Surján László (KDNP)

1994. február 14.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a vita a lényeget illetően nem is vita volt, hanem megbeszélés. Ezért most egy záróbeszédet tartani azt hiszem, túlságosan méltatlan volna, noha felkészültem arra, hogy néhány gondolatban reflektáljak azokra a gondolatokra, amelyek korábban elhangzottak. (18.00) Legelsősorban szeretném bejelenteni, hogy az állva maradt, illetve a bizottságban kialakult két módosító indítványt a nyugdíjbiztosítási önkormányzat elnökével való megbeszélés után és vele egyetértésben támogatni fogom. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy párbeszédet folytattunk a kérdésben, hiszen ez egy kicsit bizonytalan helyzet. A Kormánynak egyetértési kötelezettsége van a rendeletalkotásban, a törvényhozásnak azonban nincsen. Arról nem szól a fáma, hogy a módosító indítványoknál mi történjék. Végül is a Kormány szabadságát természetesen nem korlátozza az önkormányzat, de mégis úgy tartottam helyesnek, hogy egyetértés legyen a dologban, és ezt sikerült is kialakítani. Ami a vitapontok közül megemlítésre érdemes: Természetesen jó dolog lenne végrehajtani azt az országgyűlési határozatot, amely a nyugdíjrendszer hosszú távú dolgairól korábban hozatott, amely egy nemzeti alapnyugdíj kialakítását célozza meg. Ebben az esetben lehetne jól kezelni a jelenlegi alacsony nyugdíjakat. A szociális ellátó rendszer továbbfejlesztésében is - ahogy ez elhangzott a vitában - lehet mozgástér. De nézzük meg, minden egyes párt - amelyik itt van a Parlamentben vagy amelyik ide készül - külön-külön, hogy mennyi mozgásteret lát egy ilyen ügy mihamarabbi bevezetésére. Azt hiszem, ezt is figyelembe kell venni. Nyilvánvaló, hogy az a 16 forint - amellyel most az elhangzott módosító indítvány alapján valamelyest emelkedik a 10% fölött - inkább csak jelzésértékű, még annak sem igazán felel meg. Nagy öröm számomra, hogy az egyetértés a Házon belül is megszületett. Végül mindössze annyi megjegyzést teszek, hogy még ebben a ciklusban szükségesnek látom az 1975. évi II. törvényre való visszatérést, és a vita során is említett pontoknak megfelelő formában történő meghozatalát. Úgy gondolom, ennek a Parlamentnek ezeknek a döntéseknek a meghozatalával kell átadni a nyugdíjrendszer reformját a következő négyéves periódusra. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)