Petrenkó János (független)
PETRENKÓ JÁNOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múltkor már egy pár gondolatot elmondtam a magyar kamarai törvény és az állami kamara létrehozásáról, a piacgazdaság elhanyagolásáról és azokról a gondolatokról, amelyek végeredményben 1990-ben a többpárti Parlamentben megfogalmazódtak, hogy nekünk egy piacgazdaságot kell építeni, és közben elfelejtették annak a gondolatvilágát s hatásait megvizsgálni s elindítottak egy olyan folyamatot, amikor állami kamaráknak, állami alkalmazottaknak a bebetonozását célozták meg. Az elmúlt 15-20 év komoly szereplői most olyan pozícióba tudnak kerülni, amit nem hiszem, hogy az 1994 utáni piacgazdaság - vagy már a mostani piacgazdaság is - el tud tűrni. Nagyon furcsának tartom, hogy a Magyar Gazdasági Kamara, ami, úgy tudom, nem elnyomott kamara jelen pillanatban és nincs illegalitásban, nem tudta betölteni rendeltetését a magyar gazdaságban. Mert ha be tudta volna tölteni, akkor jelen pillanatban az ipar nem 40-50%-kal lenne alacsonyabb termelési szinten, a mezőgazdaság nem lenne ilyen és sorolhatnám tovább. Tehát gyakorlatilag egy olyan kamara működik nem messze tőlünk - a Parlament mellett -, aminek a vezérkara és az egész szervezete alkalmatlan a magyar gazdaság kovászának. Most erre ragyogó törvényeket hoztak a gazdasági bizottság komoly szakértői, és azt hiszem, ez elég nagy kritikája a magyar gazdaságnak és a magyar gazdaság működése lehetőségeinek. Nem tudom, kinek volt az alapötlete, hogy ezeket a törvényeket ebbe az irányba kell terelni és nem a piac-, a teljesítménycentrikusságot akarjuk megoldani, hanem pont azt, hogy hogyan lehet megoldani, hogyan lehet tovább működtetni azokat az embereket, embercsoportokat, akiknek a teljesítménye mérhetetlen volt az elmúlt időben is, de azt hiszem, a következő négy évben sem fogjuk tudni mérni. Valószínű, hogy a békákkal fognak beszélgetni a gazdaság teljesítményképességéről, azok elég mély szinten vannak, azt hiszem, ez a törvény erre kiválóan alkalmas. Szeretnék egy-két gondolatot ebből felolvasni, hogy milyen lehetőségek vannak. Először is: állami többségű tulajdonú cégekből lehet delegálni embereket a kamarák elnökségébe vagy vezetésébe, egyharmad részben. Igen ám, csak 1990-től piacgazdaságot építünk, ezt a Parlament szavazta meg, hogy nekünk el kell indulni a jövő fejlődésének irányába, s el kell indulni egy olyanfajta piaci irányba, ahol a magyar gazdaságnak Európára és a világra ki kell tekintenie és versenyeznünk kell a szilaj gazdasági emberekkel. Nem volt elég az elmúlt 40 év kerítése, végeredményben nem tudtunk kitekinteni a gazdaságra, és amikor 1990-ben, most lebontottuk ezeket a gátakat - hála az égnek -, akkor sorban rugdossák le a fejünket azok a szilaj emberek, akik bejönnek a magyar gazdaságba, pont azért, mert nem vagyunk felkészülve egy nemzetközi kitekintésre és az európai gazdaságban való részvételre. Ezek után kiválasztunk egy ilyen kamarai törvényt, egy ilyen kamarai megoldást. Úgy látszik, a törvényhozók agyrendszere - akik ebben részt vettek - a _kötelező" szót nem tudta kitörölni magából, mert az elmúlt 40 évben kötelező volt KISZ-titkárnak, KISZ-tagnak, párttagnak, szakszervezeti tagnak lenni, most kötelező gyakorlatilag olyan kamarában lenni, ami nem fog működni. Erre majd megint rá fogunk jönni, és arra is, hogy a piacgazdaságnak és ennek a kamarai törvénynek nem sok köze van egymáshoz. Nagyon érdekes példája ennek, hogy a szomszédunk, az osztrák kamara most dolgozik azon, hogy hogyan szüntesse meg a kötelező tagságot és hogy legyen versenyképes az európai közösségben. Én azért szerettem volna, hogy ezeket a gondolatokat önök átlássák - vagy legalábbis eljusson önökhöz -, sajnos, azok az emberek nem nagyon vannak itt, akik ezt a törvényt szorgalmazták, úgy látom, hiányoznak a teremből. Egyedül Illéssy barátunk - akinek szellemi terméke úgy látszik, nagyszerűen, több oldalon egészítette ki ezt a törvényt - van itt jelen, aminek nagyon örülök. Még jobban örülnék, ha valamikor részt vett volna a gazdaságban, vagy legalább a kispadon focizott volna a gazdaságban. Akkor valószínűleg olyan sugallatok is jöttek volna, amit lehet használni. Tehát én változatlanul nagyon nagy problémának látom, hogy olyan szövetségek, mint a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, amely igaz, hogy taglétszámban nem üti meg az Iposz 140000 fős és éves szinten 50%-os fluktuációval működő cégeit, háttérbe lesznek szorítva. És mivel az országos lefedések problémáit akarják megoldani, egyszerűen nem is fog tudni a Magyar Gyáriparosok Szövetsége ebbe beletekinteni vagy legalábbis nem tud hatásának és termelési értékeinek nagyságrendjével részt venni a magyar gazdaságban. Ha ez a törvény, ami önök előtt - és előttem is - van, így lesz megszavazva, akkor azt hiszem, az 1994-es választás után az egyik első törvénynek kell lennie, amit meg kell szüntetni. Nem hiszem, hogy ennyire gazdagok vagyunk, hogy megint háromszáz-egynéhány képviselő ezzel foglalkozzon és próbálja lebontani azt a gazdasági kamarai törvényt, ami most előttünk fekszik. Elhiszem, hogy szükség van beosztásokra egy-két év múlva is, de próbálják megérteni, hogy az emberi gyarlóságot és az emberi értékeket nem úgy kell képviselni, hogy különböző állásokba bebetonozzuk azokat a tehetségtelen embereket, akik az ország helyzetének jobbítását nem tudják elősegíteni, hanem igenis nyitottá kell tenni a gazdaságot, nyitottá kell tenni azért, hogy versenyezni tudjunk. Én gyakorlatilag ezt a kamarai törvényt elfogadhatatlannak tartom, és valószínű, hogy a legrosszabb törvények közé tartozik, amely jelen pillanatban a Parlamentben esetleg megalkotásra kerül. Köszönöm szépen. (Szórványos taps. - Illéssy István jelentkezik.)