Pál László (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Elnézést kérek, hogy nem voltam jelen a vita megindításakor. Az a helyzet, hogy az elmúlt három hónapban, amióta megkezdtük a kamarai törvény plenáris vitáját, több minden változás történt. Mindenekelőtt a bizottságok dolgoztak, a képviselő urak indítványokat nyújtottak be, ezeket megtárgyaltuk. Az indítványok jelentős része javított a tervezeten, némelyik indítvány - az én véleményem szerint - rontott a tervezeten. Telt az idő, és az idő múlására nemigen voltunk figyelemmel a végleges szöveg kialakításánál. Azt hiszem, hogy egy olyan problémával találkozunk, amin a gazdasági bizottságban még egyszer mindenképpen végig kellene menni, ezért ehhez én egy csatlakozó módosító indítványt nyújtottam be, amelyről még részletesebben szeretnék beszélni. A bizottsági tárgyalás időszakában maradtak elvarratlan szálak, erre itt több utalás történt az előző hozzászólásokban. Például az angolszász országokból származó vállalatok kamaráinak az igénye, illetve a kamarai névhasználat kérdése, és elvarratlan szál maradt például az Érdekegyeztető Tanáccsal történő egyeztetés kérdése is, amire - úgy emlékszem - itt korábban ígéret született. Az indítványaimat illetően többféle megoldás született. Némelyik indítványomat a bizottságok támogatják, némelyiket teljes mértékben vagy legalábbis kétharmados mértékben elvetik, némelyik indítványomat beépítették a bizottsági módosító indítványokba, és most bejelentem, hogy néhányat írásban vissza fogok vonni az elnök úrnál, illetve a titkárságon. Ma az asztalra került négy olyan csatlakozó módosító indítványom, amelyek az elmúlt heti bizottsági tárgyalások következményeként kerültek ide. Úgy érzem, néhány kérdésen még érdemes tovább gondolkodni; erről szeretnék szót ejteni. Nem adtam be csatlakozó módosító indítványt az ügyészség kérdésében. Itt Fekete képviselő úr az előbb aposztrofálta ezt a problémát. Úgy érzem, a kamarák felügyeletének az ügye a viták után továbbra is rendezetlen maradt. Az a megoldás, amelyik azt javasolja, hogy a Kormány illetékes minisztere felügyelje a megfelelő kamarákat, ugyan ad mozgásteret majd a Kormánynak, mert kinevezheti bármely miniszterét a felügyelet ellátására, ugyanakkor azt a veszélyt hordozza magában, hogy a szakmailag érintett és vitapartnerként jelentkező miniszter láthatja el a felügyeletet egy ilyen szöveg alapján. Ehhez képest egy semleges megoldást jelentene az ügyészi szervezet, amelynek előnye a kormányzati szervekkel szemben az is, hogy decentralizáltan működik az országban, tehát a decentralizáltan létrejövő közel 60 kamarának a felügyeletét sokkal praktikusabban tudja ellátni. Ezért ezt a módosító javaslatomat fenntartom, és kérem a további megfontolásokat a tekintetben, hogy ne a Kormány kijelölt minisztere, hanem az ügyészség legyen a kamarai felügyelő szerv. Ami a múló időt illeti, a következő problémákra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Az előttünk lévő együttes jelentésből látszik, hogy azok a határidők, amelyeket a kamarai választások lebonyolítására irányoztunk elő még az elmúlt év során - feltételezve a törvény január elsejei hatálybalépését -, ezek a határidők nem változnának. Amennyiben ezek a határidők nem változnak, ez azt jelenti, hogy ha feltételezhetően néhány héten belül a törvény hatályban lesz, akkor mindössze kilenc, kilenc és fél hónap az, ami a teljes szervezés lebonyolítására rendelkezésre áll. Ezen belül van egy olyan időszak, ahol nemcsak a kamarai tagok vagy tagjelöltek, nemcsak a kamarai előkészítő bizottságok lesznek elfoglalva, hanem - a törvényjavaslat értelmében - a területi jegyzők is, akik tudomásom szerint különösen április és június között más munkával vannak elfoglalva; ismereteim szerint jelentős munkát kell, hogy vállaljanak az országgyűlési választások előkészítésében és lebonyolításában. Azt hiszem, hogy ezt a problémát fel kellene oldani. Célszerű lenne a kamarai választások ütemezését újragondolni és egy olyan idősorrendet kialakítani, amelyben a kamarai választások nem esnek egybe sem az országgyűlési választásokkal, sem pedig az önkormányzati választásokkal. Ennek a kérdésnek a tárgyalása érdekében javasoltam azt, hogy fontoljuk meg a területi kamarák megválasztásának egy év végi határidejét, és az országos kamarák megválasztására a jövő év első felét. Amennyiben ez akceptálható, akkor úgy