Balogh Gábor (független)
BALOGH GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem felszólalók elég sok mindent elmondtak, mindössze egy reflexióval élnék, mégpedig azzal, hogy ha az előző évi nettó jövedelem- vagy keresetnövekedéshez fogjuk viszonyítani a nyugdíjemelés mértékét, akkor az egyrészt feltételezi a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődést, másrészt a kiegyensúlyozott jövedelemkiáramlást, végezetül pedig az infláció mérséklődését vagy stagnálását - mert csak ebben az esetben van értelme az előző évi nettó jövedelem- vagy keresetnövekedéshez viszonyítani a reálérték-megőrzést. Ezzel kapcsolatban számos egyéb fenntartásom is van azonban, amit majd a beszédem során ismertetni fogok. Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! A megtakarítások sajátos formája a nyugdíj: nem mondható ki egyértelműen sem az, hogy munkaviszonnyal, sem az, hogy szolgálati idővel, sem pedig, hogy járulékfizetéssel szerzett jog. Viszont az sem állítható, hogy ezektől a fogalmaktól, intézményesült formáktól távol áll, ugyanis mindegyik intézményesült formához kapcsolódhat, de leginkább a járulékfizetéshez - bár megjegyzem, hogy vannak évek, amelyek járulékfizetés nélkül is beszámítanak a szolgálati időbe, például az egyetemi évek, pontosabban: a nyugdíj megállapításakor figyelembe kell venni ezeket. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert egy-egy nyugdíj megállapításánál, illetőleg reálértékének megőrzésekor folyton szembetaláljuk magunkat ezzel a problémával. Az elmondottak arra is utalnak, hogy sem a nyugdíjrendszer, sem pedig a reálérték-megőrzés nincs szinkronban egymással. Amikor a nyugdíj összegét megállapítják, rendszerint egy meghatározott időszak átlagkeresetét veszik figyelembe, ami az elmúlt években különböző felszorzásokkal még úgy-ahogy kompenzálta az infláció miatt bekövetkezett értékvesztést. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy ez a kompenzálás, felszorzás vagy szorzószám-alkalmazás bonyolultabbá teszi az egyszerűbb emberek számára amúgy is áttekinthetetlen nyugdíjrendszert. A nehézséget még fokozza az évente változó degresszió, illetőleg a szolgálati idő tekintetében is meglévő degresszív számítási mód. A meglévő számítási rendszer egyértelműen azt mutatja, hogy nincs összhang a társadalombiztosítás nyugdíjszámítási rendje és a jövedelemkiáramlás között. A helyzetet súlyosbítja, hogy mind a mai napig rendszeridegen elem alkalmazásával igyekeznek a nyugdíjak értékállóságát megőrizni, vagyis nem belső mutatót használnak, amikor a nyugdíjak értékállóságát kell meghatározni, hanem a rendszertől idegen nettó jövedelem-kiáramlást - ez még tovább torzítja a nyugdíjak értékállóságát, hiszen elvonatkoztat minden olyan belső összefüggéstől, amely a nyugdíj megállapításakor szerepet játszott. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy ezt egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni, ugyanakkor hibául rovom fel, hogy csak kevés kísérlet történt egy objektív értékállósági modell kialakítására. Mert mit jelent az, hogy a nyugdíj megőrzi reálértékét? A nyugdíjrendszertől csak a biztosítási elv kereteibe illeszthető értékmegőrzés várható el. A nyugdíj elvileg az aktív életkorban fizetett járulék tőkésített összegének felhasználása - úgy is mondhatnám, hogy a nyugdíjas a befizetett járulékának és keresetének arányában követelhetné nyugdíját, illetőleg megállapított nyugdíjának értékállóságát. Egy másik elv szerint a kereset és a nyugdíj közötti arány lenne értékállónak tekinthető. Ennek az elvnek a fogyatékossága, hogy a keresetnyugdíj-arány nem azonos a nyugdíj reálértékének megőrzésével. A nyugdíj reálértékének megőrzése ugyanis a megélhetési költségek alakulásával, a fogyasztóiár-változásokkal függ össze. Erről 1993-ban beadott módosító javaslatommal összefüggésben bővebben szóltam már. Míg a nettó átlagkeresetektől elmaradó nyugdíjarány csak a nyugdíjasokra vonatkozik, addig a reálérték-csökkenés nemcsak a nyugdíjasokat, hanem az egész lakosságot is sújtja. A fentiekben említett két verzió tehát nem biztosítja egyértelműen a nyugdíjasok megélhetési biztonságát. A Kormány által beterjesztett határozati javaslat fogyatékossága, hogy körülbelül 3100 nyugdíjas kivételével - akik számára egységesen 3000 forintban határozza meg a nyugdíjemelés összegét - figyelmen kívül hagyja az elmúlt évtizedek során érvényben volt, eltérő nyugdíj-megállapítási módokat. Különösen sújtja ez azokat a nyugdíjasokat, akiknek az ellátásait nem az 1975. évi II. törvény alapján, hanem az ezt megelőző jogszabályok szerint állapították meg, továbbá azokat, akiknek a nyugdíját szorzószám alkalmazása nélkül, tehát 1988 előtt állapították meg. E téren történtek ugyan intézkedések az elmúlt évek során, de lényegében a lineáris kulcs alkalmazása - vagyis a 10%-os egységes nyugdíjemelés - nem oldja meg az ő problémáikat. Azt javaslom ezért a Nyugdíj-biztosítási Önkormányzatnak és a Kormány illetékes szerveinek, hogy - az ő sajátos problémáikra is tekintettel - készítsenek egy átfogó nyugdíj-felülvizsgálatot, amely a lehető legkisebb mértékűre csökkenti az eddigi nyugdíjemeléseknek vagy ennek a lineáris nyugdíjemelésnek a kedvezőtlen hatásait. Az átfogó felülvizsgálat következményeként pedig különítsenek el egy megfelelő összeget, kifejezetten ezen rétegek nyugdíj-valorizációjára, és még az idén - vagy pedig jövőre - tegyenek intézkedéseket ezen rétegek megélhetési biztonságának javítására. Számításaim szerint ez a kompenzatív értékmegőrzés az 1975 előtti nyugdíjasok közül mintegy 300000 főt érintene, az 1975 és 1988 közötti nyugdíjasok köréből pedig mintegy 500000 főt. (17.30) Tisztelt képviselőtársaim! Az elmondottakkal arra szerettem volna rámutatni, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer már nem alkalmas a nyugdíjasok közötti diszkrimináció megszüntetésére. Sőt még mélyíti is, attól függően, hogy ki mikor ment nyugdíjba. Az 1975. évi II. törvény nyomán meglevő számítási mód semmiképpen sem felel meg a társadalmi igazságosság követelményeinek, ezért minél előbb egy igazságosabb, alternatív nyugdíjrendszer kialakítását és bevezetését tartom indokoltnak. Az eddigi munkálatok, illetve tapasztalatok alapján ágazati nyugdíjtörvény 1995-ben elkészíthető és legkésőbb 1996-tól bevezethető. Ennek az alternatív nyugdíjtörvénynek az alapelveit azonban még az idén a tisztelt Ház elé kell terjeszteni és két olvasatban megtárgyalni. Remélem, javaslatomra a következő Kormány és Parlament is fogékony lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)