Török Ferenc (SZDSZ)

1994. február 14.

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyiunk előtt ismertek azok a körülmények, amiért ma itt a Parlament újból tárgyalni kénytelen a lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiségekről szóló törvénynek azon rendelkezéseit, amelyeket az Alkotmánybíróság a törvény meghozatala után még 1993 decemberében megsemmisített. Sajnálom, hogy a lakástörvény vitája során nem igazán figyeltek a koalíciós pártok az ellenzéki oldalról jövő észrevételekre, amelyekről később bebizonyosodott, hogy azok megalapozottak voltak. Az állampolgárok nagyon várták a törvényt, de csalódniuk kellett, hiszen a politikai indíttatású döntések alkotmányellenesnek bizonyultak. Igaz, mint mondják, sem a Kormány, sem az MDF, ma sem értik az Alkotmánybíróság döntéseit. Mindenesetre most azt kell mérlegelni, hogy az alkotmányos keretek között mennyire tarthatók fenn a népszerű határozatok. Az a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság útmutatásainak figyelembevételével milyen feltételek mellett élhetnek az állampolgárok a vételi jogukkal, és lehet-e a vállalkozók érdekében az önkormányzatokat arra ösztönözni, hogy a nem lakás célú helyiségeket, az üzlethelyiségeket a vállalkozók részére mégis minél nagyobb számban értékesítsék. A Demokrata Fórum még 1993. december 22-én úgy nyilatkozott, hogy az Alkotmánybíróság határozata ellenére azokról a célokról, amelyeket a törvényben kitűzött maga elé, nem mond le. Igyekezni fognak a vállalkozói érdekeket az adott lehetőségek legvégső határáig elmenve biztosítani és támogatni. Alapkérdésnek tekintik, hogy a magyar bérlőtársadalom lakáshoz juttatását feltétlenül biztosítsák - hogy ez milyen módon és milyen áron fog történni, arról azonban nem beszéltek. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormánypárt által kitűzött és megfogalmazott céloknak nem felel meg. Az Alkotmánybíróság a lakások vonatkozásában elfogadhatónak ítélte a vételi jog biztosítását, azonban a vételi jog gyakorlására a bérlő számára biztosított ötéves időtartamot indokolatlanul hosszú időnek tekintette. A most előterjesztett törvényjavaslat - úgy gondoljuk - ezt a problémát megfelelően kezeli. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a vételi jog biztosítása esetén olyan fizetési feltételeket kell biztosítani, amelyek alkalmazásával az önkormányzatokat nem éri vagyonvesztés. Ez azt jelenti, hogy a törvény által kötelezően előírt fizetési feltételekből származó, önkormányzatokra vonatkozó hátrányokat ki kell küszöbölni és a vagyonvesztést másnak kell viselnie. Az eredeti törvényjavaslatban a bérlő által fizetendő vételár kialakításának szempontjaiból négy fontos elemet szeretnék kiemelni. Először: a vételár alapját a forgalmi érték képezte; másodszor: a szerződéskötéskor a megállapított vételár legfeljebb 10%-ának megfizetésére volt kötelezhető a vevő; harmadszor: a vételárhátralékra legalább 25 évig egyenlő mértékben meghatározott részletfizetést kellett engedélyezni; negyedszer: hat évig a vételárhátralék kamatmentes volt, az ezt követően fennmaradó hányadra a Ptk. szerint a pénztartozásra megállapítható kamatot lehetett volna kikötni. A miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy a Kormánynak sikerült az eredeti elképzelését kidolgozni. Az előbbiekhez képest a most előterjesztett törvényjavaslat szerint a vételár alapját valóban változatlanul a forgalmi érték képezi. A javaslat azonban eltörölte annak a lehetőségét, hogy a bérlő első részletként legfeljebb csak a vételár 10%-át köteles megfizetni. Nagyon nagy különbség. A 25 éves részletfizetési kedvezmény megmaradt, azonban az önkormányzat nem köteles egyenlő részleteket biztosítani a hátralék kiegyenlítésére. Nagyon nagy különbség. Végül: a vételárhátralékra kiköthető kamat vonatkozásában megszűnt a hatéves kamatmentesség. A szerződés megkötésétől a teljes vételár hátraléka a jegybanki alapkamat, jelen esetben legfeljebb 22%-os kamat köthető ki. Ezek a rendelkezések igencsak messze vannak a miniszter úr és az MDF vezérszónoka által említett eredeti elképzelésektől és céloktól. A Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolja, hogy a Kormány által előterjesztett módosítások nagyon súlyosak, és igazságtalanok azokkal szemben, akik még nem vásárolták meg - önhibájukon kívül - önkormányzati vagy állami tulajdonú lakásaikat. Megítélésünk szerint alkotmányos keretek között meg kell és meg is lehet teremteni a korábbi feltételeket a jelenlegi bérlőknek is. Változatlanul az a szándékunk, hogy