Vona Ferenc (MDF)
DR. VONA FERENC (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Úgy másfél éve közelről megtapasztaltam a rendőrségi akciók visszhangját, az értelmezések körüli szenvedélyeket. Történt, hogy a ráckevei Pokol-hegyen jól megszervezett razziát tartott a rendőrségi akciócsoport. A bulvárújság másnap öles betűkkel hirdette a címoldalán: pogromot tartottak a cigánysoron a zsaruk. Valóban erőszakot alkalmaztak. Erőszakot, mert bűnözőket kerestek, bűnözőket, akiket az övéik védtek botokkal, kapákkal. Ez is egy természetes emberi szolidaritás, és az is, ahogy a rendőrök védik egymást a nyilvánosság előtt. S az is természetes, hogy erőt kell mutasson olykor a rendőrség, éppen a békéért, a közbiztonságért. A helyzet tiszta is, nem is. Nem vette filmszalagra rejtett kamerával senki, ami ott, Pokol-hegyen történt. Nem állt ott, a fák mögött egy pártatlan felügyelőbizottság. Mint ahogyan Józsefvárosban sem, ahol a jó múltkoriban vagy megpofoztak egy utcalányt a rendőrök, vagy nem. A lány váltig állította, hogy megpofozták. A rendőr tagadta. Hogyan lehet ilyen esetekben az igazságot kideríteni, képviselőtársaim? Sehogy. Azaz egy módon, ha elhisszük, mert elhihetjük a rendőr _nem"-jét, ha olyan feddhetetlen, szakszerűen intézkedő rendőrségünk lesz majd, amelynek szavahihetőségéhez majd nem fér kétség. S mikor lesz ilyen rendőrségünk? Ha ép igazságérzetű, gyors döntésekre képes, joghoz, lélektanhoz értő, kemény jellemű alkalmazottai lesznek. Gyanítom, hogy ez ma még inkább csak álom. Ha a dabasi rendőrkapitány bruttó 14000 Ft-ért tud fölvenni egy érettségizett gyereket, akit azután rögvest még két évre be is kell iskolázzon, akkor még az ilyen pénzért kapott tanulatlan ifjoncra sem támaszkodhat, és még státusa sem marad. A tyúktolvajt, a gépkocsi- eltulajdonítót pedig nem kérlelheti majd, hogy várjatok már ugyan még vagy két évet, hogy egyenlő feltételekkel vehessük fel a harcot veletek. Ma nem biztos, hogy az jelentkezik rendőrnek, aki erre a legalkalmasabb. Én, tisztelt Országgyűlés, hadd mondjam egy kicsit szándékolt cinizmussal, egyelőre a bűnözés felvirágzásától várom rendőrségünk felvirágzását. (Derültség.) _A dal szüli énekesét" - mondja Babits. Ez az én átköltésemben pedig így hangzik, a Mafilm majd megteremti nálunk is a maga Kojakjét, Cattani felügyelőit. (10.40) A profi bűnözés kialakulásához már megvannak a feltételek: a szabadság, a liberalizált és illegális fegyverkereskedelem. Megnyílt a kábítószerpiac. Vannak már nagy pénzügyi manőverek. Vannak már zsarolható és váltságdíj fizetésére képes állampolgárok. És mert a bűnözés törvénytelen eszközökkel operál, korlátlanul fejlődhet. Kezdő, gyámoltalan demokráciánkban viszonylag könnyedén építik, szervezik a bűn diktatúráját. Ami most nálunk hátborzongatóan új, az a brutális leszámolások, bosszúk és vérfürdők megjelenése. Ezeket ma még nem magyarok csinálják, ha vannak is már segítőik, de már magyarokat is ölnek, és félő, hamarosan beletanulnak a mieink is a gátlástalan brutalitásba. Nagyon nagy tisztelettel adózom most épp ezért azoknak a rendőri csoportoknak, amelyek ma is képesek a nagy fogásokra. A legutóbbi napokban a délvidéki mészárlássor megakasztására és a tettesek letartóztatására gondolok itt. Ez valóban profi teljesítmény volt. Csak nagyon nehéz megemészteni, hogy ez már nem a nyugati filmekben történik, nem is a nyugati országokban, hanem itt, velünk, mellettünk. A nagy és lenyűgöző akciók mögött nem látom a biztos, széles hátországot. A társadalom bizalma is megvan a nagy ügyekben elért eredményekben, talán. De félelem is van az emberekben: vajon nem leszek-e én ártatlanul áldozat, hiszen nem titok, hogy a bűnmegelőzésre most még az erő, a lehetőség igen kevés. Sőt van szinte hihetetlen hiányosságunk is. Hinnék-e önök, kedves képviselőtársaim, hogy a 24000 lakosú Gyálon nincs rendőrkapitányság_ ekkora ellátatlan területet nem engedhet meg magának egy szervezet. Saját