Raj Tamás (SZDSZ)
RAJ TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben messzemenően egyetértek az imént, különböző oldalról is említett csoportok kárpótlásának jogosultságával, engedjék meg, hogy egy másik aspektusra felhívjam a figyelmet. Egy olyan aspektusra, amely elengedhetetlenül szükséges, éppen humanitárius és becsületbeli kérdésként e Parlament számára. Nevezetesen a munkaszolgálatosok, a II. világháború munkaszolgálatosainak kárpótlásáról van szó. Az eredeti, általunk elfogadott törvényben úgy szerepel az ő jogosultságuk, hogy a frontszolgálatban eltöltött munkaszolgálat, tehát a harci alakulatok körébe besorolt munkaszolgálatosok kapnak csupán kárpótlást. Persze ezt lehet úgy felfogni, hogy tulajdonképpen mindenki kaphasson, de mindig a részletekben bújik meg az ördög, ahogy szokás mondani. Bizony a kárpótlási hivatal úgy értelmezi ezt a dolgot, hogy kizárólag a valóban frontvonalban volt munkaszolgálatosokat érti alatta, holott annak idején, a II. világháború végső időszakában egész Magyarország hadszintér volt, sajnálatos módon. Jelenleg a kárpótlási törvény e módosítványában egy olyan javaslat is fekszik a Ház asztalán, amely meg akarja változtatni ezt a passzust, és amely azt írná elő, hogy a frontszolgálat helyett az a munkaszolgálatos kapjon kárpótlást, akinek az alakulata a had szinterén volt. Ez megint tágan értelmezhető, tulajdonképpen támogatható javaslat, mert nyilván ez azt kívánja szolgálni, hogy a munkaszolgálatosok végre valóban megkaphassák az őket megillető kárpótlást, amelyből eddig sajnálatos módon ki voltak zárva. De sajnos elképzelhető, hogy a hivatal igen tisztelt munkatársai, továbbra is szűken értelmezve a törvényt, ismét kizárhatják őket e kárpótlás jogosultságából, márpedig ők és szervezeteik még az Alkotmánybírósághoz is fordultak. Nemkívánatosnak tartanám, ha emiatt a kárpótlási törvényt megóvnák, és ismét meg kellene változtatni azt. Nagyon kérem a tisztelt Házat, hogy olyan megoldást találjunk, amely által az ő jogosultságuk megvalósítható legyen, és a kárpótlási törvény is helytálló maradjon. Úgy vélem, talán akkor megoldást találnánk - és engedelmükkel ezt most be is jelentem -, ha az imént említett módosítványhoz egy kapcsolódó módosítványt nyújtanék be, amely szerint a II. világháborúban teljesített munkaszolgálat mindenképpen a kárpótlás körébe tartozzon. Nem túlzok akkor, amikor ennek a jogosultságát szükségesnek és feltétlenül jogosnak ítélem meg, hiszen a munkaszolgálatosok - ahogyan Radnóti szavával mindannyian ismerjük - __fegyvertelenül álltak az aknamezőkön", amely versidézetben nem a _fegyvertelenül" szón van a hangsúly. (17.30) Hiszen tudjuk, hogy fegyvertelenül kellett ott lenniük. A hangsúly azon van, hogy az aknamezőkön, tudniillik rendszerint ráhajtották őket az aknamezőre, hogy ha felrobban alattuk a bomba, akkor az életükkel megmentik mások életét. Ez a szörnyű helyzet, amelybe őket nap mint nap belekényszerítették, még a kegyetlen körülményeken túlmenően is nap mint nap az életük kockáztatásával járt együtt, s esetleges túlélőik vagy özvegyeik számára azáltal, ha a Parlament megszavazná, ez a feltétlenül esedékes, jogos kárpótlás végre teljesíthető lenne. Ehhez kérem minden képviselőtársam támogatását.Tehát benyújtom ezt a kapcsolódó módosító indítványt, és nagyon kérem, hogy önök is támogassák azt. Köszönöm szépen. (Taps.)