maradjon fenn az a kedvezmény, amelynek alapján a lakást megvásárolni szándékozók legfeljebb a vételár 10%-át legyenek kötelesek első részletként egy összegben megfizetni. Garanciát kell arra is adni, hogy a 25 évi részletfizetési kedvezmény mellett az első vételárrészlet befizetése után fennmaradó vételárhátralékot havonta, egyenlő részletekben fizethessék meg az állampolgárok. Ezek a rendelkezések szolgálnák a minimális társadalmi igazságosságot. El kell fogadnunk viszont azt, hogy a vételárhátralékot az önkormányzati vagyonvesztés elkerülése érdekében maximum a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamat terhelje. Ezzel szemben, megítélésünk szerint, ebben a kérdésben az államnak is szerepet kellene vállalnia, oly módon, hogy az állampolgárok kamatterheiből kamattámogatással részt vállaljon. Bízunk azonban abban is, hogy az önkormányzatok, mint eddig is tették, bölcsen fognak dönteni és a vételárhátralékra a jegybanki alapkamatnál lényegesen alacsonyabb kamatot fognak kikötni. Örömteli számunkra: a forgalmi érték megállapítása körében kötelező elemként került a tervezetbe, hogy a forgalmi érték megállapításánál figyelembe kell venni a lakottság tényét is. Erről már képviselőtársaim is szóltak, hiszen a korábbi szabályozás szerint ezt 50%-ban határozta meg a törvény. Mi úgy gondoljuk, hogy ez tulajdonképpen ennek a rendelkezésnek a fenntartását jelenti. Öröm volt az is, hogy ezen kívül a lakások, illetve az épületek műszaki állapota is bekerült a törvényjavaslatba - ez utóbbinak a törvényi szabályozását alátámasztja például a nemrégiben történt Ó utcai tragédia. Ez a rendelkezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy az épületek és a lakások műszaki állapotát meg kell vizsgálni, és annak eredményéről az önkormányzatoknak majd a vevőket tájékoztatni kell. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat változatlanul úgy rendelkezik, hogy a lakások és helyiségek elidegenítéséből származó bevételt vissza kell forgatni a lakásszférába, oly módon, hogy ezeket az összegeket az önkormányzat elkülöníti az egyéb bevételeiből, és csak az önkormányzati tulajdonú lakások felújításához vagy új lakás építésére lehet felhasználni. Természetesen ugyanez a rendelkezés vonatkozik az állami tulajdonú lakásokra is. A főváros vonatkozásában is változatlan a szabályozás: eszerint a kerületeknél jelentkező bevétel 50%-át a fővárosnál létrehozott elkülönített alapba kell befizetni, és onnan ez az összeg kizárólag felújítási célokra, pályázat útján kerülhet vissza a kerületekhez. Ebben a kérdéskörben el tudjuk fogadni, hogy a lakásokból befolyó vételár teljes egészében visszaforgatásra kerüljön, felújításra és új lakás építésére. Nem fogadható el viszont a fővárosi szabályozás vonatkozásában, hogy a kerületektől elvont és befolyt vételár 50%-a a fővárostól csak felújítás céljára igényelhető vissza. Megítélésünk szerint a nagymértékű lakáshiányra tekintettel lehetővé kell tenni, hogy a kerületek új lakás építése céljából is pályázzanak és visszaigényelhessenek a befizetett összegből. A helyiségek értékesítéséből származó bevétel teljes elvonásával sem tudunk egyetérteni. Ez a rendelkezés ugyanis arra fogja ösztönözni az önkormányzatokat, hogy a helyiségeiket ne idegenítsék el, hiszen az elidegenítésből befolyó összeggel az önkormányzatok szabadon nem rendelkezhetnek. Ha ezeket a helyiségeket nem adják el, jelentős bérletidíj- bevétel felett szabadon tudnak rendelkezni. A Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolja, hogy bár nagyon fontos cél a lakásfelújítás és a lakásépítés kiemelt támogatása, a vállalkozói érdekeket is képviselni kell, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a vállalkozók lehetőséget kapnak arra, hogy a törvényben biztosított elővásárlási joguk alapján az általuk bérelt helyiségek részükre elidegenítésre kerüljenek. Tisztelt képviselőtársaim! A törvényjavaslat ezeken a fő kérdéseken kívül még további pontosításokat tartalmaz az eredeti törvényhez képest. Ezekkel a pontosításokkal túlnyomó részben egyetértünk. (13.10) Az általunk előterjesztett módosító indítványok az általam elmondottakat fogják tükrözni. Nagyon bízom abban, hogy a koalíciós pártok képviselőinek túlnyomó része partner lesz abban a törekvésünkben, hogy az alkotmánysértés után csalódott állampolgárok érdekeinek megfelelő döntést hozzon a Parlament. Ezért a törvényjavaslat általunk vitatott részeit nem a Kormány előterjesztése, hanem a mi módosító javaslataink szerint fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)