Balás István (független)
DR. BALÁS ISTVÁN (Magyar Piacpárt): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Amikor 1992 májusában elfogadtuk az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényt, a törvény legutolsó rendelkezései között szerepel a következő előírás: az a személy, aki olyan bűncselekménynek esett áldozatul, amellyel kapcsolatban az állam elmulasztotta érvényesíteni a büntetőigényét, külön törvény alapján lesz kárpótlásra jogosult. A törvény előírta, hogy ezt a törvényjavaslatot, amely erre vonatkozik, a Kormánynak kell beterjesztenie 1992. november 30-ig. Sajnálattal kell megállapítani, hogy bár ez a határidő azóta _busásan" letelt - majdnem másfél év telt el azóta -, ez a törvényjavaslat még nem került a Ház elé. Annál is inkább sajnálatos ez, mert Országgyűlésünk legelső törvényében törvénybe iktatta az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét, és most, 1994 elején még mindig ott tartunk, hogy bár a nyomozások már megindulnak lassan az 1956-os őszi tömegmészárlások, sortüzek ügyében, az itt elhunytak hozzátartozói a mai napig semmilyen törvény alapján nem kapnak kárpótlást. (18.10) Megpróbáltam utánajárni, hogy egyáltalán készül-e az országgyűlési előírásnak megfelelően egy ilyen törvényjavaslat? Az Országgyűlésben található restanciajegyzékre vezetett megjegyzésből azonban az tűnik ki, hogy nem készül. A Miniszterelnöki Hivatal ugyanis úgy tájékoztatta az Országgyűlés apparátusát, hogy a kárpótlásra ebben a körben jogosultak jelentős részének büntetőeljárás keretében nyílik majd mód a sértetti polgári igény érvényesítésére, amennyiben az 1993. évi XC. törvény alapján az ügyek megfelelő stádiumba jutnak. Nem kívánok most azzal foglalkozni, hogy mi a különbség egy büntetőeljárásban történő polgári jogi igény érvényesítése, illetve egy kárpótlási törvény alapján biztosított kárpótlás között, de röviden szeretnék arra utalni, hogy ezek szerint ilyen előfeltételekhez van kötve a Kormány elképzelése szerint az adott kör kárpótlása. Egyáltalán, ha megindul ez a büntetőeljárás, ha elítélik az elkövetőt, ha a jogosult egyáltalán megéri ennek a végét. És végül mit kérhet ez a jogosult a büntetőeljárásban? Egy golyóval átlukasztott lódenkabát foltozási árát? Ez, úgy gondolom, megcsúfolása lenne a sortüzek áldozatai emlékének, a sortüzek áldozatai hozzátartozóinak. Erre figyelemmel terjesztettem elő a módosító indítványt, melynek lényege az, hogy az 1956-os sortüzek áldozatai, hozzátartozói is legyenek jogosultak e törvény alapján személyi kárpótlásra. Megjegyzem, ez a kör nem túl széles. Az országos összesítésben 500-700 személyről lehet mindössze szó. Rendkívül méltánytalan, hogy ez a probléma mostanáig húzódott. Módosító indítványom másik része azonban szorosan kötődik a Kormány előterjesztéséhez. Kevesen tudják, hogy a kárpótlási igények életjáradék formájában történő kelégítése során milyen nagyságrendű összegeket szoktak folyósítani életjáradékként. Van arra is példa, hogy a havi életjáradék összege mindössze 27 forint, melyet 50 forintért kézbesít a posta. Úgy gondolom, ez ismét az érintettek megcsúfolása. Az indítvány lényege az ebben a körben, hogy szabja meg a törvény azt a minimális összeget, amelynél kevesebb az életjáradék összege nem lehet. Hogy ez az összeg mennyi legyen, az más kérdés. Javaslatom szerint 500 forintnál kevesebbet ne lehessen kifizetni havonta az érintetteknek. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)