Kálmán Attila (MDF)
DR. KÁLMÁN ATTILA művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1990-ben ellenőrző vizsgálat folyt a Nemzetközi Előkészítő Intézetben. Részleteiről nem kívánok a nyilvánosság előtt szólni, mert kénytelen lennék súrolni személyiségi jogokat is. Ön azonban - mint képviselő - bármikor beletekinthet az iratokba. Meggyőződésem, hogy nem követtünk el jogsértést. 1992-ben a második, szélesebb körű ellenőrzéskor kiderült, hogy az intézménynek nincs alapító okirata. A miniszter elrendelte annak pótlását. Ekkor készült el az első alapító okirat. Alighogy pótolták, a rákövetkező munkanapon kaptuk meg a Pénzügyminisztériumtól az intézet törzsszámát, adónyilvántartási számát és a szakfeladat szerinti jelét. A módosított alapító okirat kiadására elsősorban ezért volt szükség. A miniszter a tanév közepén nem akarta átszervezni az oktatási intézményt. A szervezeti és működési szabályzat elkészíttetésével kívánta biztosítani az intézmény dolgozói számára a demokratikus joggyakorlás lehetőségét. A dolgozók kérésére a szabályzat csak 1993. október végére készült el. Ők már elfogadták. A minisztérium csupán néhány kifejezés pontosítását kérte. Az 1990 előtti időben is tanultak a Nemzetközi Előkészítő Intézetben határon túli magyar fiatalok. Akkor sokkal kevesebben voltak, mint napjainkban, noha 1985-től úgynevezett önköltséges hallgatóként elsősorban a Vajdaságból jöhettek hozzánk magyar főiskolások, egyetemisták is. Az intézet egyedi oktatási intézményként látta el eddig is a nem magyar állampolgárságúak előkészítését felsőoktatási tanulmányokra. E tekintetben tehát nem történt változás. A felügyeletüket ellátó minisztériumi főosztály a különböző érintett főosztályok belső összehangolását is magára vállalta. Az Előkészítő Intézet épületei állami tulajdonban vannak. Kivéve a Márton Áron Kollégiumot, amelyet három éve bérlünk a munkásszállókat üzemeltető ERAVISZ vállalattól. A hazánkban tanuló, határainkon túlról érkező magyar diákok az érvényben lévő jogszabályokkal összhangban tehetnek felvételi vizsgát. Felvételi vizsga nélkül kizárólag az a 10-20 diák kerülhet be magyarországi főiskolára vagy egyetemre, akik az úgynevezett államközi ösztöndíjra érkeznek Magyarország és az adott szomszédos ország által aláírt munkaterv alapján. A fogadó fél - jelen esetben Magyarország - költségén tanuló ösztöndíjasok felvételi vizsgát tesznek. Ösztöndíjukat a szomszédos országokban működő magyar társadalmi és szakmai szervezetek, valamint egyházak képviselőiből álló Határon Túli Magyarok Ösztöndíjtanácsának javaslata alapján a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetéséből utaljuk ki. Ehhez a javaslathoz alkalmazkodnak a határon túli magyar diákok támogatására létrehozott Kemény Zsigmond, valamint Márton Áron Alapítványok kuratóriumai. Ezenkívül úgynevezett önköltséges külföldi állampolgárságú magyar diákok is tanulnak felsőoktatási intézményeinkben. Ők minden esetben - még a felvételi vizsga előtt - írásbeli nyilatkozatban vállalják önmaguk eltartását. Többségük azonban előbb-utóbb ösztöndíjat kér. A felvételi lehetőségek nyilvánosságát a Magyarországon kiadott felvételi tájékoztató, valamint a már említett Határon Túli Magyarok Ösztöndíjtanácsa biztosítja. A Kemény Zsigmond Alapítvány és a Márton Áron Alapítvány a határon túli magyar diákokért 1993-ban nem részesült költségvetési támogatásban. A hazatérő diákok érdeke, hogy a szomszédos országok számára is elfogadható normaszöveg szerint a fogadó fél saját költségén tanuljanak Magyarországon. Azaz ösztöndíjukat a központi költségvetésből kapják, közvetlenül a minisztériumból. Kollégiumi térítési díjként mindegyikük havi 600 forintot kap, a tanulmányi ösztöndíjuk pedig havi 5500 forinttól 8000 forintig terjed a tanulmányi eredménytől függően. A szomszédos országokból érkező magyar diákok mindegyike - mielőtt megkezdte volna magyarországi tanulmányait és átvette az első ösztöndíjat - egy nyilatkozatot írt alá, amelyben kijelentette, hogy a diploma megszerzése után vissza akar térni szülőföldjére. A hazánkban tanuló, szomszédos országokból jött magyar diákok országonkénti megoszlása megközelítően összhangban van azzal, hogy az adott régióban hány magyar él, és milyen mértékben van lehetőségük arra, hogy szülőföldjükön az anyanyelvükön tanulhassanak egyetemen vagy főiskolán. A segítés erkölcsi kötelességünk. A természetes, az Európához méltó megoldás azonban az lenne, ha néhány speciális szak kivételével nem kellene átlépnie az országhatárt annak a több százezres kisebbséghez tartozó fiatalnak, aki az anyanyelvén szeretne diplomához jutni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)