Ilkei Csaba (független)
DR. ILKEI CSABA (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nem először esik szó a cukoripar privatizációjának fonákságairól: az elkövetett szabálytalanságokról, a külföldi érdekeket szolgáló monopolhelyzet kialakulásáról, a piacvesztésről, s ezek következményeiről, így - többek között - a cukor árának esetleges emeléséről. Mára nyilvánvaló az is, hogy nem időjárási okok miatt nem termett elég cukorrépa az országban, hanem azért, mert jelentős termőterületek maradtak - nem véletlenül - megműveletlenül. Elfogadható indok nélkül szorulunk cukorbehozatalra. Monopolhelyzethez, függőséghez vezetett az a tény, hogy a Magyar Cukoripar Tanácsának elnöke egyúttal az Agrana osztrák cég által privatizált petőházi cukorgyár igazgatója. Az ország cukoriparát piacával és termőterületével együtt négy érdekszférára osztották a külföldi tőkések: osztrák érdekeltségű terület Kaposvár és Petőháza, a franciáké Hatvan, Szolnok és Szerencs, s az angoloké Kaba. (14.40) A kaposvári cukorgyár a petőházival együtt tisztes versenytárgyalások nélkül, kellő feltételek és garanciák híján áron alul került az osztrák Agrana kezébe. Ez a cég nem kötött szerződést a termelőkkel a gyár kapacitásának megfelelő mennyiségű cukorrépa termesztésére, így csökkent a répatermő terület a gyár hagyományosan kialakult vonzáskörzetében. Az Agrana a saját üzleti érdekeltségi körébe tartozó horvátországi gyárakkal történő szerződéskötésre kényszerítette vagy afelé terelte a kiszolgáltatott termelőket: a kaposvári, nagy tradíciókkal bíró gyárat pedig lassú elsorvasztásra ítélte. Nincs műszaki-technológiai fejlesztés. Elhibázott terv a kaposvári és petőházi cukorgyár összevonása. A gyár fejlesztése mellett kiállt szakembereket - mondvacsinált indokokkal - elbocsátották, mint ahogy megszüntették a szabad szakszervezetek érdekvédelmi képviselőinek a munkaviszonyát is. Az utóbbiak - egyebek között - igen kritikusan, következetesen rámutattak arra a rejtett importra, amit az úgynevezett sűrűlé, a cukorgyártás köztes terméke jelent. Behozatala olcsó bérfeldolgozásból származik mintegy 100 000 tonna mennyiségben. Hatását tekintve egy okkal több a cukor árának esetleges emelésére. Az említett osztrák cég lassan, de biztosan szerez piacot nálunk a saját gyáraiban előállított cukornak - nyereségesen -, miközben kétségessé teszi a kaposvári és még másik öt, az ÁVÜ tulajdonában lévő gyár - így például a sárvári - jövőjét. Nincs sok esély például arra, hogy a munkavállalók élhessenek a részvényekhez jutás lehetőségével az MRP keretein belül, nehéz a foglalkoztatási gondok enyhítése és így tovább. Mindezért kérdezem véleményét a történtek megítéléséről: Nem tartja-e szükségesnek a privatizáció felülvizsgálatát, a tanulságok és a konzekvenciák sürgős levonását, amit egyébként Kőrösi Imre képviselőtársam nemegyszer úgyszintén sürgetett. Várom szíves válaszát, miniszter úr.