gondolom, hogy végig lehetne vezetni a megfelelő ütemezést a törvénytervezeten. Van még egy időprobléma, amelyre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik módosítási javaslatomban - az eredeti is erről szólt - nem vagyok biztos benne, hogy az indokolásban sikerült kellően megértetnem magam, ezért most megkísérlem, hogy erre kicsit részletesebben kitérjek. Az elénk terjesztett törvény utolsó fejezete foglalkozik a különböző törvények szükséges módosításaival. A módosítások tartalmával általában messzemenőleg egyetértek. Azonban ezek a módosítások más törvényeket oly pontokon módosítanak, hogy az országos kamarák felállását már a törvény hatálybalépésének pillanatában ténynek tekintik. Ez azt jelenti, hogy a jövő hónaptól kezdve feltételezhető, hogy számos munkát törvényesen csak oly módon lehet elvégezni, ha az országos kamarákkal egyeztetnek az illetékes állami hivatalok. De ezek az országos kamarák ebben az időszakban még nem léteznek. Ezek csak a választási mechanizmus lebonyolítása után, tehát valamikor - jobb esetben - jövő év elején, az általam javasolt esetben jövő év közepén állnak föl. Tehát eddig az időpontig egy furcsa törvényi állapot alakul ki, amikor nincs jogelőd, nincs kamarai szervezet, de a velük történő egyeztetéseket törvény írja elő számos ponton. Ezért javaslom, hogy a törvénynek az a fejezete, amelyik különböző gazdálkodási és egyeztetési jogszabályok módosítását irányozza elő az országos kamarákra való tekintettel, ne lépjen életbe mindaddig, ameddig nem jöttek létre az országos kamarák. Elhangzott itt már korábbi hozzászólásokban a jogelőd, jogutód problémája a Magyar Gazdasági Kamara, illetve az Ipari és Kereskedelmi Kamara tekintetében. Azt hiszem, hogy itt számos pontatlan fogalmazás van. A Kormány részéről a szövegben éreztem egy törekvést arra, hogy megtalálja az áthidaló megoldásokat. A jelenleg működő Gazdasági Kamara egyfelől civil szervezet, másfelől pedig nem civil szervezet, hanem egy - ha jól tudom - elnöki tanácsi törvényerejű rendelettel létrehozott testület. Egy kétarcú szervezet, amely kétarcú szervezetnek az egyik arca civil szervezetként működhet tovább a kamarai rendszer e törvény alapján történő felállása után; a másik oldala megszűnne. A civil szervezet fennmarad, a törvényerejű rendelettel létesített funkciók pedig átkerülnek az új kamarákba. Ennek megfelelően differenciáltan kell bánni ennek a kamarának a sorsával. Másképp kell viselkedni az átadandó funkciók tekintetében, és másképpen a nála maradó funkciók tekintetében. A Kormány szövegjavaslata megpróbálta áthidalni - például - vagyoni kérdésekben ezt a problémát, amelyben azt mondta, hogy a vagyon egy része átadandó az újonnan létrejövő kamaráknak, a másik része pedig természetszerűleg a civil tevékenység további folytatását kéne, hogy szolgálja. Ebben furcsa események zajlanak. Az utóbbi időben találkoztam újabb ügyészségi kezdeményezésekkel, miszerint a kamarának ez a vagyona törvénytelen vagyon. Tudomásom szerint a kamara rendezte a korábbi problémákat. De nem is akkora vagyonról van szó, hogy itt valamiféle óriási vagyonátmentésekről kéne beszélni, mint ahogy képviselőtársam erre utalt. Ha jól tudom, körülbelül 350 millió forint nagyságrendű vagyonról van szó, amely részben épületrészekben, részben pedig egyéb eszközökben, kis mennyiségben pénzben nyilvánul meg. Ezeknek a rendeltetése szerinti felosztását azt hiszem, hogy nagyon egyszerűen el lehet rendezni. Hogy mekkora ez az ügy, azt önök jól tudják; ha bizonyos székházügyekhez hasonlítjuk, akkor kiderül, hogy Magyarországon a Gazdasági Kamara messzemenően nem akkora szervezet, mint egyes más társadalmi intézmények. (18.50) Szerintem a vagyoni kérdések józanul, részben a Kormány által javasolt módon, esetleg az általam benyújtott csatlakozó módosító indítvány alapján kezelhetők. Kezelendő mindenképpen a jogelőd, jogutód kérdése a nemzetközi szerződések tekintetében, hiszen a mai Magyar Gazdasági Kamara számos nemzetközi szervezetnek tagja, számos nemzetközi szervezettel, illetve külföldi gazdasági kamarával működik együtt rendszeresen, részben a törvényerejű rendelet alapján kapott felhatalmazások szerint, s ezeket az együttműködéseket nem lenne jó az országnak, a gazdaságnak és a gazdaság szereplőinek feladniuk. E tekintetben tehát a törvénynek mindenképpen tartalmaznia kellene a jogutódlás kérdését, amire én a a