Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! December elején nyújtottam be kérdésemet, melyben a szociális ellátások piacán kialakult néhány sajátos jelenségről szóltam. Ezen jelenségek között vannak állandóak, periodikusak, eseményekhez és ünnepekhez kötöttek. Példaként említettem azokat a nyugdíjasokat, akik megveszik alacsonyabb jövedelmű társaik nyugdíjszelvényét, azt csatolják segélykérelmükhöz, hogy jobb eséllyel indulhassanak szociális segélyért. A hajléktalanszállások, átmeneti szállók, éjjeli menedékhelyek ágyaiért, az ingyenkonyhák és népkonyhák egy-egy tál meleg ételéért azért is folyik a harc, mert a növekvő szegénység tehetetlensége, a csökkenő társadalmi szolidaritás és az ellátásokban közreműködők kiforratlan munkamegosztási szerepe új konfliktusok forrásai, melyek következtében a régi szegények - fájdalommal valljuk be - nehezen viselik el az újakat. A szerencsétleneknek úgy kell megküzdeniük egymással nap mint nap a fennmaradásért, hogy az mindegyikük számára szánalmasan megalázó. Nem azokra az esetekre gondolok, amikor egyes karitatív szervezetek azoknak adnak segélyt, akiket szegénynek néznek, vagy néhány lelkes jótevő naiv vállalkozásba kezd, esetleg üzleti buzgólkodók feltűnőbb kirakatakciókat szerveznek. A létminimum alatt él a lakosság 35%-a, ami háromszorosa az 1989. évinek. A két és fél millió szegény egy meghatározható része abszolút szegénységben, a nyomor szintjén él, számuk a népesség 4-5%-át teszi ki. Közülük kerül ki a hajléktalanok zöme, mintegy 30-45000 elesett ember. Csak egyharmaduk kap valamilyen szociális támogatást, átlagosan körülbelül 2000 forintot havonta. Ha valamelyikük nem menhelylakó, akkor hiába jelentkezik bármilyen ellátásért az önkormányzatnál, mert - tisztelet a kivételnek - az nem tekinti, úgymond, életvitelszerűen ott-tartózkodónak a hajléktalant. A helyi rendeletek jobbára csak az állandó lakosokra értelmezik a szociális háló kiterjedését. A szociális törvény még nem ró ellátási kötelezettséget az önkormányzatokra. Addig is lehetőségük van szerződést kötni szegény- és családgondozási feladatok ellátására karitatív szervezetekkel, egyesületekkel, alapítványokkal, vállalkozókkal. Működik is ilyen, igaz, nem sok, száznál több nem önkormányzati szociális intézmény van az országban. Az azonban kétséges - és ezt tavaly kérdeztem -, hogy mi lesz velük az idén. Mert ezek a civil szervezetek csak akkor kaphatnak költségvetési támogatást, ha az önkormányzat szerződést köt velük effektíve. És ha ez nem történik meg, úgy állami támogatás nélkül a hajléktalanellátásban részt vevő szervezetek java kénytelen lesz bezárni, ami azért is szörnyű, mert a jelenlegi rendszer is csak a hajléktalanok 10-15%-át tudja anyagi és egészségügyi vonatkozásban ellátni. Ezért is kérdezem, tisztelt miniszter úr, mi biztatót tud mondani az elmondottakkal kapcsolatban az állami, az önkormányzati és a segíteni akarók közötti munkamegosztás jobb elvi és gyakorlati összehangolása édekében. Várom szíves válaszát. (Taps.)