Tóth Sándor (KDNP)
TÓTH SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Deme Zoltán képviselő úr nagyon meggyőző, valóban szívből jövő szavait hallgatva gyerekkoromnak az a tragikus élménye jutott eszembe, amikor az a bizonyos 44-es láncosbomba lehullott választókörzetem egyik központi helyére Kisterenyén. Akkor már olyan asszonyok, gyerekek maradtak hajléktalanok, akik maguk is hadiözvegyek, hadiárvák voltak. Valóban egy kicsit a történelem fintora is, hogy a harmincas évekből funkcionáló törvény próbált gondoskodni ezeknek valamiféle kárpótlásáról. Nagyon jól tudjuk, hogy ami a háború után következett, abban a társadalom csak demagóg módon hirdetett szociális gondoskodást. Valójában nem tartotta fontosnak, mondván, hogy a szocializmus úgyis mindent megold. Ha most ezekről a hadiözvegyekről, hadiárvákról a társadalom valamiképpen, csak egy lélektani gesztussal gondoskodnék, és ez a Parlament a maga humanizmusáról valóban tanúságot téve támogatná azokat a javaslatokat, amelyeket Deme Zoltán képviselő úr benyújtott, azt hiszem, az egyik legnemesebb cselekedetet hajtaná végre. Többször eljöttek hozzám fogadónapokon különböző helyekről a kárpótlási törvény megszavazása után, és szinte mindennapos kérdésük volt a hadiözvegyek kérdése: és ők mikor kerülnek sorra? Jogos ez az igény, jogos ez a kérés; és kérem Deme képviselő úr javaslatainak a támogatását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) (A jegyzői székben Tóth Sándor helyét dr. Szabó Lajos veszi át.)