magam részéről javaslatot teszek. Ezenkívül vannak olyan belső feladatok, amelyet a magyar törvényerejű rendelet bízott a Kamarára, amit szintén át kell venniük az új kamaráknak, folytatni kell a munkát, például a termékek származási igazolásai tekintetében és más kérdésekben. Azt javaslom, ennek a lehetőségét szintén fogalmazzuk bele a most előttünk fekvő törvény végleges változatába. Gyakorlatias kérdés az, hogy ehhez milyen ismereteket, milyen dokumentációkat, eszközöket, számítógépeket, faxokat és esetleg személyeket kellene átadni az új kamaráknak. Az előttünk fekvő törvénytervezet és a beadott indítványok, a bizottságok által támogatott indítványok közül én a legproblematikusabbnak az Ipari és Kereskedelmi Kamara létrehozását megalapozó előkészítő bizottságok, illetve kamarai osztályok szerkezetét tartom. Itt számos próbálkozás született, folytak viták. Úgy érzem, az előttünk fekvő változat nem az igazi megoldás. Előttünk egy olyan változat fekszik, amely részben tulajdoni alapon, részben pedig méretek alapján különbözteti meg a vállalatokat, és sorolja osztályba őket; szemben a másik két kamarával, az Agrárkamarával és a Kézműves Kamarával, ahol ez a felosztás szakmai típusú, és jobban hasonlít bármelyik, ma általam ismert nyugati kamarának az osztályszerkezetére. Ezért még egy kísérletet teszek arra, hogy az Ipari és Kereskedelmi Kamara megalapítását előkészítő szervezet fölépítésében ezen az úton próbáljunk járni, és ilyen alapon építsük föl az előkészítő bizottságokat, illetve a kamarai osztályokat. Az általam javasolt osztályok visszakereshetők a magyar statisztikai kiadványokból, a KSH dokumentációja ugyanebben a szerkezetben gondolkodik. Ismereteim szerint valamennyi megyére nézve hozzáférhetőek ezek a dokumentumok, ezek az adatok, tehát elég jól áttekinthető, illetve belátható az, hogy melyik kamarai osztály milyen összetételben tudna megindulni. Ebben az esetben azok a problémák - amelyek az állami kontra nem állami vállalatok kérdésében itt is napirendre kerültek már -, azt hiszem, teljesen elenyészővé válhatnának, és egy, a végleges kamarai szervezetet megközelítő struktúrában tudna indulni a szervezés. Mellékesen szeretném hozzátenni, hogy az újabb csatlakozó módosító indítványomat az is indokolja, hogy néhány megyében átnéztem az ott áttekinthető vállalatok szerkezetét, és kiderült, hogy vannak olyan osztályok az általunk itt a törvényjavaslatban előterjesztett osztályok közül, amelyekben egy-két vállalat venne összesen részt. Tehát lennének olyan vállalkozók, akik hihetetlen nagy túlsúlyt kapnának azáltal, hogy kis létszámban alakíthatnának osztályt nagy létszámú osztályokkal, illetve nagy tőkeerejű vagy gazdasági teljesítményű osztályokkal szemben. Ezért még egyszer javaslom tehát megfontolásra ezt a szakmai bontást - megtalálható a ma benyújtott anyagok között. Végül arra szeretnék nagyon röviden kitérni, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkáját - már említettem - hiányolom. Úgy érzem, az a vita, amelyik akörül folyik, hogy ez a bizonyos hetedik fejezete az anyagnak hogy nézzen ki, mit tartalmazzon, ez sincs igazán rendesen elvarrva. Egyetértettem azzal a kompromisszumkereséssel, amelyet a minisztérium fölmutatott az érdekegyeztetési fórumok törvényben történő rögzítése tekintetében. A törekvést messzemenően támogatom; ugyanakkor azt hiszem, helyes lett volna lefolytatni az Érdekegyeztető Tanácsban azt a vitát, hogyan is lehet megteremteni az egyensúlyt a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek szerepe között. Korábban a munkavállalói szervezetek rendelkeztek törvényi erőre emelt érdekképviseleti formákkal, a Munka Törvénykönyve tartalmazta az ide vonatkozó előírást. Tehát alul voltak reprezentálva a törvényekben a munkaadói szervezetek. Most viszont a helyzet megfordul, úgy tűnik, hogy egy túlreprezentáció jön létre az egész felépítésben, az egész egyeztetési mechanizmusban. Nem ennek a tartalmát tartom hibásnak, hanem azt, hogy nincs meg az egyensúly a munkavállalói, illetve a munkaadói oldalak között. Ezért megfontolásra javaslom ismételten azokat a formainak tűnő és a törvény szerkesztésére vonatkozó, de a szövegét meghagyó javaslataimat, amelyek ennek a fejezetnek az átcsoportosítására vonatkoznak a törvényen belül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) (Boros Lászlót Trombitás Zoltán váltja fel a jegyzői székben.)