és áttérhetünk az elmúlt évi indexek figyelembevételére. A szakértőknek persze igazuk van, és azt mondják, hogy ha az elmúlt évi keresetnövekedésre építjük a nyugdíjintézkedéseket, akkor csak év közben tudunk megbízható adatok alapján számolni, és nem valószínű, hogy évi egyszeri, hanem minden bizonnyal csak évente kétszeri nyugdíj-intézkedési metódust tudunk kialakítani. A szakértőknek igazuk van. Azonban meggyőződésünk, hogy lehet olyan nyugdíjemelési metódust, mechanizmust találni, amely akár évente kétszer, de mindkét esetben január 1-jétől visszamenőlegesen, tehát zavart keltő, áthúzódó hatások nélkül emelné a nyugdíjakat. És ebben az esetben a nyugdíjasok nagyobb biztonsággal tudnák kiszámítani a saját nyugdíjukat, nem okozna minden évben újból és újból zavart az áthúzódó hatások miatt a nyugdíjak évenkénti emelésének, illetve a százalék kiszámításának a megítélése. Úgy gondolom tehát, hogy az 1975. évi II. törvény módosításakor még az idén, lehetőleg márciusban egy ilyen típusú törvénymódosításra van szükség. Ezeket az alapelveket kell a törvénybe beiktatni. Szeretném hozzátenni természetesen, hogy ha ilyen módon változtatnánk a törvényt, akkor sem kerülhető meg néhány részletkérdésnek, részkérdésnek a vitája. Hiszen utalt rá miniszter úr is, hogy tisztázni kell, hogy ebben az esetben rendelkezik-e majd a törvény arról, hogy miként kell emelni a nyugdíjminimumokat. Igaz, elismerem, a társadalombiztosítás nem finanszírozhatja az alacsony ellátások kiegészítését. De éppen ezért lett volna szükség a szociális törvény módosítására. Tehát miközben elismerem azt, hogy a jelenlegi nyugdíjemelés nem alkalmazhat más metódust, súlyosan kifogásolom és hiányolom, hogy a szociális törvény 1993. évi módosításakor nem rendelkeztünk az idős emberek jövedelemkiegészítéséről, nem foglaltuk törvénybe ennek a szabályait, nem oldottuk meg voltaképp az alacsony ellátások problémáját. Ezért tehát a nyugdíjemelésről szóló vita nem teljes körű akkor, ha csak itt beszélünk az alacsony összegű ellátások ügyéről, és ha nem tesszük hozzá, hogy bizony, a szociális törvényben intézkedni kellett volna ezeknek az ellátásoknak az emeléséről. Nem arról van szó, hogy 20 vagy 40 forinttal nagyobb összegű emelésből megélhetnek-e az emberek, hanem arról van szó, hogy ha a nyugdíjrendszer nem finanszírozza, mert nem tudja finanszírozni ezt, akkor vajon kinek kell finanszíroznia, kinek kell az idősek jövedelembiztonságát meghatároznia és fenntartania? Úgy gondolom, vitatkoznunk kell, meg kell beszélnünk, hogy mi legyen a magas összegű ellátások kiegészítésével. Én helyeslem az előterjesztésnek azt az elvét, amely nem zárja ki a magas összegű nyugdíjakat a nyugdíjemelésből az Alkotmánybíróság döntésének és véleményének megfelelően, azonban egy diszpreferenciát alkalmaz. Helyeslem annak az elvnek az alkalmazását is, hogy csak olyan összeghatárig egészíti ki teljeskörűen a már megállapított nyugdíjakat, amelyek törvényesen a jövedelemhatárok figyelembevételével 1993-94-ben jelenleg is képződhetnek. Ez az összeghatár valóban 30 000 forintos nyugdíjat jelent. Úgy gondolom, azt a 3000 embert, aki nem kapja meg a nyugdíjak 10%-ának megfelelő nyugdíjemelést, nem hátrány éri, hanem elvi alapokon működő diszpreferenciát alkalmazunk. Ilyen összefüggésben nem értek egyet Palotás János képviselőtársam álláspontjával sem. A vitában tisztáznunk kell az együtt folyósított ellátások összeghatárát, egyáltalán ezt a kérdéskört. Megkerülhetetlen a saját jogú nyugdíjasok és