szakmai szempontjai, belső igényei szerint sem, még kevésbé az állampolgárok biztonságérzetét, igényeit figyelembe véve. Gyálon még nem a túl erős rendőrségtől félnek ma az emberek. Én azt mondom: kell az erős rendőrség. Az lenne jó, ha a bűnüldözés mindenható lenne: mindent látna, hallana, és lenne ereje lecsapni mindig, amikor csak kell. A baj csak az, hogy ha ijedtünkben magunk fölé növesztünk egy speciális célra irányuló erőt, az egy idő után majd - a hatalom természetéből következően - minden irányban terjeszkedni kezdhet, eszközét, erejét, jogkörét más célokra is használni fogja, nem válogat, hisz nem tud válogatni. Erős rendőrség kell, hogy megvédjen bennünket. De mégse legyen olyan erős, hogy végül tőle is félnünk kelljen! Ez a dilemma teljesen nem is oldható fel. Ezzel az új törvénnyel sem, bár nagyon jó törvény. Az emberekben van egy újfajta félelem is. Olyan új félelem, aminek 40 éves előzményei vannak. A pártállam rendőrsége ideológiailag elkötelezett volt. Ez a rendszerből adódott, még ha ez az idővel egyre kevésbé is látszott. De a hatalommal való szoros összefonódásból eredő arroganciája sokszor látszott. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Hál' istennek, persze, a rendőrség teszi a dolgát, és jobb színvonalon, mint ezt a statisztikákból gondolni lehetne. A törvényi szabályozás nem minden. A nyilvánosság, a társadalmi kontroll erősödése, a civil társadalom szilárduló értékrendje vélhetően majd ugyanakkora hatást gyakorol a rendőrségre, mint a paragrafusos szabályozás. A testület bebizonyította, hogy képes pártoktól függetlenül működni, mint ahogy az igazságszolgáltatás is ma már. Van bírói függetlenség. Bizonyította ezt volt belügyminiszterünk testvére is, aki a miniszterelnöki feljelentésről a törvények és igazságérzete alapján döntött, és szervilizmusból - mint sokan gondolták - nem dolgozott a Kormány keze alá. Engem ez és a hasonló esetek bizalommal és nyugalommal töltenek el. Rendőrségi törvényre pedig szükség van. Ezt mind a hat párt megértette, bizonyítja ezt a pártközi egyeztetés eredményessége a közelmúltban. Nem is elsősorban azért, hogy rögzítse a törvény, ki rendelkezik e testület felett, vagy mire adhat utasítást a belügyminiszter. Hisz jól működő demokráciákban ugyanis, amint a rendőrség túllépi hatáskörét, vezetőinek törvényszerűen bukniok kell. A precíz szabályozást inkább a jogbiztonság indokolja. A rendőr és a polgár egyként tudja majd, tudhassa, mit tehet ő, és mit a másik fél. S a józan ész az önkormányzat és a rendőrség együttműködését úgyis megkívánja. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Politikai váltógazdálkodásra rendezkedtünk be. Megkezdődött már a visszaszámlálás. Elemi érdeke a kormánypártoknak és ellenzéknek egyaránt, hogy olyan törvényeket hozzunk, amelyek túlmutatnak a választási ciklusokon. Párbeszéd és józan kompromisszum. Valóban ezek ma a kulcsszavak. Ha az ellenzék elzárkózna ettől, nincs garancia rá, hogy esetleg kormánypárti pozícióba jutva majd könnyebb vitapartnert vagy ellenfelet kap, és az elmaradt kétharmados törvényeket majd képes lesz elfogadtatni. Az államszervezet stabilitását szolgáló jogszabályok mielőbbi megalkotása tehát közös érdekünk. Presztízsokokból tehát nem játszhatjuk el a megegyezés esélyét. Mindenki számára jó törvényt kell alkotnunk: jót a kormánypártnak és jót az ellenzéknek egyaránt. Hiszen a szabad választásokkal vállaltuk, hogy bármikor, de legalább négyévenként megméretünk, és készek vagyunk a helycserére, ha a választópolgárok úgy döntenek. Legyen tehát jó a törvény a rendőrségnek, biztos háttérrel, öntudatosan léphessenek fel, ha a rend valahol megsérül, és legyen jó a civil polgároknak is: biztonságban érezhessék magukat, bízhassanak a védelemben, úgy, hogy a mindennapokban ne is essék szó a rendőrségről. Csak egyvalaki féljen a törvényektől, de az nagyon féljen tőle: a bűnöző. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)