az elhalt hozzátartozó nyugdíja együtt folyósításának az ügyét tisztázni. (17.00) Azt gondolom, nem megfelelő eljárás az, ha a Kormány és a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat csendes egyetértéssel hagyja elértéktelenedni ezt az öszszeghatárt, és tulajdonképpen minden évben valamivel kevesebbel emeli ezt az összeghatárt, mint az átlagos nyugdíjemelés. Nem hiszem, hogy ez jó megoldás. Nyilvánosan tisztázni kell, hogy hogyan és miként gondolkodunk azokról az özvegyekről, akik saját jogú nyugdíjjal is rendelkeznek. Ugyancsak idetartozónak ítélem - utolsóként ezt szeretném elmondani - azoknak az ügyét, akik az idén mennek el nyugdíjba. Rájuk nem vonatkozik az idei nyugdíjemelés, ugyanakkor az idén nyugdíjba menők nyugdíja nem magasabb, hanem alacsonyabb az átlagnyugdíj-színvonalnál. Éppen ezért nem tartom hoszszú távon követhetőnek ezt a jelenlegi metódust. Az a véleményem, hogy az adott évben nyugdíjba menőknek - legalább az első fél évben nyugdíjazottaknak - részesülniük kellene a második fél évben sorra kerülő nyugdíjemelésből, éppen azért, mert jövedelmük ily módon még jobban elmarad az átlagnyugdíjas-állomány jövedelmétől, éppen azért, mert számukra szigorúbb szabályok, szigorúbb feltételek érvényesülnek a nyugdíj kiszámításakor. Összefoglalva tehát az a véleményem, hogy el lehet fogadni, lehet támogatni ezt a jelenlegi nyugdíjemelési javaslatot annak a tudatában, hogy szükség van a szociális törvény kiegészítésére és módosítására, az 1975. évi II. törvény szabályainak a kiegészítésére és bizonyos részkérdések tisztázására is. Hozzáteszem, ez a rendelkezés és a törvénymódosítás sem oldja meg a rendkívül régen nyugdíjazott, 1900 és 1910 között születettek nyugdíjemelésének, nyugdíjkorrekciójának az ügyét, ezért ezt külön is meg kell tárgyalnia a Parlamentnek. Befejezésül engedjenek meg három megjegyzést. Van némi elhallgatás is részben az előterjesztésben, részben pedig az országgyűlési határozati javaslatban. Nem esett itt szó arról, hogy a gyes esetében és a szociális ellátások esetében a Kormány felhasználja a teljes évi keretet. Az év második felére nem marad fedezet sem a gyermekgondozási segélyen lévők ellátásának emelésére, sem pedig a szociális ellátások emelésére. Ez is hozzátartozik a teljes igazsághoz. Miközben tehát üdvözöljük, hogy ezek az ellátások is 10, illetve 14%-kal emelkednek, nem szabad elhallgatnunk azt, hogy ezeknek az ellátásoknak az emelésére a második fél évben nincs már költségvetési fedezet. Az utolsó megjegyzésem Eke képviselőtársam beszámolójára vonatkozik. Nálam van a parlamenti bizottság ülésének a jegyzőkönyve. Képviselőtársam pontatlan volt, szándékosan vagy talán szándék nélkül. A parlamenti bizottság az általános vitára való alkalmasságát támogatta egybehangzóan és egyhangúlag ennek az előterjesztésnek. Nem dönthetett még ennek az országgyűlési határozatnak az elfogadásáról, és egyetértéséről már csak azért sem beszélhetünk, mert előttünk van - az imént osztották ki - az a bizottsági módosító javaslat, amit a szociális bizottság fogalmazott meg, éppen ehhez az országgyűlési határozathoz. Ugyanígy nem esett szó a társadalombiztosítási alapok vagyonáról és más olyan kérdésekről, amelyekről képviselőtársam beszélt. Úgy gondolom, hogy a bizottsági ülésről szóló beszámolónak tárgyszerűnek kell lennie. Képviselőtársamnak módja és lehetősége van arra, hogy a vitában a saját véleményét is teljeskörűen és hosszasan kifejtse. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)